 |
 |
 |
 |
2004.06.20
|
Morus Tamás,
a politikusok védőszentje |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Életét népeiért ajánlotta fel... Októberben boldoggá avatják az utolsó magyar királyt IV. Károly királyunkról Magyarországon jobbára csak az 1921. évi visszatérési kísérletei kapcsán esik szó. Budaörsön a nevét viselő utca egyik házán márványtábla emlékezik meg a budaörsi csatáról. Éppen ezért sokan meglepődhetnek a bejelentés hallatán, hogy az 1922-ben száműzetésben elhunyt magyar királyt ez év október 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatja Rómában.
Hívő ember és keresztény családapa Már gyermekkorában mélyen vallásos volt. Nem mulasztotta el a napi szentmisét, órákat töltött az oltáriszentség előtt imádságban. Gyakran találták imádságba merülve nemcsak otthon, de később a hadszíntéren is. Bourbon-Pármai Zitával 1911-ben kötött házasságot, amelyből nyolc gyermek született. Az esküvőjük előtti este azzal fordult menyasszonyához: Mostantól egymást kell segítenünk, hogy eljussunk a mennybe. Később, a száműzetésben szinte minden idejét családjával töltötte, gyermekeit maga nevelte. Madeirán naponta együtt ministrált apa és fia a funchali székesegyházban. Keresztény uralkodó Károly király komolyan vette koronázási esküjét, amelyet 1916-ban, a budai Szentháromság téren tett. Egész politikai tevékenységét a Gondviselés által rábízottak érdekében fejtette ki. Minden döntését etikusan és erkölcsileg megalapozottan akarta meghozni, még akkor is, ha ezzel saját későbbi tragikus sorsát készítette elő. Kevéssé ismert, hogy elsőként a világon szociális minisztériumot állított fel Ausztriában, hogy előmozdítsa a társadalmi igazságosságot és védje a dolgozók jogait. A háború alatt maga és családja is csak akkora fejadagot fogyasztott, amekkora a bécsieknek jutott. Saját lovait és kocsijait adta oda, hogy a fázó városnak szenet hordjanak. Küzdött az uzsorások és a korrupció ellen. Saját vagyonából lehetőségeit is felülmúlva adakozott a szegények javára - később a száműzetésbe is vagyontalanul távozott. A hadviselésben megtiltotta a civil lakosság elleni támadásokat, a mustárgáz bevetését. A háború után ideiglenesen visszavonult az államügyek intézésétől, de a trónról nem akart lemondani, mert az uralkodást Isten által rábízott feladatnak tartotta, melyért felelősséget érzett. Ez indította őt 1921-ben két alkalommal is, hogy visszatérjen Magyarországra, és törvényes uralkodóként segítsen a sokat szenvedett ország talpra állításában. A magyar kormány azonban nem akarta visszaadni neki a hatalmat. A második alkalommal fegyverrel állították meg, Budaörsnél. Károly nem akarta, hogy ártatlan vér folyjon koronájáért, ezért inkább vállalta sorsát, hogy saját országában elfogják és kiszolgáltassák ellenségeinek, hogy családjával együtt száműzetésbe vigyék Madeira szigetére. Határozott békességszerző Károly király az első világháború közepén került az Osztrák-Magyar Monarchia trónjára. Kezdettől fogva legfőbb célkitűzése volt, hogy békét szerezzen népei számára és megállítsa az esztelen vérontást. Nemcsak XV. Benedek pápa békekezdeményezését fogadta örömmel, de sógora, Szixtusz révén maga is megpróbálta a békekötést elérni. Próbálkozásait gyengeségnek és árulásnak mondták azok, akiknek érdekükben állt a háború folytatása. Még ellenségei is elismerték, hogy mindent megtett a békéért. Anatole France írta például róla: "Károly császár volt az egyetlen tisztességes ember, aki a háború alatt vezető tisztséget töltött be. Egy szent volt, és senki nem hallgatott rá. Őszintén akarta a békét, s ezért a világ megvetette. Egy csodálatos lehetőség volt, ami elveszett." Istenben bízó ember Madeirán a királyi család szűkös anyagi körülmények között élt, ezért kényszerültek egy fűtés nélküli villába költözni a Funchal városa fölé magasodó hegy - a Monte - oldalába. A kora tavaszi párás hidegben Károly tüdőgyulladást kapott, és állapota hamar válságosra fordult. A betegséggel és annak kezelésével járó sok szenvedést zokszó nélkül tűrte, inkább gyermekei miatt aggódott, hogy ők el ne kapják tőle a kórt. Naponta szentmisét hallgatott, amit magyar káplánja, Zsámboky Pál mutatott be szobájában. Károly király megbocsátott azoknak, akik elárulták őt, és utolsó napjaiban az egykori Monarchia népeiért imádkozott: Nekem azért kell ennyit szenvednem, hogy majd egyszer népeim újra egymásra találjanak. Halálos ágyához odahívatta Ottó trónörököst: Azt akarom, hogy maradjon meg egész életére emlékezetül és például, hogy egykor ő is tudja, mit kell tennie hasonló esetben a királynak és katolikus férfinak! Együtt imádkozott feleségével, amíg csak ereje el nem hagyta. Jézus, jöjj! Legyen meg a te akaratod! - ezek voltak utolsó szavai. 1922. április 1-jén, szombaton, röviddel déli tizenkét után elhunyt IV. Károly, Magyarország utolsó apostoli királya. Harmincnégy éves volt. Teste a montei Mária-kegytemplom mellékkápolnájában nyugszik. Érszegi Márk Aurél
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
