Fából faragott balladák

Megjelent a Nagy Ferenc fafaragó művész munkásságát bemutató album

Virágkoszorús Madonna

"Gyönyörűt láttam: magyar vésővel magyar arcokat. Áldassék Nagy Ferenc." Így méltatta egykor Czine Mihály irodalomtörténész a Somogy megyei fafaragó művész alkotásait. Az 1998-ban elhunyt mester neve talán sokaknak ismerős. Nagy Ferenc 1920-ban született Tabon. Szülei nincstelen uradalmi cselédek voltak. 1942-ben behívták Hajmáskérre katonának. Itt kezdett el faragni. Katonatársai élelmet kínáltak szobrocskáiért, amelyektől már akkor vonakodott megválni. Később a Képzőművészeti Főiskola nagy tekintélyű szobrász tanárai biztatták, hogy jelentkezzen felvételi vizsgára. Nem tette meg. Kötötte a szülőföld, megmaradt "őstehetségnek". Az áttörés Varsóban következett be 1955-ben, ahol képzőművészeti nagydíjat nyert gyönyörűen faragott kürtjével. Ezután egyre finomabbak, változatosabbak lettek alkotásai, technikája tökéletesedett.

Fölszállott a páva

Az elmúlt héten, a művész születésnapján valóra vált egy régi álom. A Béres Rt. támogatásával és értő alkotók, Kovács Gergelyné, Steinert Ágota, Béres Klára és Murányi Zsuzsa szerkesztésével megszületett egy varázslatosan szép album. Nagy Ferenc fafaragásai Gránitz Miklós mesteri fotói segítségével immár egy szélesebb közönséghez is eljuthatnak. Ezzel a művész álma is beteljesedett. Hiszen így vallott egykor saját művészetéről: A szobraim bennem vannak. A szívemben, a lelkemben. Magam elé veszem a fát, és látom, érzem benne a lányt gyermekkel a karján, vagy hallom belőle a siratóasszonyok jajszavát. Én csak megpróbálom megmutatni másoknak is.

A fák titka, az élet titka tárul elénk ebben a könyvben. Minden kép tükör. Lapozom, s lapjain át egy feledésbe hullott, mégis rejtelmesen ismerős világ néz vissza rám. Milyen ez a világ? Milyen Nagy Ferenc világa? Hangzatos melléknevek helyett először inkább főnevek jutnak az eszembe. Gyökerek, regekincs, ballada. S csak később a jelzők: ősi, nemes, népi, szürreális, örök.

Olyan egység ez, amelyben a fafaragás nem pusztán képzőművészet, hanem költészet is, zene is, tánc is. Nem véletlenül kísérik az album képeit Illyés Gyula és Sinka István versei. A tolnai, bihari és a somogyi puszták világa egyről beszél. Az a valóság, amit Ilylyés realista, mégis költői módon megfogalmazott A puszták népében, az a ballada, amit Sinka István tánccá, dallá varázsolt, azok az arcok, melyeket Móricz szavakkal rajzolt meg, mind ott vannak Nagy Ferenc alkotásaiban. Ez a valóság nem individuális művészet, hanem egy egész nemzet lelkének termése. Aki ezzel a művészettel találkozik, egy nép lelkével találkozik.

A népművészet visszatérő, örök motívumai mellett Nagy Ferenc életművének terjedelmes részét képezik a keresztény, bibliai témájú alkotások. A debreceni Szent László-templom keresztútja és feszülete az ő keze munkája. De fába álmodta szent királyaink és királynőink alakját is. A művész Mária-tiszteletéből született szobrok talán a legcsodálatosabb alkotásai. Azok közül is a legszebb a Virágkoszorús Madonna, aki tulipánokból és margarétákból font koszorút visel, két, simogatást osztó kezét felénk tárja.

Ezek az alkotások nem csupán gyönyörködtetnek, hanem továbbgondolásra is ösztönöznek. S a kérdésre - mit jelent otthon, haza, hit, mit jelentenek a mindennapi küzdelmek - észrevétlenül, mégis tudatosan fogalmazódnak bennünk a válaszok.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu