A hűség ragyogó példája

Badalik Bertalan püspök emlékezete

Száztizenöt évvel ezelőtt, 1890. december 10-én Hódmezővásárhelyen - sokgyermekes iparoscsaládból - született, és negyven éve, Szűz Mária anyaságának ünnepén halt meg Budapesten Badalik Bertalan veszprémi püspök.

Szülővárosának világlátott plébánosa, Bernatsky Ferenc támogatásával Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban érettségizett, majd Grazban lépett be a dominikánus rendbe. 1909. augusztus 22-én tett örökfogadalmat, majd a grazi filozófiai és teológiai tanulmányok befejezése után 1914. július 26-án mutatta be első szentmiséjét Hódmezővásárhelyen.

Az újmisést provinciálisa a rend egyik legfontosabb helyére, az alig néhány éve alapított pesti rendházba helyezte, ahol hamar kitűnt nagyszerű kezdeményező-, pasztorációs és vezető képességével. Rövidesen rábízták a Rózsafüzér királynője című lap szerkesztését. Közben megszervezte a dominikánus vegyes kart is. Kiváló prédikációi és a szép ének szinte mágnesként vonzotta a templomba a híveket. Lassanként a Prohászka Ottokár utáni hitszónoknemzedék vezéralakjává vált. Huszonnégy éven keresztül a bazilika állandó nagyböjti szónoka, és több mint két évtizedig a Magyar Rádióban is ő prédikált. IV. Károly koronázásakor és Csernoch János hercegprímás aranymiséjén is ő volt az ünnepi szónok, sőt, a temetési beszédet is ő tartotta. Őt kérték fel ünnepi beszéd tartására akkor is, amikor az Amerikai Misszió pápai engedéllyel Salzburgból visszahozta a Szent Jobbot 1945. augusztus 20-án.

Fiatalon lett az annak idején még közös osztrák-magyar domonkos provincia tartományfőnöke, mint ahogy az ő nevéhez fűződik 1938-tól az önállósított magyar rendtartomány létrehozása is. Közben két alkalommal hosszabb utat tett az amerikai emigráns magyarság körében.

Kezdeményezője volt a modern lelkipásztori módszerek bevezetésének, a pasztorációs munkában nagy fontosságot tulajdonított a médiának. Modern gondolkodását jellemzi az 1942-ben egy családvédelmi lelkipásztori konferencián A házasság a gyóntatószékben címmel tartott előadást, amelyben arról beszélt, hogy a papnak a gyóntatószékben, mint a bírónak, mint a tanítónak, mint az orvosnak és végül mint a lelkiatyának kell szerepet vállalnia. Egyértelműen rámutatott a családi élet problémáira, és határozottan megfogalmazta e téren a szentségi házasságból adódó kötelezettségeket és jogokat, mind a papokat, mind a házasfeleket illetően.

A háború befejezése után is az elsők között látott neki töretlen energiával az újjáépítésnek és az újjászervezésnek.

Bánáss László halálát követően a Szentszék őt nevezte ki veszprémi megyés püspökké. A magyar egyház rendkívül nehéz időszakában vette át a nagy kiterjedésű püspökség vezetését. Lelkipásztori feladatai között legfontosabbnak a családok hitének megőrzését, erősítését és elmélyítését látta. Nagyböjti körlevelében ezek olvashatók: "A családokban húzódik meg a keresztény, magyar jövő. A családokon áll vagy bukik egyházunk sorsa a magyar földön. A családok a hitnek - s tegyük hozzá - a keresztény erkölcsnek utolsó mentsvárai. (...) Az örök igazságok hirdetése nemcsak az anyaszentegyház feladata, hanem a szülőké is, akiknek elkerülhetetlen kötelessége gyermekeik testi és lelki fejlődéséről gondoskodni. Más szóval: a szülők - főképpen az anya - gyermekeiknek Istentől rendelt hitoktatói. A szülők először is életükkel tanítsák gyermekeiket. Ha a szeretetben egyesült szülők példája a hit kimondhatatlan értékét és boldogságát sugározza, a gyermekben hasonló lelkület támad a hittel, vallással kapcsolatban."

Az 1950-es esztendő rendkívül nagy csapást jelentett a magyar egyház számára; mintegy tízezer magyar szerzetes került utcára. A veszprémi szemináriumot koholt vádak alapján bezárták, elöljáróit és kispapjainak egy részét bebörtönözték. A püspöki palotába a hatalommal együttműködő békepapokat helyeztek. Badalik többször is nyíltan szót emelt, és a püspöki konferencián is tiltakozott az állam egyre erősödő nyomása ellen.

A kommunista rendszer a legkülönbözőbb módszerekkel igyekezett megtörni a püspöki kar "ellenzéki" tagjait. Badalik Bertalan utolsó körlevelét 1957. június 8-án tette közzé, ezt követően működési engedélyét visszavonták, és augusztus 15-én a Nógrád megyei Hejcére internálták. Utolsó, egyértelműen kényszer hatására tett hivatali intézkedése: "Távollétem idejére ezennel megbízom Klempa Sándort, apostoli kormányzói minőségben a veszprémi egyházmegye ügyeinek intézésével."

Kényszertartózkodási helyén mariológiai könyvén dolgozott (mely nyomtatásban csak 1991-ben jelent meg, Istennek Szent Anyja címmel), sokat elmélkedett és imádkozott. Gondolatban együtt élt egyházmegyéjével, érdekelte minden, ami ott történt.

1964-ben ünnepelte aranymiséjét. Ugyanebben az évben megjelent az egyházmegye évkönyve, melyet az apostoli kormányzó részére is megküldött - ám ebben a könyvben Badalik Bertalan püspök neve még az aranymisés papok közt sem szerepelt. A világegyház azonban nem felejtkezett meg róla. VI. Pál pápától július 10-én a következő szövegű táviratot kapta: "Midőn annak a napnak ötvenedik évfordulóját ünnepled, amelyen a fölséges Isten papjává szenteltettél, mintha valahogyan az égiek módján jelen lennénk és látnók életedben a jámborságnak és apostolkodásnak rendkívüli megnyilatkozását. Szívből köszönjük ezt Neked. S míg a kegyelemmel az égiek segítségével az elmúlt éveket az érdemek koronájával ékesítetted, addig a további égi kegyelmek záloga legyen irántad való páratlan szeretetünk ténye. Apostoli áldásunkat nagy szeretettel küldjük: VI. Pál pápa."

Egészségi állapota fokozatosan romlott, végül a kommunista hatóságok - nyilván nem akarták, hogy internálásban haljon meg - engedélyével Budapestre költözhetett. Itt a Kékgolyó utcában - Vico Torriani Ave Mariájának hallgatása közben - 1965. október 15-én visszaadta lelkét Teremtőjének.

Az Osservatore Romano, a Vatikán félhivatalos lapja többek között így emlékezett meg életéről: "Hosszú éveken keresztül vezette rendjének magyar tartományát, melynek elterjedésében nagymértékben működött közre. 1949. augusztus 24-én szentelték a kiterjedt veszprémi egyházmegye püspökévé, de néhány évvel később a magyar egyház helyzetében beállott fájdalmas körülmények folytán megakadályozták egyházmegyéje kormányzásában. Ettől fogva mindenfajta egyházi tevékenységből kikapcsolva, papjaitól és híveitől távol élte le életét, ragyogó példáját mutatva a megpróbáltatások és a betegség elviselésének, az egyházhoz és az Apostoli Szentszékhez való hűségnek, valamint az isteni gondviselésbe vetett bizalomnak."

Udvarhelyi Olivér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu