Hatásának titka: hitelessége

Prohászka Ottokár püspökre emlékeztek Székesfehérváron

Száz évvel ezelőtt, 1905. december 11-én kelt okiratával erősítette meg X. Piusz pápa azt a császári kinevezést, amely Prohászka Ottokár teológiai tanárt a székesfehérvári egyházmegye élére állította. A századik évforduló napján ünnepélyes szentmisével emlékeztek meg a jelentős eseményről és a nagy püspökről - "Magyarország apostoláról és tanítómesteréről" - a székesfehérvári bazilikában. Erdő Péter bíboros - a püspöki kar tagjaival, továbbá Juliusz Janusz érsek, apostoli nunciussal és Tamás József gyulafehérvári segédpüspökkel együtt - mutatta be a szentmisét. Az egyházmegye Prohászka-emlékévvel tiszteleg a nagy főpap előtt - az emlékév megnyitását ez alkalommal jelentette be ünnepélyesen Spányi Antal püspök.

Erdő Péter homíliájában Prohászka korszerűségét hangsúlyozta, amely számára egyértelműen annyit jelentett, hogy a kor nyelvén, a kor problematikájára választ keresve kell hirdetni az örök érvényű evangéliumot. Prohászka ennek szellemében lelkiismereti okokból vállalt közszereplést, felismerte médialehetőségeit, és élt is velük. Emberi nagyságát mutatja, hogy engedelmesen tudomásul vette, hogy néhány írását Róma indexre (az akkor még - 1966-ig létezett - tiltott könyvek listájára) tette. Működését lelkesedés és meg nem értés egyaránt övezte, de ő ezektől nem befolyásolva, őszintén kereste az igazságot és követte mesterét.

A szentmisét követően a Szent István Művelődési Házban tudományos konferencia kezdődött. Ennek bevezetéseként a Budakeszi Prohászka Gimnázium növendékei iskolájuk névadójának Az Élet kenyere című művéből adtak elő egy jelenetet, majd Szabó Ferenc jezsuita szerzetes Prohászka keresztjei, illetve Mózessy Gergely egyházmegyei levéltáros Adalékok Prohászka egyházkormányzatához című előadását hallgathatták meg az érdeklődők.

A 2006. december 9-éig tartó emlékév nagyobb eseményeinek és imádságos hétköznapjainak célja ugyanaz: hogy elmélyítse hitünket és megújítson minket szociális elkötelezettségünkben - mondotta Spányi Antal püspök, akivel az ünnepi szentmise előtt beszélgettünk nagy elődjéről.

- Olyan példakép ő, akire mindig érdemes föltekinteni. Most mégis különösen időszerűnek tűnik. Az emberek ma is tétován keresgélnek, küszködnek belső ürességükkel. A boldogság után vágyakozva számtalanszor silány pótlékokhoz folyamodnak, testet-lelket romboló szenvedélyeknek szolgáltatják ki magukat. Krisztus ebből kiutat mutat - és Prohászka tudta és a maga példájával bizonyította is: az a jó pap, aki ezt a kiutat az embereknek vonzóan, hitelt érdemlően meg is tudja mutatni.

Ugyancsak időszerűnek tűnik korában rendkívülinek, sőt sokak szemében gyanúsnak tetsző szociális érzékenysége...

- Az ő rendkívüli érzékenysége nyilvánvalóan sokak rendkívüli érzéketlenségével állt szemben. Egyre élesedő szociális feszültségek korában élt és működött, közéleti emberként (mint püspök a főrendiház tagja volt) és papként egyaránt ébreszteni akarta kora társadalmának lelkiismeretét.

Szomorú tárgyilagossággal meg kell állapítanunk, hogy bizony mi is hasonló feszültségeket észlelhetünk magunk körül. És ugyancsak nagyfokú érzéketlenséget is... A gazdagok egyre gazdagodnak, a szegények egyre szegényednek, egész társadalmi rétegek vannak leszakadóban. Nekünk, mai keresztényeknek nagy jel ő, hogy mindenkor emeljünk szót az embernek azon joga mellett, hogy emberhez méltóan élhessen.

Amiről fennhangon beszélt, azt életvitelével is hitelesítette - legalábbis így emlékeznek rá sokan. Megfelel ez a valóságnak?

- Prohászka sikeres egyházi íróként, hitszónokként, majd püspökként is megmaradt ugyanannak az egyszerű, szerény embernek, aki volt. Nem kápráztatta el az a sok talentum, amelyet kapott, hanem ezt természetes egyszerűséggel tudta megosztani azt az emberekkel. Máig elevenen él emléke a városban is, kezdve onnan, hogy püspökként személyvonattal, egy aktatáskával a kezében megékezett. A palota hátsó lépcsőjén távozva a házból gyakran kereste fel a város szegény negyedeit, hogy személyes adományaival is segíthessen a leginkább rászorulókon.

A legendás alak emlékének idézésén túl érdemes volna többet olvasni írásait, hogy azok időszerűsége valóban személyes meggyőződéssé váljék a mai keresztények számára...

- Ennek érdekében tudományos alapossággal folyik írásos hagyatékának feldolgozása. Az utóbbi időkben több konferenciát is rendeztünk, és ezen a téren nagy eredménynek tartom, hogy mostanra sikerült megjelentetnünk a Corona Sacea Könyvkiadó gondozásában egy CD-lemezt, amely a Schütz Antal piarista által 25 kötetben sajtó alá rendezett Prohászka-írásokat tartalmazza, újabb kommentárokkal, tanulmányokkal és korabeli fényképekkel kiegészítve.

Kiemelkedő, nagy hatású alakja volt Prohászka Ottokár a magyar katolicizmusnak (Jó volna, ha egyre kevésbé kellene ezt az állítást múlt időben fogalmaznunk...) Mi ennek a titka?

- Prohászka meg tudta szólítani azokat is, akik nem jutottak el a templomig. Látta a kor problémáit, és azokra kereste a választ. Tudta, az ezekre adható korszerű válasz nem valami egészen új, hanem az evangélium örök üzenete. Ezt hirdette és ezt élte - "akár alkalmas, akár nem". Ha van titka, ez a titka: a hitelessége.

(káté)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu