|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szent Ferenc szelleme és a II. vatikáni zsinat Az Assisiben levő Szent Ferenc-bazilika falán egy emléktábla látható, amely szerint XXIII. János pápa 1962. október 4-én oda zarándokolt, hogy a város szentjének közbenjárását kérje a II. ökumenikus vatikáni zsinatért. A történelemkönyvekből tudjuk, hogy a pápa hét nappal később, október 11-én nyitotta meg a XX. század legnagyobb jelentőségű egyházi összejövetelét. Az emléktáblát olvasva több kérdés is felvetődhet bennünk. Miért tartotta olyan fontosnak a pápa, hogy néhány nappal korábban utazást tegyen? De talán feltehetjük azt a kérdést is, hogy a Poverello szelleme megmutatkozott-e a zsinat tevékenységében, és ha igen, akkor hogyan? Az utóbbi kérdésre bizonyára nem könnyű pontos választ adni, mert ez sokkal mélyebb tudományos kutatást igényelne. A zsinatnak azonban van néhány olyan mozzanata, amelyből kiolvashatjuk a szegények szentjének stílusát és eszméit. Már a zsinat meghirdetésében is van valami sajátos "ferences" vonás. Amikor 1959. január 25-én a Szent Pál-bazilika melletti bencés kolostorban váratlanul bejelentette a zsinat összehívásának tervét, Szent Ferenchez hasonlóan nem adott hosszabb magyarázatot, hanem ő is isteni jelre hivatkozott. Az október 11-i megnyitó közvetlen hangneme és optimizmusa is közel állt a szent lelkületéhez; az egyház evangéliumi alapjainak újragondolása és "felépítése" is a legjellegzetesebb elképzelései közé tartozott; a világ problémái felé való fordulás, az úgynevezett aggiornamento is jelez valamit az ő mindenki felé nyitott, extravertált karakteréből. Végül a zsinat útmutatásai is sok mindenben hasonlítanak az ő társaira hagyott tanítására. A zsinat nem hozott új dogmákat; nem minden esetben adott pontos választ egy-egy teológiai kérdésre; az evangéliumhoz hasonlóan gyakran képekkel, szimbólumokkal kívánta az igazságok mélységeit feltárni; s néha úgy tűnik, hogy az egyes kérdések kidolgozását tudatosan az utódokra, utókorra bízta. Az újszerű, de mégis az evangéliumban gyökerező szemléletmód és a korszakalkotó hatás mind a két esetben vitathatatlan. Ezek az észrevételek természetesen nem azt kívánják igazolni, hogy a zsinat szellemi előkészítője Assisi szülötte volt, vagy hogy az ő gondolatai érvényesültek a zsinaton. A zsinat újszerűsége, bátorsága, lendülete azonban visszatükröz valamit abból a gondolkodásból, amely a Szentlélek által vezetett emberek sajátja volt, s ő is ezek közé az emberek közé tartozott. Az ő emléke és a zsinat útmutatása minket is kötelez arra, hogy bátran merjünk kezdeményezni, és higgyünk abban, hogy a Lélek ereje vezeti az egyházat. Beran Ferenc
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|