 |
 |
 |
 |
2004.10.03
|
IV. Károly
boldoggá avatása: 2004. október 3. |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
A párbeszéd szűk kapuján... Vallások és kultúrák: egy új humanizmus bátorsága címmel a hónap elején Milánóban idén is találkoztak a különféle vallások vezetői. Az összejövetel mintha a párbeszéd ünnepe, a béke liturgiája lett volna. A milánói találkozó előzményei II. János Pál pápa 1986-os kezdeményezéséig nyúlnak vissza. A Szentatya ekkor hívta össze először a nagy világvallások vezetőit Assisi városába, ezzel a jelszóval: soha többé egymás ellen! A gesztus prófétai volt, hisz a vasfüggöny még szilárdan állt, a világot meghatározó szembenállás ideológiainak és öröknek tűnt, a vallásokat pedig a "modern" évtizedekben Keleten és Nyugaton egyaránt kevesen vették komolyan. A pápa hitte, hogy a személyes találkozás a békének azokat az energiáit mozgósíthatja, amelyek ezeknek az ősi hiteknek legmélyebb lényegéhez tartoznak. Mindenekelőtt az imádságban rejlő erő ez ahhoz az Istenhez, akinek Béke a neve mindhárom ábrahámi vallásban. Az Szentatya biztatására folytatta a találkozókat a Szent Egyed közösség évről évre más-más városban. A szervezésben immár önkéntesek ezrei segítenek. Nagy kérdés, hogy mit tehetek én, egyszerű keresztény a temérdek kétségbeesés, háború, igazságtalanság láttán? Jézus mindenekelőtt arra hívja tanítványait, hogy olvassák az idők jeleit. De nem elég észrevenni, hogy a világ bajban van és szomorúan el- vagy éppen befelé fordulni. A prófétával meg kell látnunk, amit a világ nem lát: a remény jeleit, az újat, amit az Úr visz végbe, aki a béke járatlan útjait nyitja meg az erőszak pusztaságában, és váratlan találkozások ösvényeit a járatlan földön (vö. Iz 43, 19). Arra kaptunk meghívást, hogy ne nyugodjunk bele a világban dúló békétlenségbe és igazságtalanságba, mert a mi Mesterünk sem törődik bele. Giorgio La Pira, Firenze szent életű polgármestere, a vallások közötti párbeszéd egyik korai előfutára mondta: Hiszek az imádság történelemformáló erejében. Ha imádkozó néppé válunk, mustármagnyi hitünk leomlasztja majd a kétségbeesésből és erőszakból összehordott, világra nehezedő hegyeket. A milánói találkozón a vallási vezetők közösen megfogalmazott békefelhívást fogadtak el (lásd a keretes szövegben - a szerk. ). A Dóm téren tizenötezer ember volt tanúja a békefelhívás ünnepélyes felolvasásának. Szőke Péter Békefelhívás Aki erőszakot alkalmaz, saját ügyét teszi hiteltelenné. Aki azt hiszi, hogy elszenvedett sérelmére csak a még nagyobb erőszak lehet a válasz, az nem veszi észre a gyűlölet hegyeit, melyek összehordásához maga is hozzájárul, és amelyek saját fiaik nemzedékeire nehezednek majd. Lehetséges egy háború és terror nélküli világ. Ma egy új humanizmus bátorságának jött el az ideje, mely segít leküzdeni a félelmet és építeni már most azt a világot, melyre szükségünk van. Ezt a bátorságot a hit táplálja. (...) A párbeszéd az az út, amely jövőt ad a világnak, mert lehetővé teszi az együttélést. A párbeszéd nem tesz bennünket kiszolgáltatottá, hanem megvéd. Arra ösztönöz, hogy a másikban a legjobbat vegyük észre, miközben önmagunk legjavát adva a jóban igyekszünk gyökeret verni. A párbeszéd baráttá teszi, aki idegen volt, és megszabadít az erőszak démonától. A párbeszéd a bátrak művészete, gyógyír a megosztás ütötte sebekre, és a mélyben teremti újjá életünket. Az erőszak mindenki számára vereség. A párbeszéd művészete idővel leleplezi a terrort igazolni akaró logika ürességét, és teret nyer az igazságtalansággal szemben, mely sértettséget és erőszakot szül. (Részletek a dokumentumból)
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
