"A nincsből a van felé"

Bereményi Géza és Cseh Tamás dalai 2004-ből

Vannak írók, akiknek dalszövegei nemcsak szólnak valamiről (ami a mai világban már önmagában teljesítmény), hanem nekünk szólnak. És vannak zenészek, akiknek elég egy apró színpad és egy gitár ahhoz, hogy hangulatot teremtsenek. S ha két ilyen ember találkozik, abból lesz az a csoda, amellyel Bereményi Géza és Cseh Tamás több évtizede megajándékoz bennünket. Nemrégen a Bakáts téren ismét örömmel nyugtázhattuk: az 1982-es "végleges" elhallgatás máig nem sikerült.

Az alkotók A véletlen szavai címmel 2004-ben megjelent lemezüket mutatták be a Bárka Színház háromnapos műsorfolyamában. Az új dalok mögött jól hallhatóan ott sorakoztak a régről ismert Bereményi-szövegek szereplői. Elsősorban a humorral, iróniával és szeretettel megrajzolt nőalakok: a régen látott Ágnesek, álmodó Helgák, Irének s az a bizonyos Ica. A jelenünkről szóló dalok a Levél nővéremnek albumokról ismert komorabb hangulatot idézték. Tárgyak, emlékek elevenedtek meg Desiré mauzóleumában. És természetesen Antoine is megjelent.

Míg Cseh Tamás deres haját és örök-kamasz mosolyát néztem, merengve vegyültem el a közönség javarészt nálam jóval idősebb tagjai közt. S nem tagadom, kissé ellepett: a miért is ez az egész? hangulat. De az utolsó dalban megérkezett a csehtamásos-bereményis válasz: Valahol, mindennek alján / A véletlen ott - lapul, / Véletlen az, hogy nagyon szeretlek, / S mivel véletlenül, hát - ártatlanul. / Csak a véletlen muzsikáljon. / Ne is gondolkozz, szívem, nem szabad, / Ezek ki tudja, honnan jött - szavak, / Meg-megbicsaklanak, de hagyni kell, / hogy a véletlen csak muzsikálja / A véletlen zenét.

S hogy ez nem válasz életünk gondjaira? Talán nem. Talán igen. De az is lehet, hogy sokkal több annál...

kávé

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu