 |
 |
 |
 |
2005.10.16
|
A "portréfestő"
Szent Lukács |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
Volt egyszer egy lány... Szabó Magda születésnapjára Volt egyszer egy lány Budapesten, 1945-ben, kicsi volt, kecses, macskaarcú, mint egy mongolba-oltott Tanagra-figura... Így kezdte köszöntő írását a pályatárs Nemes Nagy Ágnes 1978-ban, amikor a kicsi, kecses, macskaarcú lány immár ünnepelt írónőként megkapta a Kossuth-díjat.
Most, 2005-ben nézem egyik napilapunk címlapján a fotót. S keresem a megfelelő szót. Mit is látok? Kit is látok a képen? Semmiképpen nem egy nyolcvannyolc éves idős hölgyet, nem. Szabó Magda nem idős, és nem idős hölgy. Egy barna hajkoronás, mosolygós lányt látok inkább. Szeme ugyanaz a fiatal, okosan villanó macskaszem, mint a régi fotókon. Közvetlen, mégis méltóságteljes. Ki is ez a "lány"? Ki nekünk Szabó Magda? Könyvein generációk nőttek fel. Nőalakjaiban oly sokan magunkra ismertünk már. Olvastuk az írásait, szeretjük nőalakjait. Ismerjük Abigélt, hiszen kamaszkorunk barátnője. Jól ismerjük Az őzEncsy Eszterét, akivel fiatal felnőttkorunk első dacos éveit éltük át. Ismerjük a tehetséges írónőt , aki oly sok mindent elért és megértett már, mégis ámulva tanulja az életet egy Emerenc nevű nagyszerű idős asszonytól. S oly szabadon járunk-kelünk az Ágyai Szabók és Jablonczayk szövevényes régimódi történetében, mintha saját ősanyáink és ősapáink legendái közt járnánk. A csak találomra kiválasztott néhány nagy regény is mutatja: ez a lány nem csupán egy okos bölcsészdoktor, óriási latinos műveltséggel, aki ügyesen forgatja a tollát, hanem titkoknak is tudója. Történeteit nekünk írja. Az életét, egészen pontosan az életet fogalmazza immár fél évszázada újra és újra. S mégsincs egyetlen története sem, amely ne rólunk szólna. A 2002-ben megjelent Für Elise fülszövegében ezt írta: Anyám szerint az emberiség milliárd és milliárd Eliséből áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes üzenetet, kérdést vagy utasítást... Szabó Magda minden regénye egy-egy Elise-dal. Ki hát akkor ez a kicsi, kecses, macskaarcúlány? Ez a válasz is ott van a könyveiben. Neked talán olyan, mintha anyád lenne, másnak bölcs nővér, igaz barát, írótárs, tanár vagy mester. S az is lehet, hogy mindez egy személyben, vagy valami egészen más. De amit ír, nekünk írja, a miénk. S ezt most leány, húg, barát, írótárs és tanítvány egyformán köszöni. Koncz Veronika
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
