Szerzetesek a "másik" Európáért

Konferencia egy folyamatosan változó kontinens problémáiról

Az európai bencés és ciszter monostorok elöljárói és szerzetesei, valamint az ortodox egyház és szerzetesség képviselőiből alakult chevetogne-i csoport találkozói helyszínéül egy-egy európai kolostort választ. Idén, október első napjaiban a csoport a kilencszázötven éves tihanyi apátságban tartotta találkozóját Szerzetesség és demokrácia egy szekularizált társadalomban címmel.

Robert le Gall kergonani, valamint Michel Van Parys chevetogne-i apát 1992-ben egy csoportot hozott létre azzal a céllal, hogy az újjászülető Európa által támasztott lelki-szellemi kihívásokra keressék a választ. Ezek olyan kérdések, amelyek nemcsak az egyházat érintik, hanem az európai szerzetesközösségeket is megszólítják és kérdőre vonják: mit adhatnak a kolostorok a ma és a holnap Európájának.

A csoport első találkozóját 1993-ban tartotta a chevetogne-i apátságban. A csoportot európai bencés és ciszter monostorok elöljárói és szerzetesei, valamint az ortodox egyház és szerzetesség képviselői alkotják. Három alaptémával foglalkoznak az évente kétszer megrendezendő konferenciákon. Először is, hogy milyen helyet foglalhatnak el a monostorok az új Európában. Másodszor, hogy újragondolják és felélesszék azokat a szoros kötelékeket, amelyek a nyugati monasztikus hagyományt az ortodox szerzetességhez fűzik, harmadszor pedig felkínálják az embereknek a monostorok lelki, emberi tapasztalatát, amely inspirálhatja őket az európai közösség építésében. A chevetogne-i csoport minden találkozója helyszínéül egy-egy európai kolostort választ színhelyül. Ebben az esztendőben október első napjaiban a kilencszázötven éves tihanyi apátságban tartották találkozójukat Szerzetesség és demokrácia egy szekularizált társadalomban címmel. A házigazda, Korzenszky Richárd perjel köszöntőjét és megnyitóját követően Várszegi Asztrik püspök, főapát Személy és közjó: önmegvalósítás és közösség címmel tartotta bevezető előadását.

Ebben a főapát így fogalmazott: "Ott, ahol az emberek között, egy társadalomban megszűnik az a gondolkodásmód, amely szerint az ember Isten alkotása, s hogy az ember méltósága istenképiségében gyökerezik, ott vita és feszültség támad az emberi személy, az ember méltósága értelmezésében. Ott, ahol megszűnik a bibliai főparancs - "szeresd a te Uradat, Istenedet egész szívedből, teljes lelkedből és egész valódból, felebarátodat pedig mint önmagadat" - szellemében való gondolkodás és cselekvés, ott kérdésessé válik, hogy mi a közjó, hogyan viszonyul a személy érdeke és a közjó fogalma és gyakorlata egymáshoz.

A mi társadalmunkat kéttípusú szekularizáció veszélyezteteti. Hazánkban nemzedékeket neveltek, szocializáltak ateista és kommunista ideológia alapján, ezért egyoldalú a képünk a személyről, a közösségről és a közjóról. Az idők és a visszanyert szabadság során nyitottá váltunk egy nyugati típusú (materiális, konzumszemléletű) szekularizációnak. Mindkettőnek áldozatul lehet esni, és sokan áldozatul is estek és esnek. A keskeny út és a széles út választási krízise erőteljesebb, mint valaha. Két világban két nyelvet beszélve élünk társadalmunkon belül, ahol szinte minden viszonylagossá és bizonytalanná vált. Az emberek attól szenvednek, hogy felfokozott vágyak fűtik őket, aztán nagy csalódások érik őket. Ezek egyszerre vannak jelen életükben, szenvednek attól, hogy képtelenek mindent egyszerre élvezni, befogadni, cselekedni. Nemzedékem csalódása: vártuk a szabadságot, és abban reménykedtünk, hogy akkor az egyén erényei és a köz érdekei kerülnek előtérbe. Ehelyett elérkezett az individualizmus és az egoizmus könyörtelen világa és versenye - mondta a főapát, arról is szólt, hogy sem egy egyházközség, sem egy kolostor küszöbén nem áll meg a szekularizáció, a könnyebben megoldható élet ígérete, hanem ott is kísért a bálványimádás lelke. Ebben a helyzetben "nagy és erőteljes, szabad és független egyéniségekre, példákra, megkockáztatom: szentekre van szükség" - hangsúlyozta Várszegi Asztrik.

Márfi Gyula veszprémi érsek előadásának címében egy kérdést vetett fel: "Demokrácia az egyházban?" A főpásztor tisztázta: a katolikus egyházban se a pápát, se a püspököket, se a papokat nem választjuk, így tehát az egyházra nem mondhatjuk, hogy "demokratikus". Ugyanakkor - folytatta az érsek - az egyház mégis hordoz demokratikus vonásokat is, hiszen az egyház küldetése - amely az evangélium hirdetésére, a szeretet gyakorlására, az imádságra, a közösségteremtésre szól - az egész egyház feladata, ebben mindenkinek részt kell vennie. Az érsek figyelmeztetett: a Szentlélek néha Bernadetteken, egyszerű fatimai pásztorgyerekeken keresztül küld olyan üzeneteket, amelyek az egész egyház számára kötelező érvényűek. A szabály azonban mégis az marad, hogy az egyháznak van feje, néhány kiválasztott ember feladata a kormányzás, és van az egyháznak szíve is, amellyel szeret, s erre minden tagja hivatalos. Ha a kormányzást is a szeretet hatja át, a szolgálat a testvéri szeretetben, és nem az uralkodás vágya, akkor remélni lehet, hogy az egyházban tapasztalható feszültségek mielőbb megszűnnek -- fejezte be előadását Márfi Gyula.

A tihanyi konferencia további részében történészek, szerzetesek tartottak előadásokat a demokráciáról, a diktatúrát követő szabadság gazdasági problémáiról, a demokráciában felvetődő "kisebbségi diktatúráról".

A chevetogne-i csoport őszi konferenciáján ismét a megalakulásakor megfogalmazott célokat tartotta szem előtt: tanúságtételét, tapasztalatait felkínálta a "másik" Európában, amely az értékek után kutat, szem előtt tartva Isten és az emberiség transzcendes voltát.

Szöveg és kép: B. L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu