Hajótörés nélkül...

Szent Pál apostol nyomában

Az Új Ember szervezésében szeptember 24. és október 1. között Málta szigetén és Szicíliában jártunk - ahogy mondani szokás, "telt házas" csoportban, harminchat kíváncsi zarándok. A szállodai helyfoglalások alkalmával azt hitték rólunk, hogy orvoskonferenciára érkeztünk, annyi doktor volt közöttünk: bölcsész, zenetörténész, egyetemi oktató és orvos is. Sokan párban érkeztek: hitvestársak, testvérpárok, nagymama és unokája, összeszokott zarándoktársak, barátok és barátnők. Részt vettek rendszeres utazók, akik az igényes programra figyeltek fel. A reptéri indulás alkalmával találkoztunk más magyar csoportokkal, a csak Máltára igyekvő utazók irigykedve hallgatták tervezett úti céljainkat. Voltak közöttünk, akik nyugdíjukból évekig gyűjtögettek erre az útra, hogy ismét eljuthassanak a fiatalon már egyszer felfedezett titokzatos szigetre, Szicíliába. Sok volt az idős zarándok, bennünket, fiatalokat megszégyenítő türelemmel, frissességgel és szellemességgel. Jó hangulatban, szép élményekkel telt el ez a szigeteket járó, Szent Pál apostol nyomába lépő zarándokút.

Ima a Szent Pál-barlang mélyén

Kulcsok a zárban - első úti célunk: Málta

A máltai Kék Ablak

Máltán három nyelven beszélnek: a hivatalban angolul, egyes vidékeken olaszul, otthon máltaiul. Életvitelükben is ez a sokféleség uralkodik. Közlekedésük angol, étkezésük olaszosan mediterrán, anyanyelvük pedig sémi eredetű és az arabhoz hasonló. Máltán "Allahnak" hívják a Szentháromság Istent. Vendégszeretetükre jellemző, hogy sok háznál a zárban hagyják a kulcsot.

Szűz Mária modern katedrálisa

Ez az érdekes szokás Málta történelméről is sokat elárul. Akkor terjedt el, amikor a sziget a XVI. századra állandóan kalóztámadásoknak volt kitéve. Az emberrablók váltságdíj fejében hazaengedték foglyaikat, de hogy ne kelljen állandóan otthon ülve várni a hazaérkezőt, a munkába induló családtagok inkább a zárban hagyták a kulcsot. A XVI. század azért is fontos Málta történelmében, mert a sziget ekkor vált az eredetileg Szent Jánosról nevezett, később máltainak mondott lovagrend birtokává.

Zarándokcsoportunk az Etna nevű holdon

1530-ban V. Károly német-római császár volt az adományozó, hogy a johanniták ugyanazt a szerepet töltsék be Dél-Európában, amelyet Magyarország teljesített a keleti végeken, hogy a kereszténység védőbástyája legyen az oszmán-török hódítókkal szemben. A terepszemlét tartó lovagok először ugyanazt vették észre, amit mi is tapasztaltunk zarándokutunk alkalmával: Málta kopárságát. Itt nincsenek folyók, ha eső esik, akkor zuhatagként rohan le a víz a tengerig. A kerteket ezért kőrakásokkal védik, ezek ugyanis a vizet átengedik, de a földet megtartják.

Szűz Mária könnyeinek ereklyéje

A lovagok majdnem lemondtak a szigetről, első benyomásaink alapján mi is csaknem kiábrándultunk Máltából; de hirtelen megpillantottuk a sziget partvidékét, feltárultak a mély, szépséges öblök, a tengerpartot kísérő sziklazátonyok és -hasadékok. A kipróbált katonák e természeti csodákban a jól védhető támaszpontokat látták, mi a felfedezésre váró látnivalókat: a Szent Pál-öblöt, a Kék Barlangot, a Kék Ablak tengerre nyíló sziklanyílását.

A Máltai Lovagrend hamar belakta a szigetet. Évenként egy-egy sólyommadárral rótták le adójukat hűbéruruknak, a Szent Római Birodalom császárának. Kiépítették Málta regénybe illő erődrendszerét, megszervezték a sziget védelmét, és a lakosokkal együtt felkészültek a törökökkel megvívandó nagy csatára. 1565-ig kellett várniuk. A máltaiak számára ez az évszám és győzelem olyan, mint számunkra a nándorfehérvári diadal. A törökök, ha el is foglaltak egy kis részt a szigetből, ott a döglött állatokkal megfertőzött kutakból halált ittak, nem volt maradásuk. A csata hősét, a máltaiak Hunyadi Jánosát La Valette nagymesternek hívták. Róla kapta nevét a hármas erődrendszerrel és Európa legmélyebb ember alkotta, várároknak kialakított sziklahasadékával védett új főváros, ahol felépült a lovagrend erődszerű, belül tüneményesen szép és hangulatos barokk főtemploma és a nagymesterek palotája, amelyet ma - a lovagrend despotikus uralmától, majd a francia és az angol gyarmatbirodalmaktól megszabadult és függetlenné vált - Málta hatvanöt fős országgyűlése és az államfő közösen használ. Csalódottan hallottuk, hogy e kis országban ugyanolyan erős a politikai megosztottság, mint nálunk. A közösség értékeinek képviselete azonban erős.

Málta a világ egyik legkatolikusabb országa. A lakosság csaknem száz százaléka az egyházhoz tartozik, és a szigetlakók kétharmada gyakorolja vallását. A paphiány fogalmát nem ismerik, sőt viccesen még azt is mondják: "Mennyivel zöldebb lenne a szigetünk, ha minden pap fává változna át." A máltaiak korán házasságot kötnek, hitvesi esküjük az állami törvények szerint is felbonthatatlan kötelék. A családok legfőbb törekvése, hogy gyermekeiket vallásos iskolába írathassák, és ha a felvételi sikerült, egyházi iskoláikat adományokkal támogatják.

Máltán nincs abortusz és eutanázia. E téren nem az Európai Unió szabott feltételeket a 2004-es csatlakozás elé, hanem a kis sziget fogadtatta el saját keresztény gyakorlatát. Amikor egy máltai politikust az EU fórumai előtt erről a kérdésről faggattak, ő diplomatikusan csak annyit válaszolt, hogy ahol ezeket engedélyezik, ott törekedni kell a legnagyobb elővigyázatosságra. Odahaza - amint tudomást szereztek a nyilatkozatáról -, széles társadalmi rétegek kérték számon rajta, miért nem állt ki nyíltan a máltai nép keresztény hite és meggyőződése mellett.

A "háromlábú" Szicília

Több tízezer évvel ezelőtt még száraz lábbal átjuthattunk volna Máltáról Szicíliába. A leszakadt és a Földközi-tenger legnagyobb szigetévé alakuló Szicíliát az ókoriak "háromszögűnek", "háromlábúnak" nevezték. Talán Szent Pál is így ismerte, aki Rómába menet három napot töltött Szirakúzában, a "keleten fekvő városban", ahová a hagyomány szerint Szent Péter apostol hozta el Krisztus világosságát. Ebben a városban ért minket a legnagyobb lelki élmény.

Úti célunk aznap a könynyező Szűzanya kegyhelye volt. Egy magyar útikönyv e szavakkal méltatta a látni (sem)valót: "A Landolina parkkal szemben éktelenkedik a csúnyaságában nehezen felülmúlható ťkönnyező Madonna szentélyénekŤ hatalmas épülete, melyhez mégis tömegek zarándokolnak. Csak akkor érdemes megtekinteni, ha valaki a szicíliaiak vallásosságáról szeretne mélyebb benyomást szerezni." Többségünket mégis letaglózott a betoníveivel égbe törő hatalmas könnycsepp, vagy inkább sátorszerű és a város fölé magasodó templom. A Szűzanya palástját láttuk benne kívülről, de a meglepetés csak ezután következett. Amikor beléptünk, mintha egy modern katedrálisba jutottunk volna, hosszú ívek és fényes ablakok mutattak az ég felé, mint egy állandósult, kőbe vésett imádság. Szentmisénket annál a díszes márványoltárnál tarthattuk, amelyet a legszegényebb olasz tartomány, Szicília emelt égi királynője számára. Mise után a zarándokok fogadására kialakított közösségi termek egyikébe hívtak minket, ahol beszélgethettünk a kegyhely egyik lelkipásztorával, aki archív felvételeket mutatott nekünk, és végül behozta a Szűzanya könnycseppjeit őrző ereklyetartót, hogy előtte imádkozhassunk.

Az 1953-ban lezajlott csodás esemény története mindnyájunkat megragadott. Az egykori szegénynegyedben, a bordélyairól hírhedt úgynevezett "Pokol utcában" lakott az a veszélyeztetett terhes asszony, aki már-már hitehagyott férjével egy szinte értéktelen, hibás domborművet vásárolt a Szűzanyáról. Ezen keresztül könnyezett Mária négy napon át. A családtagok alig hittek a szemüknek, a férj megtért, az anya meggyógyult, és tódulni kezdtek a zarándokok. Először a ház külső falára függesztették a képet, aztán szabadtéri oltárt kapott, és végül 1984-ben II. János Pál pápa szentelte fel a föléje magasodó kegytemplomot.

Mondják, hogy a "háromlábú" Szicíliára a Szűzanyán kívül három szent vigyáz: Szent Róza a palermói oldalról, Szent Ágota Catania vidékéről és Szent Lúcia Szirakúza környékéről gondoskodik, hogy ne tegyen kárt benne a sziget "világítótornya", az Etna tűzhányója. Mi a két utóbbi szentet azon a helyen kerestük fel, ahol ereklyéiket őrzik, és ahol kettős ünnepeiken a világhíres körmeneteket tartják. Az Etnát is megmásztuk - libegők és terepjárók segítségével -, láttuk, ahogyan gőzölög, éreztük forróságát; lávamezői olyanok, mintha a Holdon járna az ember.

A sziget apostola - máltai találkozás

Utunk elején és végén bebarangoltuk Málta szigetét. A Szent Pál-öbölből indultunk, az apostol templomában volt az első szentmisénk. Sliema kikötőjében ért véget a zarándokút, ahol évszázadok óta minden hajós egy üdvözlégyet imádkozik jövet-menet. Innen a helység neve: "béke veled, üdvözlégy". Mi is bekapcsolódtunk a máltaiak imádságába. Lelki vezetőnk, Gyürki László szentbeszédei Szent Pál társaságába ragadtak minket. Megható volt e kegyelmi találkozás a nemzetek apostolával. A máltai sziklák látták a gyengeségben is erős férfit. Mi pedig láttuk börtönét, a Szent Pál-barlangot, amelyre azóta templom épült. László atya szavaival Pál utolsó római fogságára gondoltunk:

"Az apostol rabként, a börtön sötétségében várta kivégzését. Talán nézegette súlyos bilincsét, de arra gondolt, hogy Isten Igéje nincs megbilincselve. Ő, aki annyi közösséget alapított, akinek hetvenkét munkatársa volt, ekkor azt írta: mindenki elhagyott, első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. A cserbenhagyás fájdalmas volt számára. Ebben a sötétségben, magányban mégis tudta, hogy nem barlangban van, hanem alagúton halad át. A barlang mélyén nincs kijárat, az alagúton viszont kétfelől hatol be a fény. Pál alagútjának elején a damaszkuszi fény világít. A másik végén a remény tündököl, hogy nemsokára elmúlik a hit homálya, és színről színre láthatja az Üdvözítőt."

Szöveg és kép: K.G.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu