Hangulatjelentések

Tea

Egy csésze gőzölgő tea finom. Lu Yu kínai bölcs szerint: "A tea főzete a legédesebb harmat a mennyországból." Forralt víz és teafű birtokában nincs is más dolgunk, mint elégedetten ülni és engedni, hogy lelkünk könynyeddé, természetessé és derűssé váljék.

A Teakönyv című ismeretterjesztő kiadványt olvasgatom, amelynek első felében néhány igazán érdekes adat szerepel. Például megtudom, hogy az első európai, aki megismerkedett a teával és írt róla, egy portugál jezsuita szerzetes, Jasper de Cruz volt, 1560-ban. Gyanítom, nem sokan vágnák ki helyes válaszként a nevét egy műveltségi vetélkedőn... S az is érdekes, hogy a teához adott tej ötletét csak 1680-ban említi először egy francia márkinő, bizonyos Marie de Rabutin-Chantal. Szóval, a leleményes Európának kereken százhúsz évnyi kísérletezésre volt szüksége, hogy nagy nehezen felfedezze: a teához remekül passzol a tej. Ki tudja, mi minden rémséget kotyvasztottak a teába, míg meg nem állapodtak a tejnél? Továbbá aláhúzandó, hogy a felfedező egy francia nagyasszony volt - a létező legangolosabb dolgot, a teát tejjel egy gall ötlötte ki, brrrr...

Egy budai cimborám arról eszmélkedik, hogy adventtel kapcsolatban a lehető legnagyobb közhely (amely közhelységéből adódóan persze igaz) így hangzik: "Advent a várakozás ideje." Nos, tea mellett remekül lehet várakozni, a tea advent itala.

Igen, a dolgokat meg kell várni, figyelmeztet Márai Sándor, és sorai egész adventi időszakunk lelki alapvetését is jelenthetik: "Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."

A zavaros színű üdítők, az édesítőszeres-színezékes gyümölcslevek és a folyamatosan dívó alkoholkultusz mellé magyari földön mostanság kezdjük felfedezni a teázás örömét és kultúráját. Pesten tucatnyi teázó nyílt, a kávéház fogalom mellé megjelent a teaház. Nagy előnyük, hogy mentesek az undok dohányfüsttől, és túlnyomórészt emberi zene szól bennük, emberi hangerővel. Hanem a teaházi kultúrkodásnak is csak úgy van értelme, ha megtartjuk a józan mértéket, és nem gyúrunk belőle világnézetet-bálványt-tömeghisztériát. Ezzel a kijelentéssel arra gondolok, hogy jelenlegi tömegkultúránk, ez az amerikanizált gezemice a szájüreg és a has uralmára épül. Minden tévécsatornán reggeltől estig főzőcskéznek, minden napilap és magazin ünnepelt háziszakácsot tart. Ifjú pojácáktól a kivénhedt bájgúnárokig mindenki recepteket ismertet és készít el a kamerák előtt. Mintha a civilizált emberiségnek egyetlen árva feladata lenne: kitalálni, hogy "mit főzzek ma". Miközben hihetetlen pénzeket és erőket mozgósítunk a hasunk megtömésére, miközben minden figyelmünket annak megválogatására fordítjuk, hogy mit gyömöszöljünk-öntsünk a szánkba, egy morzsányit talán arra is érdemes lenne figyelmeznünk, hogy miféle táplálékot kanalazunk a fejünkbe és a lelkünkbe.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu