Szólj hozzá!

A hónap témája: Mit jelent ma hazafinak lenni?

Sváb vagyok és tót. És magyar. Tótul a köszönömön kívül nem ismerek más szót. Svábul csak néhány főnevet és tréfás jelzőket, amelyeket még gyermekkoromban tanultam. Sváb vagyok és tót. És magyar. Jártam a Fekete-erdőben - ahonnan őseim háromszáz esztendővel ezelőtt Magyarországra vándoroltak - és nem éreztem semmit. Jártam Szlovákiában, de első utam Kassára, Márai szülőházához vezetett.

Sváb vagyok és tót. És magyar. Akinek vér szerint talán semmi köze Etelközhöz, tatárdúláshoz, Dózsához, kurucokhoz. És mégis, magyarul tanuló észt ismerősömet távoli rokonomnak érzem. Bár elméletek bizonyítják, a finnugorokkal való közös múltunk erősen vitatható.

Sváb vagyok és tót. És magyar. S tudom, van valami, ami sokkal erősebb bennem, mint családfám német gyökere és az ágain kihajtott szláv levelek. Nehéz egyetlen szót találni rá. Talán az Ómagyar Mária-siralom fájdalmas sorai, a Toldi nemesen szép strófái, Kodály és Bartók összegyűjtött népdalai, Kosztolányi csengő-bongó rímei, Csontváry cédrusa, Márai honvágya, Makovecz templomai és menynyi minden még az, ami magyar bennem. És magyar benned is. Ami magyar: bennünk. Amit őriznünk kell. Hogy rossz a kor, amelyben élünk? S nem érted már régóta, mi folyik itt? Igen, rossz a kor, mint mindegyik a történelemben. S én is csak ámulva nézem a fajok cirkuszát. De lapozz csak bele egy Ady-kötetbe, s ha elmerengtél a Nekünk Mohács kell keserű sorai fölött, állj meg ott is, ahol ezt találod: Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / hogy átvádoljanak most rajta / Véres és ostoba feneségek. / Oly szomorú embernek lenni / S szörnyűek az állat-hős igék / S a csillagszóró éjszakák / Ma sem engedik feledtetni / Az ember szépbe szőtt hitét, / S akik még vagytok őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu