Takács József emlékezete

Egerben június 11-én újratemették a jeles magyar teológust és papnevelőt, a huszonkét éve elhunyt Takács Józsefet, akinek érdemeit Seregély István egri érsek méltatta.

Átlagos hosszúságú utat járt meg volt tanárom, az ezeréves egri egyházmegye hiteles, hűséges papja e mulandó világon. Hat év adatott neki arra, hogy a papi hivatásokban még gazdag háború utáni időkben az apostoli szolgálat szerencsés megajándékozottainak fölkészítésében meghatározó szerepet töltsön be.

Amikor meghalt, persona non grata volt az akkori hatalom szemében. Az ország pedig alig szerzett tudomást róla, hogy az örök hazába érkezett. Azok azonban, akik tanítványai voltak, nemcsak nem feledkeztek meg róla, de a lelkipásztorkodásban eltöltött életük tapasztalatai birtokában egyre többre tartják és szeretnék megőrizni a jövőnek egykori dogmatikatanári szolgálatát. Ezért azt akarjuk, a millenniumát ünneplő egyházmegyénk anyaegyházában legyen a végső nyughelye.

Ezt azért akarjuk, hogy emléke hatékonyabban megmaradjon. Szeretnénk, hogy sírját könnyebben fölkereshessék és imádkozzanak érte - vagy hozzá is. Hiszen emlékszem szemináriumi beszélgetésekre, amelyekben meg voltunk róla győződve, hogy majd ő vár minket az örök élet kapujában, mondván: "Ugye, megmondtam, hogy csak Krisztus nyomában érdemes járni a világban..."

Öröksége az Istenre hagyatkozó élet. A néha értetlenül nézett, megalkuvást nem ismerő lelkiséget hirdette. Tudta és tanította, hogy minden, ami jó és maradandó, Istentől van - akár értjük, akár nem. Eligazításul meggyőzött arról, hogy Isten útjai nem a mi útjaink. Az egyházban is akad, ami emberileg nem a legjobbnak látszik, mégis ami érvényben van, azon van az Isten áldása.

Erre adott példát, amikor egyetemi katedra helyett falusi plébániára kellett mennie. Ebből merített erőt a magunkfajta, fiatalon mindig kritikus tanítvány, hogy helyt álljon sok ember által talán nem is ismert települések Krisztus-hívő közösségei szolgálatában.

Másik lényeges vonása örökségének hittani magvetése. Az a hittani tudás, melyet időnként nagy méltatlankodásunk ellenére szigorúságával belénk plántált, folyamatosan igazolódott lelkipásztori hivatásunk során.

Egyik sorstársunk egy vizsga után így nyilatkozott: "Nem tudtam, hogy Takácsnál ennyit kell tudni egy elégtelenért." A minap olvastam egyik tanítványának az írását. Fölhívtam telefonon, és azt mondtam: érződik rajta Takács József hite és tudása. Csak azt válaszolta: "Naná, majd nem!"

Harmadik öröksége az az ébredező és már több helyen szárba is szökkenő igyekezet, mely a hitet megalapozó szellemiségében próbálja írásban a magyar egyház számára maradandóvá tenni hitünk világos ismeretét. Ennek a késztetésnek nyomán született meg a keresztény hitbeli dokumentáció magyar fordítása, az úgynevezett Denzinger. Nyomában írnak volt tanítványai főiskolai, egyetemi tankönyveket. Szükség van erre a zsinat utáni idők szülte zavaros vélemények világában. Jó lesz, ha marad egy magyar, "Takács-ízű" teológiai nyelv, hogy tudjuk, mit kell hinnünk, és belőle nagyszerű földi és biztos örök életet nyernünk.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu