"Én is az erdő fája voltam"

A Börzsöny falvaiban

Gyerekkoromban úgy közelítettem meg a túlpartot, hogy egyszer átúsztam a Dunát. S nekiindultam fölfedezni a túlsó partot, mert nekem a két szemközt álló hegység, a Pilis és a Börzsöny olyan volt, mintha a világ ott kezdődnék, s ott is fejeződnék be. A Pilis már-már ismerősként fogadott, de a Börzsöny még maga volt a titok. Zebegényt elhagyva a vonat Nagymaros felé rohan, a sziklakiszögelléses hegy körül, este mint egy gyöngysor, s azután hirtelen eltűnik a kanyarban. Mintha ott érne véget a világ... Mindenkinek van szemmel befogadható világa. Hát nekem ez az.

A viharfelhők alatt a túloldalon már a Börzsöny hegyei

Ahol a hegyek - inkább dombok - íve összefut, s találkoznak, a völgyből vaskos torony emelkedik ki. Kós Károly adta meg a zebegényi templom homlokzati képét, tömeghatását, a rá annyira jellemző erdélyi súlyos könynyedséggel. Szülővilága élményét visszhangozta a zebegényi táj a későbbi, Kolozsvártól nem messze fekvő Sztánán élő remetének. De ekkor még fiatal építész, az első világháború előtt, s alkotótársa, Jánszky Béla így fogalmazta meg mindkettőjük építő törekvését 1910-ben: Minden igyekezetünk az volt, hogy egynémely, de inkább a mi földünkön megfigyelt szokást, néphez, éghajlathoz, vérmérséklethez kötött eltérést, minden erőnkkel kifejezésre tudjuk adni, külsőn és belsőben egyaránt.

A bernecebaráti templomhegy oldalában borospincék bújnak meg

Odabent - mert a templomot a történelem által Krisztus után 313-hoz kötött esztendő 1600. évfordulóján festették ki - Nagy Konstantin látomása és a Szent Kereszt föltalálása című freskósorozat fogad. Konstantin nevéhez kötik az üldözések után a kereszténység államvallássá válását (hiba lenne mai, államvallásról tudott ismereteinkkel azonosítani az akkori állapotokat), a császár édesanyja pedig Szent Ilona, aki elindult a Szentföldre, hogy a Golgotán fölkutassa ama kereszt maradványait.

Égő boksa a Börzsöny erdeinek mélyén

Kós Károly arcát idős korára olyannyira fölszántotta az idő, hogy talán a szobrász Borsos Miklósé hasonlítható hozzá. S amikor egy újságíró megkérdezte a nyolcvanon túli mestert: mivel tölti napjait, az így válaszolt: - Nézem, hogyan nő a fű.

Szőnyi István egykori műterme

1920-tól nézte már, amikor úgy döntött, visszaköltözik az elszakadt hazarészbe, a kisebbségi létbe, hogy ott alkossa meg a polihisztor életművét. S ezzel máris fölkapaszkodtunk a falu fölé emelkedő dombtetőre, a Maróti Géza építész, szobrász alkotta, az 1930-as évek közepe táján épült Trianon-emlékműegyütteshez, ahonnan végiglátni a Dunát, amint kanyart vesz. S a dombtetőn a tizenhárom aradi jelképes síremléke mellett áll az 1853-ban épült kápolna, amelyben mindennap fél ötkor megszólal a harang, a nemzeti emlékezés harangja: a Kis-Trianon palotában ekkor írták alá 1920. június 4-én a szerződést. (A Versailles-t megtekintő utazási irodák programját úgy állítják össze - remélem, azért akad kivétel, magam így éltem meg -, hogy ne jusson idő a főpalotától néhány kilométerre lévő Kis-Trianon palota fölkeresésére, még a kastélykisvasúttal sem. - Nincs rá idő, szabadkozott az idegenvezető, s amikor nem szóltam, csak ránéztem, halkabban hozzátette: - Túlságosan erős érzelmeket vált ki, jobb elkerülni a botrányt.)

A nagybörzsönyi német bányásztemplom

A botrány persze 1920 volt, de még mielőtt betérnénk Szőnyi István, a festő egykori lakóházába, eszembe jut az 1968-as botrány. Gimnazista gyerekként élveztem a nyarat ezen a tájon, amikor augusztus huszadikáról huszonegyedikére virradóra, a nyárvégi estétől hajnalig megállás nélkül dübörögtek-csikorogtak a lánctalpas vasszörnyek Csehszlovákia felé... Akkor a nagy Szovjetunió tévedhetetlen útmutatása alapján adtunk internacionalista segítséget a baráti Csehszlovákiának, ma a nagy Egyesült Államok tévedhetetlen útmutatása alapján adunk demokrácia-segítséget az új Iraknak...

A Kerti pad. A nappaliban, szemközt a falon ezt a képet nézem. Szőnyi - aki 1924 óta élt Zebegényben - akkor festette, amikor háborúba szakadt a világ. A zöldben a fehér folt: a lehetséges megmaradás. Ha legalább ennyire képes a művészet... de abbahagyom a gondolatot; ahol a színek élnek, beszéljen a szem.

Köpöczi Rózsa művészettörténész sokat tesz azért, hogy a zebegényi művészkolónia emlékét elevenen tartsa. Mert hiszen nem csak Szőnyi élt és alkotott itt. Éppen Szőnyi és Bernáth Aurél hatására telepedtek le többen a harmincas évek elején átmenetileg Zebegényben azzal a szándékkal, hogy a dunakanyari faluban felidézik a Nagybánya által szimbolizált, elveszett Aranykort - írja.

Idén száztíz éve, hogy Szőnyi István született. Ebből az alkalomból július közepén kiállítás nyílik képeiből, amelyek a családot és az anyaságot fogalmazzák meg. S továbblép a gondolat: a festő leánya, a hosszú évtizedek óta Rómában élő Zsuzsa asszony idén nyolcvanesztendős. Férjével, a már elhunyt Triznya Mátyás festővel római otthonuk - amit a látogatók egyszerűen csak Triznya-kocsmának neveztek - az ottani magyarok törzshelyének számított. Ide járt el Szabó Ferenc is, a kiváló jezsuita filozófus, költő, műfordító. 1990 után hazatért az emigrációból, s költészete - én így olvasom - ettől új erőre kapott. Mondják, talán Zsuzsa néni is végleg visszatér. Kikerülhetetlen: egyszer mindenkinek haza kell térnie...

Néhány házzal odébb a Hajózástörténeti Múzeum hív. A régi fényképen, melyet lánya mutat, az atléta Farkas Vince áll, sportdresszben, majd előkerül a fáklyatartó. 1936-ban öt kilométeren át futott a Berlinbe tartó olimpiai lánggal a fiatal atléta, a későbbi hajóskapitány. Saját gyűjteményének itt, a Duna partján talált helyet, amelyben megcsodálhatjuk a maga készítette régi vitorlások makettjeit, távoli tájak hajózó embereinek rekvizítumait, s dunai hajók navigációs eszközeit, hajócsavarjait, egyéb hajózási fölszereléseket. És a kivágott zászló? 1956. október 23-án a Vértessel éppen Bécs felé tartott Farkas Vince, s már a forradalom lobogója lengett a víz fölött.

Minden élettörténet egy kirándulás. Mert a barangolás nem csak megtett lépések száma a jórészt még háborítatlan Börzsönyben. Farkas Vince az olimpiai lángot vitte, Szokolyi Alajos, néhány faluval odébb, Bernecebarátiban (a Csóványosról, a Börzsöny legmagasabb pontjáról körbetekintve az egész hegységet beláthatjuk, a falvak fészekként ülik körbe az erdőséget) olimpikon volt, sőt...!

Vajon hányan tudják, hogy 1-es rajtszámmal 1896-ban Athénban, az első újkori olimpián síkfutásban harmadik helyezést ért el? S hazatérve megalapította a Magyar Atlétikai Szövetséget. Még a helybéliek közül is többen bizonytalanok: - Talán valami sportoló lehetett?

Zebegényben megcsodáljuk még Berczelly Attila, korábban váci fényképész magánmúzeumát, amelyben a hazai öntöttvas-művesség remekeit tárja elénk, a legrégebbi "tűzhátlapot" 1579-ből, amelyen a kánai menyegző történetét örökítette meg a mester. Azután ott az 1714-es Magyar Golgota és a neogót temetőkereszt, a korpuszok sora, törékeny érzékenységgel a masszív anyagból. A vas erős sűrűsége és a kifejezendő szép könnyűsége adja ezeknek a tárgyaknak a feszültséggel teli gyönyörűségét. Schlossel András a Schönborn- család tulajdonában lévő munkácsi vasgyárban 1849 után magyar hősöket mintáz, s mégsem távolítják el... Elgondolom, amint a Rákosi Művekben 1952-ben Teleki Pált, Bethlen Istvánt mintázzák...

Vajon hány magyar faluban találunk rá mindjárt két Árpád-kori templomra? Nagybörzsöny már a sűrű magaslatok ölelte völgyben, a Magyar-hegy alatt ül. A csúcs onnan kapta a nevét, hogy - még ma láthatóan is - oldalában az erdészek a fák és a rét váltakozásával rajzolták ki a trianoni Magyarországot, alatta a "Nem, nem, soha" fölirattal.

A híres Szent István-i templomtól messzire látni. A szentély külső falán tizenhét fej sorakozik körbe. Legendaszerűen úgy maradt meg, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla király üldözőit itt fogták el a börzsönyiek, szám szerint tizennyolcukat, tizenhetet közülük meg is öltek, egynek sikerült elmenekülnie. Annak a helyét üresen hagyták.

Lenn a völgyben a tájház mellett emelkedik a bányásztemplom. Állítólag már 1000 táján érkeztek ide német bányászok, 1200 körül tiroliak, Zsigmond király pedig 1400 elején szászokat hozott földalatti munkára. A német bányászok és a magyar paraszti nép elkülönülten élt, az, hogy külön templomot építettek maguknak, saját nyelvű papot hoztak, erre enged következtetni.

De mit bányásztak itt, s miért a suttogó történetek, amelyeket ma is hallani? Egy régi mondás szerint az aranyborjúnak csak a farka van Selmecbányán, a feje biz´ a Börzsönyben élt. Nagybörzsöny annak idején Selmecbánya alárendeltségébe tartozott.

Gazdag aranybányákról beszélnek itt, a török időkig azután kutattak, később vas, réz, ólom került elő. Rózsabánya, Ludmilla, Fagyos Asszony - az egykori, gazdag fantáziájú neveket viselő bányák bejárata ma lezárva. 1990 után feltört az aranyláz, vannak, akik állítják, hogy a Börzsöny mélyén rendkívül gazdag aranykincs húzódik meg. A szocializmus idején bányászok és geológusok állítólag szándékosan hamisították meg a próbafúrások eredményeit, nehogy a gazdagság a szovjet megszállók kezére jusson. Tonnánként két gramm arany már bányászásra érdemes, híresztelések szerint itt harminc gramm is előfordult. Nagybörzsöny mindenesetre kincses hely. 1997 óta a Duna- Ipoly Nemzeti Park részeként.

Haladunk tovább fölfelé az Ipoly völgyében, amikor Nagybörzsönyből visszatérünk a folyó mellé, amelyet a trianoni nagyurak hajózható folyónak, s ezáltal országhatárnak jelöltek ki. A politikus nagyurakat megmártotta volna a nép a kanyargó, inkább csak bővizű patakban, hogy ismerjék meg, miről okoskodnak és igazságtalankodnak...

Ma iskola, egykor Hont vármegye központja volt a ritmusosan mértéktartó barokk épület Kemence községben. 1752 és 1806 között erre gondolt mindenki, aki a tekintetes vármegyét említette. S a faluval azonos nevű patak völgyében haladva átszeljük a Börzsönyt, Diósjenő irányába. Mint másutt is nyilván, itt is legendákkal teli a világ; csakhogy ehhez le kell hajolni, közel jönni a tájhoz és az ott élő emberekhez. A barangolás nem lehet bedekker-teljesítmény, mert akkor éppen a lényeg vész el.

Nyúzóvölgy históriájával a hátunkban - állítólag II. József idején az itteni cigányokat vádolták meg gyilkossággal, s a kivégzések ellenboszszút növesztettek - beveszszük magunkat a rengetegbe. A patakban pisztrángok, a sűrűben pedig - bár a falubeliek állítják, még soha nem találkoztak velük - legújabban betelepített farkasok és hiúzok húzzák meg magukat, egy környezetvédelmi kutatási programnak köszönhetően.

Madárdal, széles, dús csönd. Áprily Lajos versét - Szeret az erdő - mély szippantásként olvassuk az emlékkőről:

Engem az erdő véd s szeret,

utaimon erdők kísértek:

bükkök, gyertyánok, égerek,

tölgyek, fenyők is. Égig értek.

S ha majd mélyebbre költözöm,

érzéstelen rommá omoltan,

egy hang közelről súgja még:

én is az erdő fája voltam.

Odébb - az idei nyárelőn különösen dús zöldben - pipál a táj. Mi lehet az? S amint áttörünk a tisztásra, füstöt pöfékelő boksát látunk, odébb ölfából még csak félig megrakottat. Faszenet égetnek; régebben a kovácsmesterséghez használták, azután főúri konyhákon, a "szenes vasalóban", de a lőporgyártásban és a festékiparban is nélkülözhetetlen volt; ma grillsütéshez készítik, s mint az erdészeti szakember mondja: az eredeti whiskyt tölgy-faszénnel derítik, s az igazán jó kisüsti pálinkát is átcsorgatják faszénen, mert ez megfogja a kozmaolajokat, és selymes lesz a pálinka.

Mielőtt elérjük Diósjenőt, a fényhomályos erdőben süppednek a léptek. Már Nógrád vármegyében járunk, s messziről föltűnik a nógrádi vár romjának vonala. A honfoglalástól gazdag történetű vár 1685-ben - akkor török kézen - villámcsapást szenvedett, s az öregtoronyban fölrobbant a lőporkészlet. A török ezért - s mert megindult a felszabadító háború - elhagyta, s a néptelen tájra később szlovákok települtek.

Kittenberger Kálmán, az Afrika-vadász könyvének címéül adta: A Kilimandzsárótól Nagymarosig. Mert Kelet-Afrikába eljutni, ugye természetes. De a Börzsöny Duna felőli oldalára, Nagymarosra, ahol a nagy vadász öreg napjait töltötte, ez maga az utazás. S talán - mert ez a lényeg - a megérkezés is.

Szöveg és kép

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu