Igényesség és tudatosság

Konkoly István püspök aranymisés

A Szombathelyi Egyházmegye papjai és hívei június 19-én ünneplik főpásztoruk pappá szentelésének ötvenedik, püspöki beiktatásának tizenhetedik évfordulóját. A Brenner József általános püspöki helynök és Tibola Imre nagyprépost által kiadott jubileumi körlevél tárgyilagosan és megbízhatóan számol be a jubiláns főpásztor életútjáról, különösen megyés püspöki tevékenységének eredményeiről. Ezt szükségtelen volna megismételni, magam inkább felidézném azokat az élményeket, amelyekben a jubiláns közvetlen munkatársaként, beosztottjaként részem volt.

Konkoly István még gencsapáti plébános volt, amikor megismertem őt: lelkigyakorlatot vezettem nála. Feltűnt a templomban és a plébánián látható rend és tisztaság, valamint a plébánosnak a hívekhez fűződő közvetlen, szeretetteljes kapcsolata. Az, hogy ő ekkor már tb. kanonok volt, még csak nem is tudatosodott bennem, mivel kanonoki jelvényeket egyáltalán nem használt. Külön jólesett, hogy a lelkigyakorlat szüneteiben nemcsak az időjárásról, a sportról és a politikáról beszélgetett velem, hanem magáról a lelkigyakorlatról is. Idősebb paptestvérhez méltóan elmondta észrevételeit nemcsak beszédeimről, hanem miséimről is. Ezek az észrevételek számomra mind hasznosak voltak.

Később, miután püspök lett, több mint nyolc éven át voltam a titkára, illetve irodaigazgatója. Hogy milyen "főnök" volt? Talán az a legtalálóbb, ha azt mondom: olyan volt, mint egy szigorú, de igazságos tanár, akiért az iskolaév folyamán nem mindegyik diák rajong, akire mégis hálásan és szeretettel gondol vissza a későbbiekben a rebellis tanuló is.

Konkoly István sosem elégedett meg a középszerűvel, a jól-rosszul elvégzett munkával, ő mindig az igényességre törekedett, mindig a jobbat, sőt a legjobbat akarta. Ennek az igényes stílusnak a hasznát nem mindenki érti meg azelső pillanatban. Én és a munkatársaim azonban sokszor megtapasztaltuk a következetes munka örömét. Amikor 1991-ben leszállt a Szentatya a szombathelyi repülőtérre, és a gyönyörűen előkészített téren közel százezer lelkes hívő várta, akkor láttuk, hogy érdemes volt ezt az emlékezetes látogatást olyan alaposan előkészíteni, ahogy püspökünk kívánta. A sok hasonló élmény közül most csak hármat említek még: Mindszenty bíboros születése századik évfordulójának megünneplése Csehimindszenten, a Szent Jobb fogadása Szombathelyen, illetve a fatimai vándorszobor zarándokútja az egyházmegyében.

A már említett igényesség és tudatosság jellemezte Konkoly püspök egész életét. Ennek köszönhette kitűnő tanulmányi eredményeit, ez tükröződik az irányítása alatt készült liturgikus kiadványokból, ez jellemzi körleveleit, előadásait, szentbeszédeit, liturgikus funkcióit is. A lehető legjobbra törekvés tetten érhető az általa alapított oktatási-nevelési, szociális-karitatív intézményekben éppúgy, mint a felügyelete mellett épített vagy restaurált templomokban, illetve egyházi épületekben. István püspök állandóan azon törte a fejét, hogyan lehetne megóvni papokat és hívéket az elszürkülés, illetve az önelégültség veszélyétől. Ezért szervezett zarándoklatokat, konferenciabeszédeket (Kőszegen, Szombathelyen, Sárváron és Zalaegerszegen), ezért szervezte meg a lehető leghamarabb az Egyházmegyei Teológiai Tanfolyamot (Szombathelyen és Zalaegerszegen), majd a Hittanárképző Főiskolát, ezért karolta fel a Martineum Felnőttképző Akadémiát, a kántorképzőt és a Keresztény Családi Életre Felkészítő Tanfolyamot.

Ami ez utóbbit illeti, talán nem mindenki sejti, hogy e mögött igazában katekumenátus rejlik, és immár tizennegyedik éve működik. A tanfolyam törzsanyagát lényegre törően tartalmazza a püspök által összeállított Hittanismeretek - Felkészülés a beavató szentségek felvételére című könyv. Talán nem érdektelen, hogy ezt a kurzust évente közel száz fiatal végzi el, köztük NB-I-es kosarasok, világbajnok súlyemelők és népszerű rockzenészek is. (Ma is nosztalgiával gondolok vissza azokra a bérmálásokra és az ezeket követő, "az atyai házban", vagyis a püspökvárban megrendezett fogadásokra, amelyekkel befejeződött egy-egy ilyen katekumenátus-szerű tanfolyam...)

Konkoly István látszólag rossz időben, rossz helyen született. Sem teológusként, sem papként nem végezhetett a tehetségének és szorgalmának megfelelő külföldi tanulmányokat. Volt idő, amikor az is kérdéses volt, kaphat-e jelentősebb plébániát. Most, aranymisésként mégis egy olyan életpályát és annyi eredményt tudhat maga mögött, hogy igazában a jubileumhoz semmi sem illik jobban, mint a jól ismert imádság: Deo gratias! Istennek legyen hála!

Mi pedig még hozzáteszszük: Ad multos annos! Segítse a "Spiritus principális" - a vezetés Lelke - az üdvösségre vivő és másokat is üdvösségre segítő úton!

Márfi Gyula veszprémi érsek

A hálaadó szentmise délelőtt tíz órakor kezdődik hazánk harmadik legnagyobb katolikus templomában, a gyönyörűen felújított, új orgonával és négy nagyméretű olajképpel is gazdagított szombathelyi székesegyházban.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu