|
|
A jövőnek épült kápolna Koppánymonostor ünnepe Épült egy kápolna Koppánymonostoron, végre méltó szállása Istennek, s újabb jel és lehetőség az embereknek e településen, amely már nevében hordozza régi kapcsolatát a vallással, az egyházzal.
A Duna jobb partján fekvő, Komáromhoz tartozó Koppánymonostort már egy 1222-es oklevél említi. A XIII. században a Koppán (Katapán) nemzetség egyik tagja bencés monostort alapított itt, amely Pannonhalmához tartozott, s Szűz Mária oltalma alatt állt. A török időkben aztán elpusztult, de még 1757-ben romjaiban is felismerhető volt a kolostor. Köveit széthordták, de emlékét a település nevén kívül a koppánymonostori apáti cím máig őrzi. A településen az 1740-es évek elején indult meg újból az élet, amikor a komáromiak szőlőt telepítettek a területre. A nemrég még inkább pihenőövezetként számon tartott településrészen egyre több az állandó lakos, ezért is vált szükségessé egy új kápolna építése. Koppánymonostoron évtizedek óta egy lakóházból kialakított kápolnában tartották a szentmiséket, s mivel újat nem tudtak építeni, azt szépítgették. A reményt azonban nem adták fel, hiszen már régóta üresen állt egy telek, amelyet egy helyi testvérpár hagyott az egyházmegyére templomépítés céljából. A terv Pados József apát-plébános vezetésével idén őszre valósulhatott meg. A kápolna felszentelési miséjén Pápai Lajos megyés püspök homíliájában utalt az elmúlt rendszer templomrombolásaira, amelyekkel jelezték az embereknek, hogy a hittel egyszer s mindenkorra le akarnak számolni. De az építés is jelez valamit. A templom mindenekelőtt Krisztusra mutat, aki nemcsak kivételes ember, történelmi személy, hanem - Péter szavaival - "az élő Isten fia", s akiről Szent Pál írja a börtönben halála előtt: "Tudom, kinek hittem, s biztos vagyok benne." A megyés püspök hangsúlyozta, hogy nem könnyű ezekig a felismerésekig eljutni - de az ember képtelen arra, hogy ne keressen, ne kérdezzen. Tele vagyunk "miért"-ekkel, amelyekre választ várunk. Volt olyan fiatal, aki annak ellenére tett hitet Krisztus mellett, hogy édesapja marxizmust oktatott az egyik egyetemen, s ma is sokan a szülői rosszallást elviselve vállalják a keresztény életet. A templom rámutat az egyházra is - mondta Pápai Lajos. Nem véletlen, hogy sok nyelv e két fogalmat azonos szóval fejezi ki, s ez megvolt a magyarban is, amikor a "szent egyház" szót használták a templom megjelölésére. Krisztus egyháza csodálatos ajándék számunkra. A templom Máriára is mutat. Nem véletlen, hogy a Szűzanya személyét a legrégebbi időktől az egyházzal kapcsolták össze. Ő a hívő, imádkozó ember példaképe, aki létével hirdeti Jézus Krisztust, őrá irányítja a figyelmünket. E kápolna védőszentje is - mint az előzőé - a Szűzanya, búcsúnapja Mária neve napja, szeptember 12. A szentmise keretében letette az esküt az egyházközségi képviselő-testület, a szertartás végén pedig a plébános köszönetet mondott a megyés püspöknek, aki az oltárképet adományozta, Simon József főesperesnek, a koppánymonostori apáti cím viselőjének, akitől a miseruhákat és a kelyheket kapta a közösség, illetve az építőknek, akik lelkiismeretesen végezték munkájukat, s minden hívőnek, aki bármilyen kis adománnyal vagy munkával hozzájárult az új kápolna megépüléséhez. Kép és szöveg: Pénzes Zoltán
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||