Könyv a pápától, a pápáról

Az Új Ember Kiadó gondozásában a napokban jelenik meg II. János Pál pápa Keljetek föl, menjünk című könyve, amely 2003-ban, püspökké szentelésének negyvenötödik, pápaságának huszonötödik évfordulóján jelent meg olaszul. A könyvről a mű magyar fordításának egyik lektorával, Somorjai Ádám bencés szerzetessel beszélgettünk, aki a Vatikáni Államtitkárságon a magyar ügyek felelőse.

A Szentatya könyve az 1958-as püspöki kinevezés pillanataival kezdődik. Mit gondolt a harmincnyolc esztendős, fiatal lengyel pap a püspökök feladatáról?

- Karol Wojtyla 1958 nyarán a Mazuri-tavakhoz indult kajaktúrára. Az indulás előtt derült ki, hogy Wyszynski bíboros épp erre az időre magához rendelte őt. Meg kellett szakítania a túrát, hogy Varsóba menjen. Ekkor tudta meg, hogy a pápa krakkói segédpüspökké nevezte őt ki. Karol Wojtyla úgy tartotta illendőnek, hogy azonnal érsekénél jelentkezik. Mikor Baziak érsek fogadta, a jelen lévő papoknak így mutatta be új segédpüspökét: "Habemus papam!" Az új segédpüspök kérte elöljáróját, hogy visszamehessen a kajaktúrára, amelyet az érsek méltatlannak érzett, s ezért ellenezte. Wojtyla egy napot imádkozott, majd visszatért a püspökéhez, s megismételte kérését. Az érsek engedélyezte a túra folytatását, s humorosan megjegyezte: de a szentelés napjára, szeptember 28-ára érkezzen vissza!

A fenti részletet azért mondtam el, mert a pápa könyvéből a következő két fontos részletet emelném ki. Először is, hogy a püspök feladatának tekintette a hívekkel való szoros kapcsolattartást. Ez püspökként is jellemezte őt. Mint a könyvből megtudjuk, a plébániákat folyamatosan látogatta. Ezek a találkozások egy-egy közösségben közel egy hétig tartottak. Szentmisét mutatott be, gyóntatott, találkozott a különféle plébániai közösségekkel, a házastársakat mindig kiemelt módon kezelte, szentmisét mutatott be nekik külön, méltatta a házastársi hűséget, tisztaságot, a gyermekek elfogadásának fontosságát. Így járta végig plébániáit. Személyes kapcsolata volt a hívekkel, visszajelzéseket kapott, amelyeket a püspök egyik legfontosabb feladatának tekintett. Könyvében megjegyzi, sajnos nem tudta mind a háromszáz plébániáját végiglátogatni - rajta kívül álló okok miatt -, ugyanis közben pápává választották.

Második fontos mondanivalója a könyvnek, hogy a püspöki palotának mindenki előtt nyitva kell állnia. A krakkói püspöki ház nem a várban van, hanem a Ferencesek utcájában, s ez szimbolikus értelmű tény. Tudjuk, a ferencesek mindig a legszegényebbek, a nincstelenek közt működtek. Karol Wojtyla püspök házába mindenki bemehetett. Mindenkit fogadott, s szinte mindennap egy-egy közösség rendezhetett az épületben találkozókat. Egyfajta szellemi központ alakult ott ki. Nem minden eseményen vett részt az érsek, de időről időre megjelent, s bekapcsolódott az éppen folyó diskurzusba. Egy idő után néhány ilyen közösség intézménnyé is vált. Megalakult például a családi tanácsadó intézet, amely néhány szobát kapott, hogy folyamatosan működhessen.

A könyv címe idézet. Jézus mondja ezt az apostoloknak, amikor a Getszemáni-kertben vérrel verejtékezik. Vajon II. János Pál pápa miért ezt a címet választotta?

- Amikor Jézus ezeket a szavakat mondja apostolainak, tudja, utolsó útjára indul. A pápa ezzel az idézettel jelezni akarja, hogy komoly feladat apostolutódnak vagy tanítványnak lenni. A püspökök feladatát ezzel ki is jelöli: hirdetni kell az Evangéliumot és az emberi szíveket meg kell nyerni. De a pápa arról is bizonyságot tesz, hogy a püspökszentelés szertartásának minden szavát komolyan kell venni. Amit a szentelés során megígért, azt próbálta megvalósítani egész életében. Mit is jelent ez? A hit hirdetését, az emberi szívek megnyerését, továbbá a hit letéteményének őrzését és átadását, a közösséget a jelen egyházával, a püspöki karral, a Szentatyával.

Karol Wojtyla aztán II. János Pál néven pápa lett. Ő Péter utóda, az egyház feje. Miként sikerült a püspökszentelés minden ígéretét ezután is megvalósítania?

- Amíg járni tudott, látogatta római plébániáit. Találkozott a hívekkel, közéjük ment, meghallgatta problémáikat, örömeiket. De gondoljunk csak - a ma már teljesen természetes - minden szerdán megtartott audienciákra. Ezrek és ezrek jönnek hétről hétre a kihallgatásokra. Pápaként is tud szólni a hívekhez. Tud velük találkozni. Öt esztendőn át minden harmadik szerdán én is ott voltam a kihallgatásokon a pápa munkatársaként. Közelről láttam, hogy ezek az alkalmak nem rutinként működtek a Szentatyánál. Bár mozgása korlátozott, írni tud. Ezért leírja a püspökök feladatait, enciklikákat ad ki, szól a hívekhez, imádkozik, példát ad.

A könyv, amely most magyarul is megjelenik, püspökké szentelésének körülményeit, püspöki működésének időszakát eleveníti fel. Visszatekintve erre az időszakra elmondhatjuk: amit ő Krakkóban, püspökként kísérleti műhelyként létrehozott, azt a világegyház fejeként is megvalósította. Gondoljunk csak a pápai dikasztériumok egyikére, a Család Pápai Tanácsára, vagy az ő nevét viselő II. János Pál Családi Intézetre, amelyet a Lateráni Egyetemen ő állított fel, s ahol a családi tanácsadók leendő munkatársait képzik, filozófiai, teológiai, bioetikai, pszichológiai és egyéb témákban.

A könyv tehát a múltat olvasmányosan felidézve szól a jelenhez, s példát ad a jövő keresztényeinek. Legyenek azok akár világiak, vagy a klérusnak bármely tagjai. Diakónusok, papok, püspökök.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu