|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A megtartó irodalom szolgálatában Szeghalmi Elemér hetvenöt éves Bencés diák volt, amikor eljegyezte magát az irodalommal. Klasszikus szerzőkkel, akik kereszténységből, magyarságból adtak neki legtöbbet. Amikor indult, nehéz idők jártak, s ő, a kezdő irodalomtörténész, esszéista, majd publicista kényerhelyzetbe került. Feloldotta azonban a kényszerűséget, hiszen gyönyörű hangjával a hazai kórusművészetet és az Operaházat gazdagította. Társművészet volt számára a legtisztább emberi hang megszólaltatása, miközben írt - rendületlenül, nemegyszer reménytelenül. Volt társa ebben a megosztott egységben, például Jankovich Ferenc, a költő, operista. 1990-ig külső munkatársként erősítette az Új Embert, akkortól pedig a szerkesztőség mindennapjainak dolgos szerzőjeként és rovatszerkesztőként. Mindig az igazság keresése vezette-vezeti, az irodalom szeretetében azt a megtartó erőt érzi, amelyet egyre kevesebben. Szeghalmi Elemér többkönyves szerző. Írókról, költőkről, kortárs operistákról jelent meg kötete legutóbb, amely forrása az irodalom- és zenetörténetnek, amint a sajtótörténetnek az immár hatvandik évébe lépő Új Ember évtizedeiről. Derűje, bölcsessége együtt van jelen munkáiban, köztük láttató szépségű elbeszéléseiben, jegyzetsoraiban. Hűséges toll-munkás, értékrendjét csak egyféleképpen tudja szolgálni: a meg nem hátrálók jellemével. Az életvidámság mellé az egészséget, az irodalom szorgos művelését kívánjuk, hiszen a hetvenöt esztendő - bár az idősek kora - a lélek örömében még a szolgálaté, mivel a "szó, a szuverén" ha elhangzik, nyomtatott formát kap, annak etikáját követheti csak, aki maga a kimondott Szó, benne az el nem csöndesedő üzenettel: légy hű önmagadhoz, az igazsághoz, a szépséghez. Az idő akkor lesz teljes, ha megéljük - munkával, elmélyüléssel. Isten védje lépteit, segítse munkáját a jubilánsnak. Tóth Sándor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|