|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Homíliavázlat "Beleöltözés" Krisztusba... A hegyről lefelé szlalomozó síversenyző azon igyekszik, hogy lehetőleg mindegyik akadályt kikerülje, egy botot se döntsön ki, hiszen így remélheti a legmagasabb pontszámot. Ha hívő emberként a verseny előtt imádkozik, akkor talán ehhez kér segítséget Istentől is: "Add, Uram, hogy minél ügyesebben sikerüljön kikerülnöm őket"... Némely keresztény ember mintha az egész életét ilyen műlesiklásként fogná fel, hasonlót kérve Istentől: "Segíts, Uram, kikerülni a kereszteket!" Őket valószínűleg meglepi, zavarba hozza vagy bosszantja, ha belegondolnak azokba a szentírási részekbe, melyeket ma hallottunk. Az ószövetségi emberek is találkoztak a szenvedéssel, és keresték rá Isten válaszát. Ők azonban még nem tudták hitükkel összeegyeztetni, hogy Istent bármi módon elérhetné a fájdalom, netán ezáltal következhetne be a megváltás. Ezért olyan figyelemre méltó és különleges, hogy a Zakariás próféta könyvéből ma hallott részlet úgy is érthető, ahogyan János evangélista idézi Jézus keresztrefeszítésére alkalmazva: az imádság és irgalom lelkének, a bűntől való megtisztulásnak a forrása az, "akit átszúrtak". Ő, "Isten fölkentje" - ahogyan Péter vallja meg az evangéliumban - éppen szenvedése által változtatja meg, fordítja egészen más irányba, az irgalom és megtisztulás felé az emberiség útját. De Krisztus nemcsak maga cselekszik így, hanem egészen világosan értésünkre adja: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és úgy kövessen." Nemcsak ímmel-ámmal való "utánasomfordálásról" van tehát szó, hanem arról, hogy számunkra is a szentté válás és a boldoggá levés mindennapi eszköze keresztjeink szeretettel való, tudatos együtt hordozása Jézussal. Ha ebbe belegondolva netán mi is meglepődünk, zavarba jövünk, vagy épp boszszúságot, csalódást érzünk, ne torpanjunk meg. Inkább kérjük annak megértését a Lélektől, amit Pál apostol tár elénk a szentleckében: Jézushoz tartozni, megváltottnak lenni nemcsak régi énünk többé-kevésbé való megtisztogatását jelenti, hanem a "beleöltözést" Krisztusba - a vele való azonosulást és egyesülést - a fájdalomban és a boldogító örökségben egyaránt. Nobilis Márió
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|