Szóval, képpel, zenével...

Stephanus-díjat kapott Czigány György

Lapunk régi, kedves szerzője, Czigány György költő, író, zongoraművész, televíziós és rádiós ismeretterjesztő, afféle "ezredfordulós polihisztor" a Szent István Könyvhéten a Stephanus Alapítvány és a Szent István Társulat rangos irodalmi elismerésében részesült. Munkatársunknak ezúton is szívből gratulálunk!

A Stephanus-díjat olyan szerzők kaphatják, akik magyar nyelven megjelent műveikben, publikációikban az egyetemes keresztény kultúra értékrendjét közvetítik, mind a teológiai, mind az irodalmi műfajok területén. A díjat 1993 óta huszonhárman nyerték el. Teológia kategóriában idén az egyesült államokbeli Dallasban tevékenykedő Kereszty Rókus ciszterci teológust tüntették ki, az irodalmi kategóriában pedig Czigány György részesült az elismerésben, aki nem először vehetett át bíboros kezéből irodalmi díjat.

1946-ban, a Zászlónk című folyóirat országos Szent Gellért-pályázatán a novellámért első díjat kaptam, amelyet Mindszenty József hercegprímás adott át. Számomra szimbolikus, hogy pályám nyitányakor és most, a fináléban is bíborosi kitüntetésben részesülök. Olyan ez, mint a zenében a híd-forma: életem két pillérét adja ez a két irodalmi elismerés. A kitüntetéseket mindig nagy örömmel fogadtam, így van ezúttal is, de nem gondolom, hogy ettől én most bölcsebb vagy jobb költő vagyok - mondja Czigány György.

A József Attila-, Erkel Ferenc-, Péterfi Vilmos-, Batthyány-Strattmann László- és Művelődés szolgálatáért-díjas, valamint Pulitzer-életműdíjas érdemes művész rendkívül termékeny évtizedeket tudhat maga mögött.

1931-ben született Budapesten, majd a győri bencéseknél kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, de a II. világháború borzalmait ismét Budapesten, a krisztinavárosi Szociális Missziós Nővérek pincéjében élte át. Negyvenöt után három évtizeden keresztül a krisztinavárosi templom orgonistája volt. Zeneakadémistaként nem kisebb mesterek, mint Horusitzky Zoltán, Szabolcsi Bence, Molnár Antal és Kodály Zoltán tanították. Zongoraművész-tanári diplomahangversenyét 1956 tavaszán adta, majd a Magyar Rádióhoz került. Czigány György nevéhez fűződik a Házimuzsika és a Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben című élő, zenei ismeretterjesztő műsor. De nemcsak zenei, hanem nagy sikerű irodalmi műsorokat is készített, beszélgetőtársa volt Illyés Gyulának, Weöres Sándornak, Pilinszky Jánosnak és Borsos Miklós szobrászművésznek. A hatvanas évektől újra publikál: a Vigilia, a Jelenkor és a Kortárs szerzőjeként. 1976-tól a Magyar Televízió művészeti főszerkesztőjeként többek között portréfilmeket forgatott, zenei ismeretterjesztő adásokat készített, műveltségi versenyeket vezetett, majd megalapította a Vallási szerkesztőséget. Ő közvetítette a két magyarországi pápalátogatást, Antall József temetését és Bartók újratemetését is. Sokféle foglalkozása közepette Czigány György azonban elsősorban költőnek tartja önmagát.

- Életem motorjának azt érzem, hogy költészettel foglalkozom, amely viszont nem bezárkózást, hanem éppenséggel nagyon is szoros kapcsolatot jelent a társművészetekkel és az élettel, vagyis a mindennapokkal. A költészet egészére jellemző a színgazdagság, és ez a sokféleség mutatkozik meg saját életutamon is.

Czigány György publikációit a hetvenes évek óta ismeri és kedveli a nagyközönség. Legújabb könyve Tizedek címmel jelent meg a napokban megrendezett Szent István Könyvhétre, benne tíz új vers és azok a tízmondatos, majdnem verssűrűségű prózák, amelyek többsége elsőként lapunkban jelent meg, de amely együtt olvasva új minőséget képvisel.

A költészetnek az a dolga, hogy jelen legyen a világban, a versnek ezért meg kell tudni élnie az utcazajban, nem kell félnie a konfliktusoktól, a különböző politikai áramlatoktól, a divatoktól, magyarázza a költő és a költészet feladatát, és Ottlik Gézát idézve hozzáfűzi: a költészetnek nyugalomnak kell lennie a katasztrófában. Czigány György a magyar kultúra egyik élő legendája, aki a legszemélyesebb élményein keresztül tanít bennünket szóval, képpel, zenével - fáradhatatlanul, megingathatatlanul. Egy igazi költő, aki nyugalom a katasztrófában.

G.A.A.

Czigány György

Vándordal

Ezt az országot

józanul kell szeretni,

mint hűs kezét

favágó apánknak.

Ezt az országot

egyszerűen kell szeretni,

mint gyermeket

aki vérünkből való.

Ezt az országot

szerelmesen kell szeretni,

mint a forró földeken

kapáló lányokat.

Ezt az országot

megsiratva kell szeretni,

mint a tarka temetőt

mely anyánkból virágzik.

Ezt az országot

leborulva kell szeretni,

mint suttogó párunk könnyeit,

melyekkel eltemet.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu