|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Dudaszó, üdvözülés Rejtélyes freskó Alsóörsön Az alsóörsi református templom falán különleges freskó látható. A Felhősi István restaurátor vezetésével 2002-ben feltárt töredékeken a feltámadt Krisztus alakja mellett egy dudás muzsikál. Az Árpád-korban épült templom a középkori építészeti elveknek megfelelően kelet-nyugati tájolású. A reformáció idején barokk stílusban átépítették, és a helyi református gyülekezet használatába került. A freskó érdekességét csak fokozza, hogy G. Szabó Zoltán főmuzeológus vizsgálata szerint a XIV-XV. század fordulójáról, Luxemburgi Zsigmond királyunk idejéből való. Ugyanis a duda csupán a XII. század végéig volt általánosan elterjedt templomi hangszer; a dudások akkoriban igen gyakran kántorként szolgálták az egyházat. Azt követően, a pápai hatalom megerősödésével a duda szerepét fokozatosan átvette az orgona, s teret hódított az elképzelés, miszerint a dudások az ördög zenészei. A későbbi századokban a duda csupán három helyzetben jelenhetett meg az egyház életében: az újszülött Jézusnak hódoló betlehemi pásztorok hangszereként, a farsangi mulatságokon, illetve az Utolsó Ítélet ábrázolásain, a pokol "díszleteként". (Remek példa erre Hieronymus Bosch művészete.) Az alsóörsi freskó esetében az utóbbi értelmezés a legvalószínűbb. A mintegy nyolcvan centiméteres dudás mellett a dicsőséges Krisztus csaknem tíz méter magas alakja szerepel. Kovács Gáborján művelődéstörténész szerint a freskó készítője pontosan ismerte a duda megszólaltatásának technikáját. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az ábrázolt hangszer nyugati típusú, ugyanakkor Krisztus alakja a glória, a testtartás és a ruházat alapján határozottan bizánci jellegű. E rejtély megfejtéséhez ha nem is ad kielégítő magyarázatot, de támpontként szolgál a tény, hogy a közelben lakó veszprémvölgyi apácák a XII. századig görögkeleti vallásúak voltak, a Tihanyi-félsziget keleti oldalában lévő remetelakásokban pedig egészen az Árpád-kor végéig bizánci szerzetesek éltek... Az alsóörsi freskó - szögezi le Kovács Gáborján - nagyszerűen példázza, hogy hazánkra mindig is jellemző volt a kulturális sokszínűség, az eltérő hitvallások békés egymás mellett élése. A témához kapcsolódóan nagyszabású dudatörténeti kiállítás látható a budapesti Néprajzi Múzeumban. Zsille Gábor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|