Pap vagy - mindörökké

Meghívni - kiválasztani: isteni titok, miként az egyházi rend szentsége is titok: ember az Isten szolgálatában úgy, hogy a szentséget hordozza. Ezt mondta Pilinszky János is, a költő az egyik beszélgetésben. E titok-találkozás az ember legmagasabb elismerése a Teremtő részéről, aki a világot úgy viszi tovább, hogy áldozópapokat rendel Krisztus, a legfőbb pap által. Utolérhetetlen hivatás. S ebben a szóban rejlik a lényege: hívás. Nem hallhatja meg csak az, akihez szól - személy és név szerint, annak rendjében, ahogyan Isten a tenyerébe írta valamennyiünk nevét. Elfogadása az emberi szabad akaraton múlik, de miként a mártíromságot: a papi életet sem lehet elutasítani, ha egyszer a szó elhangzott. Ellentmondás? Nem. Isten kegyelmének erő-kiáradása, amely hajót ácsoltat, s elindítja fiát az örök Tenger felé. Fiát, fiait, s mint igazi Atya - mellette van. Ez a gondosság sem kényszer, hanem titok-adomány, ha valaki a legmagasabb alázattal elfogadja. (Fotó: Cser István)
(tóth)
|