Ötvenöt éve hunyt el Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát

Tépelődve a történelemben

Egyéniség - küldetés - feladat: mintha ezek a fogalmak kereteznék a most ötvenöt esztendeje elhunyt pannonhalmi főapát, Kelemen Krizosztom életútját, akire október 18-án emlékeznek Budapesten, a Merlin Színházban. Milyen motívumok befolyásolták személyes és szerzetesi életútját, különösen annak fényében, hogy a magyar bencés közösség vezetőjeként kellett helytállnia a második világháború legnehezebb időszakában, illetve azt követően a kommunista diktatúra kiépítésének korában?

Pannonhalma: az ősi bencés kolostor

"Apjától örökölhette a szegényekre jellemző szívós akaratot és kitartást, anyjától szelídségét. Istenbe vetett gyermeki hitét és bizalmát. A zalai táj szépsége száműzetésének öregkori világában is visszatérő emlék. Innen hozta népe és katolikus egyháza szeretetét, innen a szegénység ismeretét és mély sebeit, a kiszolgáltatottság élményét is. Apja halála is életre szóló árnyék, mely érzelmi életét a szomorúság, melankólia irányába vitte." Várszegi Asztrik püspök, Kelemen Krizosztom utóda a főapáti székben jellemzi így elődje személyiségének meghatározó vonásait róla írt művében.

Kelemen Krizosztom: "Csak egy politikát folytattam: és ez a Rendem politikája"

A keszthelyi premontrei gimnáziumban diákoskodó Kelemen Ferenc, a hahóti kovácsmester fia 1903. augusztus hatodikán, tizenkilenc éves korában öltötte magára a bencés ruhát, s kapta Aranyszájú Szent János nevét, a Krizosztomot. A magyar-latin szakos fiatal tanár a rend pápai gimnáziumában kezdte meg pedagógiai munkáját.

Szennay András: "Fiatalemberként tisztelettel tekintettem rá"

Az első világháború közeledtével - írja róla Várszegi Asztrik - "fel-felbukkan nála magának a háborúnak témája. Kezdetben a hazafiúi lelkesedés hangján ír a háborúról, később azonban a lelkesedés lohad, a vádnak adja át helyét... A legújabb kor, az első világháborúba hívó harci nótákból a feltétlen királyhűséget és hazaszeretetet érzi, hallja és reményét fejezi ki, hogy a magyar ťegy új évezred számára vív most új honfoglaló csatátŤ. Egy év múlva már a háború mindent elpusztító, erkölcstelen jellegéről ír."

Érzelemmel telített romantikus lelke gondolkodását visszaviszi Pázmány Péter és Zrínyi Miklós, a politikus főpap és a kardjával, tollával egyaránt harcoló hős világába - írja róla Várszegi Asztrik.

Kelemen Krizosztom nyalkai plébánosként élte át 1918 őszét és az 1919-es kommunista diktatúrát. Ezekkel az időkkel kapcsolatban jegyezte föl: "A lelkésznek kijutott a kommunizmus alatt megbotlottak védelméből."

A közélet, a politika - vagy inkább a történelem - iránt érdeklődést mutató szerzetes hangja ez. 1926-tól két évig Budapesten volt tanár. Ebben az időben számos közéleti személyiséggel kötött közelebbi ismeretségét, így a Habsburg-ház magyarországi főhercegi családjával, illetve Hóman Bálint kultuszminiszterrel, akinek fia egyébként tanítványa volt a bencés gimnáziumban.

Horváth Miklós, másik tanítványa, aki később Kelemen Krizosztommal együtt hagyta el végleg az országot 1947-ben, így látja őt: "...egy igen udvarias, barátságos, mélyszívű, tépelődő, önmagát marcangoló, másokkal szemben - hacsak nem elvekről volt szó - megértő embernek ismertem meg. Sajátos stílusú, szívhez szóló, kiváló szónok volt."

1929-től - koadjutorként - tulajdonképpen ő vezette a rendet, három évvel később pedig hivatalosan is főapáttá választották, s 1950-ben bekövetkezett haláláig, miután elhagyta Magyarországot, megőrizte ezt a címét. Annak ellenére, hogy folyamatosan szabadulni szeretett volna a felelősség elől. Több alkalommal benyújtotta lemondását, kezdetben pedig úgy gondolta, a hivatalviselés súlya elől úgy menekülhet, ha átlép a karmelita rendbe. Mintha érezte volna, milyen idők közelednek...

Szennay András Krizosztom főapát későbbi utóda, 1946-47-ben Kelemen Krizosztom titkára így jellemzi elődjét: "Milyen apát volt? A Regula alapján az apátot jóságos atyának gondolom, Krizosztom főapátnál oldottabbnak. Ő fegyelmezett ember volt, aki kevés barátságos szóval, de azt az igazság szem előtt tartásával, szép szóval irányított bennünket. Tiszteltük aszkéta életmódját. Mindvégig megfigyelhettem, a belső feszültség remegő fejmozgásban jelentkezett nála. Külön terhet jelentett számára nagyobb közösség előtt szerepelnie."

Pedig ebből kijutott neki. A főapát tagja volt a felsőháznak, s bár egy alkalommal úgy nyilatkozott: "Csak egy politikát folytattam: és ez a Rendem politikája", mégis kísérletet tett többek között arra, "lelkeket összebékítő" magatartásával, hogy a Habsburg-ház és Horthy Miklós közt IV. Károly két, kudarccal végződő visszatérési kísérlete után feloldja a feszültségeket. (Köztudott, hogy magyar bencés szerzetesek nevelték a királyi gyermekeket, köztük a trónörököst, Habsburg Ottót.)

1934. július 5-én a kormány, Gömbös Gyula miniszterelnökkel az élen, ünnepi ülést tartott Pannonhalmán, ezen a legősibb magyar szent helyen. Ennek ellenére Krizosztom főapát tartotta magát ahhoz, amit 1939 karácsonyán jegyzett le: "Sem felelős magyar államférfiúval, sem más politikussal soha nem tartottam politikai megbeszélést. Napi, személyi, pártpolitikával pedig egyáltalán nem foglalkoztam."

A háború előrehaladtával egyre kritikusabbá vált az ország helyzete. Széchenyi Lajos gróf - korábbi találkozásuk után - 1937 novemberében meg akarta látogatni a főapátot, barátja, Szálasi Ferenc kíséretében. Kelemen Krizosztom nem fogadta őket. 1944-ben pedig aláírta a Mindszenty József veszprémi püspök által kezdeményezett, Apor Vilmos győri és Shvoy Lajos székesfehérvári püspök által támogatott memorandumot, melyet a nyilas kormányzathoz intéztek, kérve, hogy tegyenek meg mindent a Dunántúl háborús tereppé válása ellen. Erre Szálasiék letartóztatták Mindszentyt és Shvoyt. Kelemen Krizosztom eredménytelenül igyekezett közbenjárni kiszabadításuk érdekében, sőt, zsidók bújtatása címén a nyilasok letartóztatási parancsot adtak ki ellene. A Szombathelyről indított elfogató egységet megelőzték a szovjet csapatok Pannonhalmán...

Krizosztom főapát, miközben százával fogadja be a menekülteket 1944-ben, kapcsolatai révén elintézte, hogy Pannonhalma a Nemzetközi Vöröskereszt védnöksége alá kerüljön.

A háború utáni időkre vonatkozóan Szennay András így emlékezik főapát elődjére:

"1939-ben, tizennyolc évesen találkoztam Kelemen Krizosztommal, amikor fiatal szerzetesnövendékként Pannonhalmára kerültem. Aszkétakülsejű, ünnepélyesen pontifikáló főpapot ismertem meg személyében. Tanulmányaim után 1946 tavaszán kerültem vissza Pannonhalmára, rövidesen Krizosztom főapát titkára lettem, egészen 1947. március 19-ig, amikor külföldre távozott. Budapesten, a Keleti pályaudvaron két rendtag társaságában búcsúztattuk, amikor elindult Brazíliába."

1946 őszén Krizosztom főapát belső rendi okok miatt ismét lemondott a főapátságról. Nem tudta elviselni a mintegy háromszáz fős közösséggel szembeni erkölcsi, szellemi és anyagi felelősséget.

"Az egyik nap bizalmasan közölte velem: édes fiam - mindig így szólított - föl kell mennie Pestre, elintézni számomra az útlevelet. Kérelmét azzal adta be, hogy a Brazíliába az első világháború után kitelepült magyarok lelkipásztori gondozására alakult bencés közösséget látogatja meg. Ő tudta, amit nem mondott, mi pedig esetleg csak sejtettünk, hogy végleg távozik. Ez az érzés megerősödött bennem, amikor az útlevél ügyében 1947 januárjában a kisgazdapárti Nagy Ferenc miniszterelnököt és Rákosi Mátyás kommunista miniszterelnök-helyettest is föl kellett keresnie. Ez utóbbitól távozva megrendülve mondta: ťÉdes fiam, Rákosi kijelentette: még egy évig meglesznek az egyházzal, utána ők jönnek.Ť

Nem tudta, idegileg bírja-e azt, ami a politikában várható. Sápadtan indult útnak, dilemmával, menjen-e vagy sem, erről azonban nem beszélt. A rendet a bakonybéli apátra, Sárközy Pálra bízta, de kintléte alatt mindvégig jogilag főapát maradt, annak ellenére, hogy az itthoni rendtársakkal nem tartotta a kapcsolatot.

Hogyan búcsúzott? Érzelmeit nemigen mutatta ki. Egyszerű, hétköznapi búcsúzás volt.

Előbb Brazíliában, majd haláláig az Egyesült Államokban is gyötrődő, küszködő ember volt: idehaza azon gyötrődött, maradnia kell-e vagy mennie, odakint azon, hogy ott kell-e maradnia.

Fiatalemberként tisztelettel tekintettem rá, mert rendkívül buzgó, komoly, idős szerzetest ismertem meg benne. Mintaembere volt a pannonhalmi kolostornak. Kevés olyan szerzetessel találkoztam hosszú életem során, akire úgy tudtam fölnézni, mint rá."

Kelemen Krizosztom holttestét évtizedekkel később Szennay András főapát hozatta haza az Egyesült Államokból Pannonhalma ősi kolostorába.

Elmer István

Fotók: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu