Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

Októberi témánk: 1956 - ma már a múlté?

Október 23-a ünnepe is, mint minden ünnep, a múltból fakad. Egy ünnep azonban csak akkor válik igazán ünneppé, ha azt a mindenkori jelen embere is értékelni és értelmezni tudja. Talán ezen a ponton vannak bennünk hiányok ‘56-tal kapcsolatosan. Nem érezzük ünnepnek. Nagyon egyszerű erre azt mondani, azért, mert nem voltunk részesei, vagy ellentmondó információkat kaptak a később születettek róla, hiszen ezen a folyamaton akár március 15-e, akár augusztus 20-a ünnepe keresztülment. Példának okáért közülünk senki sem élt 1848-ban, és ha harmincévenként megvizsgálnánk, mit jelentett március 15-e a mindenkori szónokoknak, bizony nagyon eltérő értelmezéseket találnánk.

Minden kornak ki kell alakítania a saját elképzelését akár az egyes ünnepekkel, akár magával az ünnep fogalmával kapcsolatosan. Tény és való, nem örülünk október 23-án. De a liturgia a keresztényeket arra tanítja, hogy az ünnep fogalmába a jó és a rossz dolgok is beletartozhatnak. Nagypénteken vagy halottak napján sem örülünk, szemben karácsonnyal vagy húsvéttal. A mai köznapi értelemben felfogott ünnep ugyanakkor telítve van felhőtlen örömmel, vigadozással, eszem-iszom, dínomdánommal. Ez utóbbi fogalomba valóban nem fér bele ‘56 világa.

Talán közelebb visz az ünnep lényegének meghatározásához az, ahogy akkor és ma a legmegfoghatatlanabb, szavak és képek nélküli művészet, a zene fordult és fordul ‘56 megünnepléséhez. Akkoriban Beethoven Egmont-nyitánya szólt egyfolytában a rádióban, ma pedig koncerttermekben és templomokban rekviemek előadásával emlékeznek meg az ünnepről. Olyan zeneművekkel, amelyekben az emelkedettség egyszersmind tragikus mélységgel is társul.

És valóban, nem feledhető, hogy az 1956. októberi események csak pár napig tartottak, szemben a több mint negyvenévnyi elnyomatással. Mintha a negyvenévnyi fojtogató, rózsaszín köd, ha pár napra is, de fölszakadna, és tiszta levegőt lehetne venni. A próbálkozás nem volt sikeres köznapi értelemben, de Isten nem e világi kategóriákkal gondolkodik rólunk. Azt nézi, hogy egyszer legalább megpróbáltuk... Talán ezt jelenti ma számunkra fiatalabb nemzeti ünnepünk.

Tóth Ildikó Éva

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu