"A magánytól való félelmem megszűnt..."

A Krónikusan Beteg és Sérült Személyek Keresztény Testvériségéről

Berekfürdőn tartotta szeptember 20. és 25. között európai találkozóját a Fraternitás, a Krónikusan Beteg és Sérült Személyek Keresztény Testvérisége.

Tíz országból kevés híján ötven résztvevő gyűlt össze, hogy beszámoljanak egymásnak az eddig végzett munkájukról, visszatekintsenek gyökereikre, és megbeszéljék, hogyan lehet egyre szélesebb kisugárzása a közösségnek a sérült személyek körében. Renner Erzsébet elektromos kocsija hangtalanul gördül mellém. "François Henri szeminaristát a társainál kicsivel korábban szentelték pappá, hogy már mint pap halhasson meg, hiszen olyan súlyos beteg volt, majd hazaküldték a családjához - meséli a Fraternitás kezdeteiről. - François atya a plébánosától feladatot kért, aki a gyönge egészségű emberre a betegek látogatásának szolgálatát bízta. Amikor azonban 1942-ben édesanyja kosztján megerősödött és önálló plébániát kapott Verdunben, Francois atya nem tudta, ki fog törődni szeretett betegeivel, így egymásra bízta őket."

"A változás, amit az életemben a Fraternitás hozott - mondja Győrfi Júlia, aki Erdélyből jött, s ő a romániai közösség nemzetközi felelőse - abban áll, hogy a magánytól való félelmem megszűnt. Azt is megfigyeltem, hogy az a hatalmas szeretet, amit a testvérektől kapok, engem is képessé tesz arra, hogy szeressek. Azt az örömhírt adjuk tovább egymásnak, hogy értékesek vagyunk, mert Isten gyermekei vagyunk."

Az első napi nyitóbeszédében André Kolly atya, a mozgalom leköszönő lelki vezetője arra hívta föl a figyelmet, hogy a fogyatékos emberek is Isten képmásai, és nem csak részvétet keltő személyek, akikhez le kell hajolnunk. A betegek hivatása többre szól, mint hogy bezárjuk őket és egyetlen küldetésüknek azt tekintsük, hogy felajánlják szenvedésüket a világ üdvösségéért. Ők tudják a leghitelesebben elvinni az Örömhírt betegtársaikhoz: "Isten a szeretet és az élet Istene, aki mindenkinek a boldogságát akarja."

"A Fraternitás szó testvériséget jelent, s hazánkban 1996 óta működik. Mi, a báziscsoportok tagjai - foglalja össze munkájuk lényegét Dörnyei Viktória, a találkozó egyik szervezője - megpróbáljuk sérült és beteg társainkat abban segíteni, hogy az életbe, a családjukba be tudjanak illeszkedni, és megmutatni nekik, hogy fontosak a társadalom számára. Nagyon fontos, hogy a beteg ember az önbizalmát visszanyerje. Meg kell erősíteni abban, hogy bármi történt is az életében, ő ugyanaz az ember maradt, mint aki ép korában volt. Havi találkozóinkon mindenki el tudja mondani élményeit, amelyeket a találkozók közötti időben szerzett, és közösen keressük meg a Szentírásból a vonatkozó szavakat. Az év legfontosabb eseménye számunkra mindig a nyári továbbképző tábor, ahol az egész országból összejönnek aktivistáink, hogy megbeszéljük tapasztalatainkat. E lelki feltöltődés nélkül nem tudnánk hatékonyan dolgozni, szolgálni társainkat."

1975 óta a Fraternitás a beteg és sérült emberek világát evangelizáló mozgalomként kapcsolatot tart Rómával, és 1992 óta részt vesz a Betegpasztoráció Pápai Tanácsának és a Világi Hívek Pápai Tanácsának fontos ülésein. Ma a világ több mint ötven országában működik.

François Henri atya (1897-1986) "a beteg a betegnek apostola" gondolatot írásában így fejti ki: "A beteg, akit meglátogatnak, úgy tapasztalja a szeretetet testvére részéről, ahogyan azt az evangéliumok megírják. Ez a testvér az egyház tagja, amely ťKrisztus szentségeŤ, és minden szeretetből fakadó cselekedet által isteni kegyelmet közvetít. Így ezt a testvért isteni élet élteti, ezáltal növekszik benne az Isten és a felebarát iránti szeretet. A beteg, akit meglátogatnak, nem egyszerű barátságot kap. Ha a beteg a barátságot elfogadja, boldoggá teszi, akkor biztosítalak benneteket, hogy ez már az Evangélium hirdetése..."

Madocsai Bea

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu