"Europica Varietas"

Angliai magyar vonatkozások "a mecénás királytól" a magyar tudósokig

Oxford - Trinity College, ahol annyi magyar tanult

Nem könnyű megállapítani, hogy ki volt az a magyar ember aki elsőként lépett a szigetország földjére, vagy aki először elvitte például Pannónia - hol lágy, hol viharos emlékeit - a felhőktől borított, esőktől mindig zöldellő albioni tájakra. Már római zsoldban, a "bremetennacum-i" háborúkba kiküldött vitéz jazig katonák gondolataiban, majd századok múltán Szent István feltételezett unokájának, Margitnak (Skócia szent életű királynéja) emlékeiben tünedezhetett fel honvágyként a "zordon" Kárpátok ölelte szelíd pannon vagy magyar táj képe. A kis hercegnő születése helyét, boldog gyermekkora helyszínét, a Magyar Királyság védő oltalmát hagyta el, mikor hercegi apjával a trónviszályoktól terhelt Angliába érkezett. Amikor már Skóciában menedéket és - III. Malcolm királynak nyújtva kezét - szerető férjet kapott, bizonyára felvillant emlékezetében a szülőföld képe, a baranyai hegyek koszorúja.

Magyarországi Miklóstól Szepsi Csomborig

Pontos feljegyzés tanúskodik arról, hogy volt egy hazánkfia (vagy másfél század múltán), akit már a tudásvágy hajthatott Britanniába. E diákembernek nem is akárki volt angliai pártolója, mecénása: I. Richárd király, akit Oroszlánszívűnek neveztek, a keresztes háborúk közismert, regényeket is ihlető hőse.

Nicholaus de Hungaria ugyanis ezen uralkodó támogatásának köszönheti tanulási lehetőségét 1193-96 között a távoli "Oxanfordan"-nak (eredetileg Ökörgázlónak), majd Oxfordnak nevezett egyetemi központban, amelynek később egyik magisztere lett. A feljegyzések szerint az első külhoni diák éppen egy magyar hallgató volt, a századokon át bővülő, ma harminckilenc college-dzsal büszkélkedő, világhírű egyetemi városban!

Ha elindulunk gondolatban azon magyarok nyomán, akik akár tanulmányi, akár csak tapasztalatszerzési okokból érkeztek Angliába, nagyjaink meglepő sokaságát fedezhetjük fel - lehetetlen volna mindannyiukat felsorolni, ezért csak néhány kiemelkedő vagy érdekes személyiséget említünk meg.

Megjegyzendő, hogy a magyar diákok évszázadokon keresztül szoros érintkezésben voltak angol társaikkal. Európa egy másik nevezetes egyetemén, a XII. századi Sorbonne-on már a két náció tanulói éppen egy fedél alatt, azaz szűkebb közösségben laktak. Barátságok szövődtek (például a nagy történetíró, Walter Mapes és Lukács esztergomi érsek között), s nem egy magyar diákot késztetett e körülmény arra, hogy angol egyetemeket is meglátogasson.

A századok folyamán elsősorban hazai tájakról, esetenként pedig a német és németalföldi egyetemekről "továbblépve" jutottak Oxford, Cambridge városába a csatorna túlsó felének tudományára is kíváncsi magyar diákok (leginkább a XVII. század elejére kialakult Frankfurt - Bréma - Franeker - Leiden útvonalon).

London - I. Richárd lovasszobra a Parlament tövében

A XVI. század elején pedig megjelent az első magyar nyelvű útikönyv, az Europica Varietas, Szepsi Csombor Márton (1594- 1623 körül) jelentős műve, aki 1618-ban Danckából (Danzig, Gdansk) kétévi tanulás után tett nagy nyugat-európai utazást, amikor Angliába is eljutott. Érdekes, helyenként aprólékos, tanulságos leírásokat ad angliai, londoni tartózkodásáról, az intézményekről 1620-ban Kassán megjelentetett művében.

A nagy peregrinációs nemzedék

A hazai tájakról érkezőket tekintve kiemelt szerepet játszott angliai kapcsolataival Erdély. Önálló fejedelemsége idején, állandó egyensúlyozást kívánó politikai helyzete - Habsburg-ellenessége - nyilvánvalóvá tette ilyen jellegű orientációját. Közismert, a három református iskolaközpont: Debrecen, Sárospatak és Enyed voltak a fókuszai e kapcsolatok ápolásának. A presbiteriánus és puritán gondolkodás szorgalmazói úgymond "a Rajnán túli területekre is tekintettek".

Oxford - a Bodleian Library - a legrégibb olvasóterem

A XVII. században elinduló nagy peregrinációs nemzedékek tagjai közül többen nemcsak tanultak az angol egyetemeken - Oxford, Cambridge és London egyetemein -, hanem már tanítottak is, vagy éppen hazatérve - nemegyszer rektorként - adták át egykori iskolájuknak teológiai, bölcseleti, természettudományi vagy éppen nyelvészeti ismereteiket.

Az Oxfordot is megjárt debreceni tanár, Komáromi Csipkés György, a bibliai nyelvek és bölcsészet tanára az 1664-ben kiadott Anglicum Spicilegium, a magyarok számára írott első angol nyelvtankönyv szerzője. Az ő idejétől nevezik az addig scholának hívott iskolát kollégiumnak.

De sétáljunk csak az Isis és a Cherwell partján, az ősi iskola-városban, amelynek egyetemi rangját III. Ince pápa 1214-ben ismerte el. Oxford köveit koptatva, az egykori plébániatemplom részeként az 1300-as évek közepéről megmaradt toronynál, a Carfax Towernél például felmerülhet a gondolat, vajon hány magyar turista tudja, hogy a nándorfehérvári diadal alkalmával Oxfordban elsőként szólaltak meg a harangok!

Büszkeség tölthet el bennünket a világhírű Bodleian Library díszes mennyezetű régi olvasójába lépve: egy nagykőrösi magyar ember rendezte felkérésre annak kézirattárát, az 1790-es években. Az erre felkért, s a kor legnagyobb keleti nyelvészei közé sorolt hazánkfiát, Uri Jánost 1793-ban kereste fel Budai Ésaiás, a debreceni kollégium tanára, nagy hírének örvendve. Ezen években a hazai és hazatérő tanárok keze alatt - Gál István szavaival élve - Debrecen valóságos "magyar Oxforddá válik". Az említett könyvtár látogatóinak első magyar bejegyzése 1624-ből Kecskeméti Mátétól származik. Több debreceni, pataki és erdélyi diák nemcsak tanult, hanem tanított is Angliában, de voltak, akik csak beszámoltak a kollégiumokról.

Oxford - A város legnagyobb olvasóterme, a Radcliffe Camera

Az 1581-ben Oxfordba érkező Budai Parmenius Istvántól, a humanista költőtől, a felfedező tudóstól Köleséri Sámuelig, a Royal Society első, 1729-ben beválasztott magyar tagjáig, az útleíró Bölöni Farkastól a tapasztalatszerző Széchenyi Istvánig, az angol egyetemeket és közoktatást is leíró Szemere Bertalantól az ősei nyomdokain haladó, s a Hungarian Quarterly-t alapító Bethlen Istvánig, vagy éppen a világhírű magyar Belső-Ázsia-kutatótól, Stein Auréltól a magfizikus Szilárd Leóig, valamint a Merton College-ben kutató Polányi Mihályig neves magyarok százával látogatták - némelyek éppen csak átutazóban írták le - Oxford kollégiumait.

Cambridge

De ha északabbra utazunk a Cam folyócska egyik partjára épült kisebb méretű egyetemvárosba, Cambridge-be, ott is hasonló listát készíthet a kutakodó, felvételekkel.

A XVI. századi első, név szerint azonosítható magyar (Gömöri György kutatása alapján) itt Dobrai Gácsi Bálint, aki 1624-ben a Crist´s College segélyén tanult. 1631-ben Medgyesi Pál fél évet töltött "ama régi, híres neves és emlékezetes Cantabrigiai Académiába" - a kor protestáns kézikönyvének, a Praxis Pietatisnak a fordítója, később debreceni rektor lett. És több nevet is említhetnénk még a XVII. századból. De utazóink is - már a XIX. századra, a reformkorra is gondolva - jórészt látogatást tettek itt. A Cambridge-ben megforduló vagy ott alkotó magyar matematikusok, fizikusok, orvosok neve ismert a XX. századból is. Fejér Lipót az 1912. évi cambridge-i matematikai kongresszus alelnökeként, Lakatos Imre, az ‘56-os menekült, a tudományelméleti munkáival, Orovan Egon, aki 1939-ben itt, Cavendish laboratóriumában, geofizikai, orvosi-fizikai munkásságával, Péterfi Tibor a szövettan szakértője tankönyveivel, Szalay Sándor magfizikus Rutherford laboratóriumában, majd a Debreceni Atommag Kutató Intézet alapításával érdemelte ki a hazai és angliai elismerést.

Oxford - a Bodleian Library bejárata

Legismertebb magyar tudós-emlék számunkra cambridge-i viszonylatban Szent-Györgyi Albert. A német egyetemek után London és e város egyetemei voltak vándoréveinek állomásai. Itt szerezte meg kémiai doktorátusát, kutatásait is itt kezdte meg, majd Klebelsberg Kunó kérésére tért haza Magyarországra.

De számos tudósunk emlékhelyeként tarthatjuk számon London egyetemi épületeit. A London University (Teller Ede) , a Birbeck College (Dienes Pál), az Imperial College (Gábor Dénes) magyarok tanulmányainak vagy kutatásainak helyszíne, éppen csak kiragadva egy-egy nevet. A már Oxfordnál említett Polányi Mihály Manchesterben, a Victoria Universityn meghonosította a fizikai kémia tudományát (abban a városban, ahol Schöpf-Merei gyermekklinikát létesített). Az ő kitűnő laboratóriumának is köszönhetően Melvin Calvin nevű tudóstársa 1961-ben, valamint tanulmányait Manchesterben folytató fia, János később, 1986-ban vehette át a Nobel-díjat.

A szigetország területén fellelhető emlékhelyek is azt jelzik: a magyarság kiválóságai ismeretszerző utazásaikon túl, az egyetemes kultúrához is bőséggel hozzájárultak.

Messik Miklós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu