Liturgia

A megváltás szentsége (15.)

Ius murmurandi - vagy több ennél?

Egy-egy nagyobb liturgia után sokan vagyunk úgy, hogy szeretjük megbeszélni egymás között, miként is sikerült. Ilyenkor előkerül a kritika is, miért nem lehetett ezt vagy azt szebben, méltóbban végezni. Vannak esetek, amikor viszont az ember egyenesen megütközik a liturgián tapasztalt hiányokon, kényelmességen vagy oktalanságon. Ezek zavarják az embert az összeszedett részvételben, sértik a jelenlévők liturgikus jóérzését, túl azon, hogy a tételes törvényt is semmibe veszik. Ilyenkor marad a ius murmurandi, a morgás joga, magunk között, keserűen.

A Redemtionis sacramentum kezdetű kongregációs instrukció ismertetése során már többször is felhívtuk a figyelmet egy fontos szemléletbeli kérdésre. A méltó és szép liturgia nem a papok egyéni buzgóságának a kérdése és függvénye, hanem minden Krisztus-hívő joga, hogy ilyen istentiszteleteken vehessen részt, ne csupán "érvényesen" megtartott szentségkiszolgáltatásokon, amire a jogászok hivatkozni szeretnek. A rendelkezés alanyi jogot ismételten hangsúlyozó szemléletéből fakad a 183-184. pontjaiban megfogalmazott elv: mindenkinek tennie, szólnia szabad, sőt kell is a liturgia érdekében.

A 183. pont írja: "erejéhez képest mindenki" gondoskodjék az euchkarisztia ünneplésének védelméről és a visszaélések kijavításáról. Ki ez a mindenki? Misézzenek rendesen a papok - mondhatnánk. Azonban ez még nem elég. Kellenek hívek, akik rendszeresen gyónnak, és úgy mennek áldozni. A misére pontosan érkeznek, oda énekeskönyvet (és olvasószemüveget) hoznak, a mise alatt a liturgiára és a beszédre figyelnek, akik gyerekeiket hitoktatásban és a szentségekben részesítik, akik betegeikhez mernek papot hívni, hogy a betegek szentségét együtt ünnepelhessék. Kellenek olyan fiúk, akik fontosnak tartják az oltár szolgálatát, ministrálásukkal bekapcsolódnak a mise méltó ünneplésébe. Kellenek kántorok, akik zeneileg és liturgikusan felkészülten, a misét, egyházi évet is ismerve szolgálják a liturgiát és a közösséget. Aztán kellenek papnevelők, akik a papságra készülő ifjak szívébe oltják a liturgia szeretetét és ismeretét, igényességet és szentséget. Végül kellenek püspökök, akik fontosnak tartják betartani és utána betartatni a liturgikus szabályokat. A liturgia: Krisztusnak, a fejnek és az egyháznak mint a tagoknak közös és nyilvános istentisztelete. A fő mindig a helyén van. Legyen minden tag is a helyén, hogy együtt kezdhessük meg már itt a földön a tökéletes mennyei liturgiát.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu