|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Kacérkodunk Vásárolj, vásárolj, vásárolj - zsongítanak lépten-nyomon a plakátok és a főműsorrá előlépett reklámok. Mi van eladó? - kérdezheti a gyanútlan (van még ilyen egyáltalán?) kuncsaft, míg szeme belekáprázik a fénykavalkádba. Minden! - szól a magabiztos válasz. Amit csak szeretnél! Most például valami különlegesen ínycsiklandót, valami jólesően hátborzongatót készítettünk, csak neked, csak most. Siess, tülekedj bátran, hiszen tudod: csak amíg a készlet tart, később már soha többé, na jó, legfeljebb még két-három hónapig - szigorúan a nagy sikerre való tekintettel. Mit árultok tehát? - Ó, roppant egzotikus dolgot. Bűnöket. Mit szólsz? Hát nem nagyszerű? El sem kell követni őket, fizetsz, és tiéd az élmény. Az Élmény, a nagyszerű, a csábító, a soha vissza nem térő! Hihetetlen, ugye? Pedig félelem, kockázat garantáltan nincs a dologban. Fizess - és borzongj. Erre, csak erre tessék, bármelyik élelmiszerbolt jó lesz, aztán fordulj a jégkrémes hűtőpult irányába: mint egy halom hasított fa, hever egymáson a sok-sok édes kísértés: fagylaltba rejtett vétkek, de nem ám holmi apró-cseprő kisiklások, dehogy! Igazi főbűnök, ahogy az neked csak ma, csak itt dukál. A pénzedért - hidd el - valami nagyszerűt, valami igazi csemegét kapsz, valami igazán polgárpukkasztót, talán magát a tiltott gyümölcsöt. Nézz csak körül, ámulj-bámulj! Itt van mindjárt a lustaság, tessék. Ne fáradj, a kezedet sem kell érte kinyújtanod, már adom is. Aztán tessék, a bujaság, vetkőztesd le bátran, és máris a tiéd lehet. Jól van, adom a következőt is, persze, hogy jár neked, itt a kapzsiság is. Ne is törődj vele, ha nem jut másnak, neked adom az irigységet, tömd magadba szaporán, hogy jusson még időd a falánkságra. Ugye milyen jól esik? És tovább, tovább: a bűn nem csak bátorrá, széppé is tesz, látod, itt vár a hiúság. Ne hagyd, hogy bárki megelőzzön, nem tehetnek keresztbe neked, a hetedik is csak a tiéd, nem veheti el senki; te vagy a bajnok, az egyeduralkodó, a könyörtelen győztes: neked adom a bosszút. S míg szádban olvad az édes kísértés, míg jólesően átadod magad az élet élvezetének, ne is törődj vele, hogy mit eszel valójában. Tudod, a szavak már rég nem azt jelentik, amit régebben. Bűn, erény, kapzsiság, bosszú: ezek ma már csak üres hangsorok. Hívószavak, hogy okos üzletemberek eladják neked a portékájukat. Ezek ma már édességet, élvezetet, csábítást, bátorságot és legfőképpen fogyasztást, üzletet, profitot jelentenek. Míg jégkrémre vársz, bosszúra éhezel. Míg a falánkságot választod, csupán jól csengő márkanévvel kacérkodsz. Olvadj fel a jégkrémekben, és ne kérdezd, hogyan fogjuk elkülöníteni a jót a rossztól, ha megszűnnek a szavaink. Hiszen - látod - a bűnt nem kell komolyan venni. Talán nem is létezik. Talán nincs is erény, talán nincs is vétek, a modern korral megszűntek ezek a babonaságok. De még ha vannak is, minek megkülönböztetni őket? A bűn valójában édes. Élvezetes és nagyon vonzó. A lényeg, hogy tudatosan mondj igent rá. Add át magad a csábításnak, legalább most, míg a fagylaltod nyalod. Ess bűnbe! Boldog leszel. Mert megérdemled. Balázs István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|