Uj Ember

2005.10.16
LXI. évf. 42. (2983.)

A "portréfestő"
Szent Lukács

Főoldal
Címlap
A Magyarok Nagyasszonyánál - Rómában
Nemzeti zarándoklat a jubiláló kápolnához
Kérdések, beszámolók: közös útkeresés
A Püspöki Szinódus munkájáról
Szerzetesek a "másik" Európáért
Konferencia egy folyamatosan változó kontinens problémáiról
A nyugati kultúra védőbástyája?
Lelkiség
Ami a császáré, és ami Istené
Szentírás-magyarázat
Mindenkinek, ami jár!
Homíliavázlat
"Leborultak a trónon ülő előtt"
LITURGIA
Mit jelent számomra az Oltáriszentség? (2.)
A hét szentjei
Szent Hedvig
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
A szabadság ára
A nemzeti vízum nem megoldás
Sólyom Lászlótól várnak segítséget az erdélyi egyházfők
Egy népszavazás hordaléka (19.)
Az esélyegyenlőségről
Élő egyház
"Mindig jutott egy kis kenyér, bor"
Regőczi István atya kilencvenéves
A jövőnek épült kápolna
Koppánymonostor ünnepe
A karitász új intézményei Srí Lankán
Élő egyház
II. János Pál a kommunista rendszerről
A "La Stampa" tizenhét év után közölte a pápával készült interjút
Fórum
Volt egyszer egy lány...
Szabó Magda születésnapjára
A "dokiról" személyesen
Múltidéző
Különös Kéz
Az államosításkor elhurcolt tanárokról
Megemlékezés Esztergomban
Az Olvasó írja
Mindennap az Úrral és az Adoremussal
Fórum
Hajótörés nélkül...
Szent Pál apostol nyomában
Fórum
Életüket a párbeszédre tették fel
Hagyomány és megújulás
Új vezetője van a leányfalui lelkigyakorlatos háznak
Fórum
Tépelődve a történelemben
Ötvenöt éve hunyt el Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát
Az elrejtett kincs
Szakrális nyelvoktatási csomag iskolásoknak
Ifjúság
Szólj hozzá!
A jövő reménysége
Az MKPK Ifjúsági Bizottsága Tanácsadó Testületének üléséről
A megismerkedéstől a családalapításig
Előadások házasságra készülők számára
Elfogadom vagy követelem?
Programajánló
Árnyék mögött fény ragyog
Rejtvény
Piramisrejtvény
Wojtyla-kupa
Kultúra
A "portréfestő" Szent Lukács
Prohászka Ottokár hatása a katolikus irodalomra
Az Isten-kereső József Attila (12.)
"DOLGAIM ELŐL REJTEGETLEK"
Paletta
Fórum
A Stasi Ratzinger bíborosról
A szeretet gyógyító ereje
A Regina Pacis közösség ünnepe
A pápa "Münster oroszlánjáról" és a szinódusról
Boldog von Galen a keresztény bátorság példaképe
Könyvespolcra
Az élet gyöngyei
Mozaik
Misszió és útkeresés
Az árvíz vitte a könyveket is
Közel ötvenezer kötetet juttatnak el Erdélybe
Fából faragott balladák
Megjelent a Nagy Ferenc fafaragó művész munkásságát bemutató album
Dráma a fű között

 

Életüket a párbeszédre tették fel

Október első hetében a 950 éves tihanyi bencés kolostor látta vendégül az úgynevezett chevetogne-i csoport tagjait, akiknek célja a bizánci és a latin szertartású keresztények közötti párbeszéd elmélyítése. A mostani találkozó témája: "Monasztikus élet és demokrácia a szekularizált társadalomban." A chevetogne-i szerzetesek mindennapjairól a közösség egykori apátja, Michel van Parijs nyilatkozik.


A közösség mindennapi élete a klasszikus bencés életet követi. Reggel fél hatkor kelünk, hatkor pedig már zsolozsmázunk. Egy időben mindig két zsolozsmát tartunk: az egyiket a római katolikus templomban, a másikat pedig az ortodox templomban. Nagyjából háromféle tevékenységet folytatunk a közösségben. Az egyik a vendégek fogadása. A közösség másik harmada intellektuális munkát végez: újságírással foglalkozik, mert van egy újságunk is, ezenkívül könyvkiadással, egyházi zeneszerzéssel, könyvírással. Közösségünk harmadik harmada kézműves munkákkal, ikonkészítéssel tölti idejét. Közel negyvenen élünk Chevetogne-ban, mintegy tíz országból. A belgák tehát nincsenek többségben. Kultúráink különbözősége mindennap alkalmat ad az ökumené megélésére. Évente sokan megfordulnak nálunk. Főleg 1989 óta érkeznek számosan Közép- és Kelet-Európából.

Az ökumenikus párbeszédben milyen hagyományokkal rendelkezik a közösség?

- Évszázados hagyományokat tudunk magunk mögött. Ez erő és egyben gyengeség. Mi hosszú lélegzetű munkára kaptunk meghívást. Ahogy a franciák mondják: "bencés munkára", amely nagy kitartást igényel. Gyakran fordulnak hozzánk ilyen-olyan kérésekkel, hogy kapcsolódjunk be egy-egy mozgalomba, tartsunk ökumenikus előadásokat, segítsünk, ahogy tudunk. Azonban, ha nem maradunk hűségesek saját szerzetesi karizmánkhoz, amely sokkal meszszebbre tekint, akkor tíz év múlva kiüresednénk, és bencés hivatásunk szenvedne csorbát.

- Tehát korunk egyik alapvető kihívásának tartja a párbeszédet katolikusok és ortodoxok között?

- Nemcsak katolikusok és ortodoxok között, hanem katolikusok és protestánsok, illetve protestánsok és ortodoxok között is. Fontos, hogy ne csak két fél párbeszédére korlátozódjon az együttműködés. Mindig meg kell próbálni kiterjeszteni a párbeszédet. Sok a tennivaló, különösen Kelet-Közép-Európában ahhoz, hogy igaz történelmet lehessen írni. Olyat, amely elfogadja, hogy a másik is helyet kapjon az adott történelemben. Ne juthassanak olyan helyzetbe ezek az országok, mint amilyenben a volt Jugoszlávia országai vannak jelenleg. Az egyházaknak nagy a felelősségük ezen a téren, amit vállalniuk kell. Sőt, mondhatni az egyházak egyedül vannak ebben a felelősségvállalásban, amihez nagy bátorságra van szükség.

Van-e tudomása arról, hogy milyen szemmel nézik az ortodoxok a bencések kezdeményezését?

- Nehéz választ adnom erre, hiszen az ortodox egyház helyett nem válaszolhatok. Azt azonban látom, hogy az ortodox egyházi vezetők nagy része úgy értékeli a katolikusoknak ezt a gesztusát, mint egy szerzetesektől jövő, teljesen érdek nélküli, a megértésre, a szolgálatra, a szeretetre irányuló törekvést. Számunkra az ökumené nem diplomáciai lépést jelent, hanem élet vagy halál kérdése. Az életünket erre tettük fel.

Természetesen vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy nem kell ezt komolyan venni, sőt, még veszélyt is látnak benne. Báránybőrbe öltözött farkasoknak néznek minket. Tehát mind a két álláspont létezik. De sok ortodox hívő szerzetes számára reményt ad, hogy van a katolikus egyházon belül egy olyan mag, mely érdeklődik irántuk, tartja velük a kapcsolatot, és amely nemcsak a kommunista rezsimmel való egykori együttműködéssel tudja vádolni őket, hanem megértette, hogy a nyílt üldöztetésnél mennyivel nehezebb az alattomos támadások kivédése, illetve a kényszerkompromisszumok megkötése.

Az ortodox értelmiségiek most azt kérik tőlünk, hogy segítsük őket az ősi vallási hagyományok újraélesztésében, és a túlzott modernizálás elleni harcban. Az orosz ortodox egyháznak nagyon gazdag ősi hagyományai voltak a forradalom előtt - kiváló teológusokkal, gondolkodókkal. Nagy veszteség, hogy e hagyományok ápolása hetven évre teljesen megszűnt.

Papp Tamás

Fotó: Bókay

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu