II. János Pál a kommunista rendszerről

A "La Stampa" tizenhét év után közölte a pápával készült interjút

Hat hónappal II. János Pál halála után nyilvánosság elé került pápaságának egy újabb epizódja. Jas Gawronski, az Európai Néppárt képviselője eleget tett a Szentatya kívánságának, és tizenhét évig nem tette közzé a pápával készített első széles körű politikai interjú szövegét. (Az interjú a La Stampa című lapnak készült.)

A beszélgetést, amelyre az Apostoli Palotában egy vacsora keretében került sor, II. János Pál a kommunista rendszer elemzésével kezdte, amely ekkor már a harmadik világ országaiban is az összeomlás jeleit mutatta. A Szentatya így kommentálta az eseményeket:

"Ma már az afrikai országok is meg kívánnak szabadulni a szovjetektől és ideológiájuktól. Hallani sem akarnak ennek a rendszernek az életképtelenségéről, eredménytelenségéről. A peresztrojka éppen arra keres választ, hogy hogyan lehetne kivezető utat találni ebből a rendszerből. Ezt nem mondják ki ilyen nyíltan, de pontosan ezt jelenti."

Talán a rendszer tovább él más formában, egyfajta Marx nélküli marxizmusban...

"Minden bizonnyal. A hagyományos ideológiai-politikai állásfoglalásokhoz viszonyítva, egyfajta visszalépéssel, a leninizmustól, sztálinizmustól való eltávolodással állunk szemben. Attól félek, hogy olyan folyamatról van szó, amelyet nem fognak következetesen végigvinni, főleg ott nem, ahol a kommunisták hatalmon vannak. Mert a leninizmus-sztálinizmus, mint a marxizmus politikai tényezője, biztonságot adott a hatalomnak, biztosította mozdulatlanságát. Megteremtették maguknak ezt a rendszert, amely a forradalom marxista elméletén alapul, a proletariátus diktatúrája nevében. Ezután megszabadultak a proletariátustól, azt eltávolították a hatalomtól, és a diktatúrát a pártra, helyesebben a párton belül egy kiváltságos osztályra bízták, és ez a mai napig tart. Évek hosszú során, évtizedeken át létrejött a hatalom új osztálya, egy új arisztokrácia. És ma a politikai rendszer megváltoztatása ezeknek az embereknek az önkizárását jelenthetné..."

Egyfajta politikai öngyilkosság lenne...

"Soha nem fogják ezt megtenni. Jaruzelski tábornok, a Szolidaritás elleni katonai puccs után ezt mondta: "Megvédjük a szocializmust még a függetlenségünk árán is." Talán még jobban, még inkább megvédik, mint a függetlenséget. Mindig pragmatikusak voltak: megfigyeltem őket évtizedeken át, van ezzel kapcsolatban tapasztalatom. Vegyünk egy konkrét példát: amikor arról volt szó 1960 után, hogy felépítjük az első templomot Nowa Hutában, Krakkó környékén, ahol egy hatalmas acélmű működött, ez harcokat, tüntetéseket, forrongást váltott ki. (A kommunisták) megígérték, hogy egy bizonyos területen, amelyet egy kereszttel jelöltek meg, felépíthetjük a templomot. Azután kis hazugságokkal, mindenféle ürüggyel megpróbáltak viszszakozni. Amikor azután a lakosság sorozatos megmozdulása meggyőzte őket arról, hogy a templomot fel kell építeni azon a területen, és látták, hogy kénytelenek lesznek megadni a szükséges engedélyt, akkor precíz és részletes közvélemény-kutatásba kezdtek, hogy döntésüket tudományos és szociológiai szempontból alátámasszák, hogy megállapítsák, mi is ténylegesen a lakosság többségének akarata. Az igazat megvallva kezdetben nem ez volt a módszerük. A kezdeteket a sztálini forradalom teljes brutalitása jellemezte, a forradalom első éveiben, amikor gátlástalanul működtek. Ez az erőszak, a szibériai száműzetés, a Gulag időszaka volt, amikor emberek millióit ölték meg, még azt sem tudni pontosan, hányan haltak meg. Már sok szó esett a hitleri népirtásokról, ma egyre nyíltabban beszélnek a sztálini népirtásokról."

Azzal a különbséggel, hogy a hitleri népirtások semmihez sem vezettek, tehát sokkal határozottabban elítélik azokat, mint a sztálini öldökléseket, amelyek, bár bestiálisak voltak, mégis eredményeztek valamit.

"Ez igaz Nyugat-Európa számára, de biztosíthatom Önt, hogy a sztálinizmus által közvetlenül érintett népek körében egyre nyilvánvalóbb és tudatosabb ennek a rendszernek a bírálata."

Sok történész azt tartja, hogy Sztálin nagy vezér volt, de nem mondják ugyanezt Hitlerről.

"Ez igaz, egyesek azt tartják, hogy ami a vezéregyéniséget illeti, és nem csak azt, Sztálin nagyobb volt, mint Hitler. Természetesen erkölcsi szempontból mind a kettőt határozottan el kell ítélni. Ha Sztálint jobbnak tartják, ez nem annyira az ő érdeme, hanem talán egyszerűen az az oka, hogy a kommunizmus mélyebbre ható program volt, mint a német nemzetiszocializmus. A német nacionalizmus, a nácizmus és a hozzá kapcsolódó fasizmus határozottan emberellenes, ezen túl felszínes programok voltak. A kommunizmust pedig mindig úgy tekintették, és még most is úgy tekintik, mint egy olyan rendszert, amely nagyobb igazságossághoz, nagyobb társadalmi egyenlőséghez vezethet. És az emberek hozzászoktak ehhez az egyenlőséghez, még olyan országokban is, mint Lengyelország."

A lengyelországi tiltakozó mozgalmakról szólva II. János Pál pápa a következőket mondta:

"Az egyetlen tiltakozás, amely sikertelen volt, az az értelmiség kezdeményezéséhez fűződik. Minden előzetes kísérlet, amely a munkások köréből indult ki, elért valamilyen eredményt. ‘68-ban azonban nem a gyárakban, hanem a színházakban és az egyetemeken kezdődtek a megmozdulások, és nagyon rosszul végződtek. 1980-ban a két kategória, a munkások és az értelmiség, nagyobb előrelátással, egymáshoz közeledve cselekedett: erről az éleselméjűségről tanúskodtak az értelmiségiek, kapcsolatba lépve a Szolidaritással, és Walesa is, aki az értelmiség soraiból választott magának olyan vitathatatlanul kiváló tanácsosokat, mint Bronislaw Gieremek egyetemi tanár vagy Taddeusz Mazowiecki. (VR/MK)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu