|
|
A szeretet erősebb Hetven éve halt meg Kaszap István "Isten veletek! Odafönt találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez" - halála előtt e sokat idézett mondatokkal búcsúzott szüleitől Kaszap István. A tizenkilenc éves fiatalember hetven évvel ezelőtt, 1935. december 17-én hunyt el a székesfehérvári kórházban. Temetésén már erényeit, hősies szeretetét méltatták. Hat évvel később, 1941 októberében indította el boldoggáavatási eljárását a székesfehérvári egyházmegye. A fiatal hitvalló halálának évfordulóján, december 17-én szentmisét mutatnak be emlékére a székesfehérvári Prohászka-templomban.
"Reálisan kellene megírni a szentek életét, mennyivel könnyebb lenne követni őket" - jegyezte meg egyszer Kaszap István. Az ő rövidre szabott földi életét jól ismerjük, gyengeségeit is, amelyeken azonban akaraterejével mindig úrrá tudott lenni. A Szent István városában született fiú - két bátyjával és két húgával együtt - pajkos gyerek volt. A tanulást többnyire csak elkezdte, de rövid időn belül elszaladt játszani, talált egy jó könyvet vagy inkább édesanyjának segített a háztartásban. Így nem csoda, hogy bizonyítványa csak közepes volt. A középiskola hatodik osztályában, a székesfehérvári ciszterciek Szent István Gimnáziumában kapott elég gyenge bizonyítvány után azonban szigorú napirend szerint kezdett tanulni, csendesebb, elmélyültebb lett. Szeretetből tudatosan törekedett mindenkinek segíteni, különösen szeretett ministrálni, aktívan részt vett cserkészcsapatának életében. A kamasz fiú nagy akaraterejét bizonyítja, ahogyan céltudatosan nevelte lelkét, jellemét és testét is - a gimnázium legjobb tornásza volt, számos országos rendezvényen ért el dobogós helyezést. Erről a tiszteletet parancsoló fejlődésről tanúskodnak feljegyzései, naplója, levelei és természetesen azok emlékei, akik ismerték őt. Egyik iskolatársa vallomásában egy különösen jellemző történetet mondott el: ,,Elsőáldozási szép ruhámban siettem a fehérvári malomcsatorna partján, amikor a Hosszú sétány és a Közvágóhíd között megrohantak az utcagyerekek. Körülvettek, mint a rókavadászaton a vadászkutyák a bekerített vadat. (...) Borzasztóan megalázottnak és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Ekkor jelent meg a nagyobb és erősebb Kaszap István. Kimentett ebből a pokol bugyrába való helyzetből. Bennem meg felágaskodott a harag és a bosszú. (...) Az is megfordult agyamban, hogy nekem a vágóhídon ménkű erős barátaim vannak. Mondom Pistának, hogy hívok három hentessegédet, és ezt a bandát szétzúzatom velük. Értelmes, tiszta szemével rám nézett, csak ennyit mondott: »A szeretet erősebb, mint a gyűlölet.« Ez számomra felejthetetlen erkölcsi tanítás maradt.´´ Gyermekkori álma volt Kaszap Istvánnak, hogy pap lesz. Elhatározása fiatalkorában, mély istenkapcsolatában elmélyült. Azonban sokáig kételkedett saját erejében, alkalmasságában, de az elhivatottság nem hagyta nyugodni. Amikor döntött, már örömmel és elszántan ment a jezsuiták noviciátusába - 1934. június 21-én lépte át a budapesti Manréza küszöbét. Néhány hónap múlva azonban a mindig erős Kaszap Pista súlyosan megbetegedett. Mandulagyulladásból eredő vérmérgezést kapott, amely ellen az akkori orvostudomány nem sokat tudott tenni. Manduláját csak későn tudták kivenni a folyamatos gyulladás miatt, így az átterjedt ízületeire, teste különböző pontjain kelések, daganatok keletkeztek. Betegsége miatt - amely alig egy év leforgása alatt a halálát okozta - búcsúznia kellett a noviciátustól. Alázatosan fogadta Isten akaratát, szenvedéseit felajánlotta Jézus Szívének a bűnösök megtéréséért. Utolsó feljegyzései között található egy lap, amelyre Lisieux-i Szent Teréz szavait jegyezte fel magának: "Emlékezzél, hogy a te szent akaratod az én nyugalmam és egyedüli boldogságom. Átadom neked magam, és félelem nélkül elalszom a te karjaid között, ó, isteni Üdvözítőm." -sz.a.- Jóságos Jézus, aki azt mondtad, "ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem", tekints hű szolgádra, Kaszap Istvánra. Ő ifjúi életének céljául tűzte ki, hogy mindenről lemondva, "szeretettel, szenvedéssel szolgálja a szeretet székhelyét, Jézus Szentséges Szívét". Életében mindent a te Szentséges Szívednek adott, még szenvedéseit és imáit is - adjon meg most neki a te Szentséges Szíved is mindent, amit csak az égben, mint reméljük, számunkra kér tőled. A bűnösöknek megtérést, a betegeknek gyógyulást, a szenvedőknek vigaszt és enyhülést, a gondban bajban segítséget. Ámen.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||