"Az egész élet hivatás..."

Beszélgetés Papp Ágoston rendőrnyomozóval

Nem mindennapi eset öt gyermek születése egy családban, különösen, ha hárman közülük a papi hivatást kapják. Hogyan valósulhat meg mindez ebben az önmagából kifordult világban? Hogyan él az a család, amelyik valóban a krisztusi életszemlélet birtokosa? Ahol a gyermekkort idéző szokások nem kerülnek a megunt játékok alá a porosodó padlásra, hanem felnőttként is tovább élik azokat. Ahol a közös ima természetes velejárója a mindennapoknak, ott az ember meg tudja őrizni önmagát. A huszonöt éves Papp Ágoston - aki negyedikként született az ötgyerekes újfehértói családba - beszélgetésünk során megosztotta velünk e "családi titkokat". Ő testvéreitől eltérően egy egészen másfajta hivatást választott: rendőrnyomozó lett - de a polgári egyházközség és a debrecen-nyíregyházi egyházmegye weboldalának szerkesztésével és gondozásával testvérei mellett ő is az evangelizáció szolgálatában áll a technika segítségével.

- Nincs külön titka annak, hogy miért született három papi hivatás is a családban. Mi csak éltük, éljük hétköznapi életünket, az imára alapozva. Soha nem maradt el a közös imádság, mai napig megtesszük, amikor együtt vagyunk. Egyetlen szóval tudnám kifejezni istenkapcsolatunkat. Ez pedig a természetesség. Mindig is természetes volt, hogy ő életünk része, és minden természetesen is alakult: az imáink, a pályaválasztásunk. Nálunk semmit nem erőltettek, a templomba is mintha haza jártunk volna. Ilyen természetes volt a testvéreim döntése is Isten mellett. László és János bátyáim együtt kezdték a teológiát, de János várt még néhány évet, közben Vácott elvégezte a hittanári szakot, majd újra viszszakerült az egri szemináriumba. Lászlót, a kisebbik bátyámat négy éve szentelték fel, ő jelenleg Polgáron szolgál. Az öcsém, Péter szintén az egri szemináriumban tanul, ötödéves hallgató. A családból ketten vagyunk a nővéremmel, akik a házasság szentségét választottuk.

Valóban ilyen egyszerűen ment?

- Teljes életet kell, hogy éljen az ember, nemcsak a papi hivatásban, de bárhol, hiszen az egész élet hivatás. Szüleim nagyon komolyan gondolták a vallásos életet. Már akkor egyengették lelki útjukat, amikor mi még meg sem születtünk. Készültek, egymás kezét fogva imádkoztak, házas hittanra jártak, csak így sikerülhetett. Édesapám az egyik helyi termelőszövetkezetben dolgozott, majd telepvezető lett, de elvégezte a hittanári szakot is, és hitoktatott. Nagyon mély hite volt. Édesanyám is elvégezte az egyházmegyei hitoktatóképzőt, ő is tanított. Sajnos édesapámat elég korán elveszítettük.

Karácsonyi időben mindenkinek eszébe jutnak gyermekkori élményei...

- Az adventi időben a hajnali miséken rendszeresen ministráltunk. Mi négyen fiútestvérek betlehemeztünk, az öreg láncos botját még felnőttkorunkban is megcsörgettük. Az éjféli misék, a közös ajándékozás, előtte a szentírásolvasás kitörölhetetlen emlékekként élnek bennem.

Egy ilyen családi miliőben a papi hivatás választása szinte természetesebb, mint a rendőri pálya.

- Ketten a nővéremmel "lógunk ki" a sorból, ő gyors- és gépíró szakmát szerzett. Magam sem tudom, miért vonzott a rendőrnyomozói pálya. Talán a kíváncsiság hajtott tizenhat éves koromban, hogy Újfehértón megismerhessem a polgárőrségen keresztül a rendőrség munkáját, és ez elég volt arra, hogy kitartsak az elhatározásom mellett. Érettségi után Miskolcra kerültem a kétéves tiszthelyettesképzőbe, később Budapestre, a XII. kerületi rendőrkapitányságra. Jelenleg a vizsgálati alosztályon dolgozom.

A harmonikus gyermekkorhoz képest a rendőrség gyökeresen más világ...

- A választáskor nem gondolkodtam azon, hogy a személyiségem mennyire torzulhat, ha bekerülök e másik közegbe. Nem tudok arról, hogy kollégáim közül más gyakorolná a vallását, de jó kapcsolatom van a munkatársaimmal. Annak örülök, hogy a kihallgatásokon ők is emberként kezelik a gyanúsítottakat, mert lehetne másként is. Komoly beszélgetéseket folytatunk, provokáló keresztényellenes keresztkérdéseikkel sokszor engem is megtorpedóznak.

A rendőri munka mellett plébániai weblapot szerkeszt. Különös párosítás.

- Már egy éve, hogy elkészítettem a polgári egyházközség weboldalát, hozzám futnak be az információk, tudósítások, így hetente többször frissítésre van szükség. A működő fórumunk többféle témát ölel fel, amit folyamatosan figyelni, ellenőrizni kell. Ezek az oldalak biztosítják, hogy élő, interaktív kapcsolat alakuljon ki az internetezők és az egyházközség között. Ez leginkább a fiatalok fóruma, fontos, hogy ne hagyjuk őket magukra, mi is ott legyünk az interneten. Hasonlót próbálunk megvalósítani a debrecen-nyíregyházi egyházmegye webes oldalán is. A család és a munka mellett áldozattal járnak ezek a feladatok, ráadásul a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola biztonságtechnikai mérnök szakának harmadéves hallgatója vagyok. De úgy érzem, értékes és hasznos ez a tevékenység, és jól érzem magam ebben a feladatkörben.

Saját családjában hogyan viszi tovább az otthonról hozott értékeket?

- El sem tudnám képzelni, hogy a társam ne gyakorolná a vallását. Feleségem foglalkozását tekintve jogász, és kánonjogi tanulmányokat folytat. Kántorképzőt is végzett, a szülőfalujában, illetve a Mária utcai jezsuita templomban szolgált az egyetemi évei alatt. Fontos volt a választásban, hogy akivel házasságot kötök, annak legyen hite. Így könnyű továbbvinni értékeimet, kincseimet, nem kell attól félnem, hogy megkopnak, kiszóródnak az életemből, ellopják, összetörik. A feleségem ugyanazokkal a kincsekkel érkezett, mondhatnám azt is, egyforma az örökségünk, amit mindketten a szüleinktől kaptunk. Csak ez számít. Ez a stabil alap mindenhol megvéd, és megvédi a kicsi Ágostont is, aki most öt hónapos, és ha Isten segít, leendő gyermekeinknek is továbbadjuk majd ezt.

Kovács Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu