B. Petőfi Ágnes

A szabadság ára

Az IGEN katolikus folyóirat számára a szabadság ára most több mint másfél millió forint.

A lap 1989-ben született, még a rendszerváltozás előtt, az Országos Lelkipásztori Intézet alapította: amint mód nyílt rá, alapítványt hozott létre, majd egyesületet, és 1990 óta talán az egyetlen olyan katolikus lap, amely mögött nem áll katolikus intézmény, szerzetesrend vagy lelkiségi mozgalom.

A szerkesztőség tagjai a kezdetektől kerülni próbáltak minden olyan helyzetet, ahol a legkisebb mértékben is befolyásolni akarták az emberi gondolkodás és megszólalás kiteljesedését. A szabadság életérzése vonzott bennünket. A szabadság ára pedig a folyamatos pénztelenség és - kívülről nézve - a periféria lett. Példányszám? Oldalszám? Színek és képek mennyisége a lapban? Nem mi vagyunk az elsők. Sőt.

Lehetne szidni az államot - joggal - hiszen felhalmozódó tartozásunk annak (is) köszönhető, hogy elnyert és szerződéssel "szentesített" pénzeinkhez hónapok óta nem jutunk hozzá. (Nem szidjuk, csupán szóvá tesszük, mint ahogy azt is, hogy érdekes gyakorlatot tapasztalunk a bankok részéről is: lassított ütemben kapjuk az egyenleget, így a pénzünk hosszabb időt tölt a bankban, mivel így lassabban utalunk mi is.)

Lehetne hallgatni arról, hogy egyházunk sem szokta a hozzá közel álló - vagy vele nem ellentétes értékeket hirdető - lapokat segíteni. Sokan vagyunk - mondják: próbáljunk "racionalizálni". Lehet, hogy igazuk van? Mi másképp szeretnénk keresni a megoldást.

Amit teszünk: megpróbálunk Isten "kémei" lenni a világban; egy kis felderítőcsapat tagjaiként vakmerően keressük új és ismeretlen utakon a változatlan igazságot; arról, hogy mire mentünk, hónapról hónapra számot adunk; az olvasókat pedig - a nem hívőket is - nyilvános lapértékelésre hívjuk, hogy személyesen cserélhessünk véleményt. (Legyetek a jó vírusa - szoktuk bátorítani a tizenhét esztendő óta minden évben beindított IGEN Újságíró Műhely hallgatóit is -, amely a legzordabb körülményeket is kibírja, és a legkülönfélébb szervezetbe is kerülve óriási, kivédhetetlen változást indít el).

Amit pedig kérünk, civilektől és nem civilektől, a számítás nélküli nagylelkűség. (A régieknek szép szavaik voltak erre a nagylelkűségre: largitas - az élet tágassága; magnanimitas - a szellemi tágasság.)

"Ami nem megy, nem kell erőltetni" - mondta barátjának az Egyház a médiában, média az egyházban konferencián egy értelmes és szimpatikus fiatalember, bajainkról értesülve. Óva intem az értelmes és szimpatikus fiatalokat (is) ettől a gondolkodástól. Ezzel a szemlélettel nem lett volna megváltás; a keresztények egy kétezer évvel ezelőtt néhány évig működő elfeledett kis csoportocska lenne; Bartók nem írta volna meg a Concertót, amit azért rendelt tőle egy mecénás, mert bajban volt, már Amerikában; és nem lett volna a Nyugat, ez a néhány száz példányban megjelenő, szintén mecénás által támogatott és ma sokat emlegetett folyóirat sem.

Való igaz, hogy az IGEN nem a Megváltó, nem Bartók Béla és nem a Nyugat, csupán egy jó keresztény folyóirat, ami kicsisége ellenére is hat: egyrészt az innen induló szerzőkön keresztül, másrészt különös hangjával, ami vissza-visszaköszön más folyóirattársak megszólalásaiban is. Tapasztaljuk.

"Bajban van az IGEN" - olvashatták, hallhatták több helyütt segélykérésünket.

Igen, bajban vagyunk, de nem vagyunk reményvesztettek és boldogtalanok. A szabadságnak ugyanis van kockázata és ára is, mint minden másnak, ugyanakkor boldogságot okoz, mert boldogság nélkül olyan lenne, mint a koffeinmentes kávé vagy az alkoholmentes sör.

Bajban lenni azonban kétségtelenül nem jó. Éljenek tehát a civil és nem civil mecénások, a nagylelkűek, akik egyaránt rendelkeznek az élet tágasságával és a szellemi tágassággal: övék (is lehet) a mennyek országa!

(A szerző az Igen folyóirat főszerkesztője)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu