Lehet-e magánügy?

A "szocializmus építésének" évtizedeiben minden hívő ember örülhetett, ha "magánügyeként" tudomásul vette a hatalom a tényt, hogy ő vallásos. Az esetek többségében ugyanis távolról sem kezelték "magánügyként" a vallásosságot. Sőt! Pedagógusok esetében például szinte az egyetlen minősítő szempontnak számított, jár-e templomba az illető. Csak mondták akkoriban, hogy magánügy, valójában lényeges ideológiai kérdés, közügy volt.

Most is kifejezetten vallásellenes céllal hirdeti az SZDSZ, hogy a vallás magánügy. Olyasféle, mint a bélyeggyűjtés.

A legújabb, töviskoszorús plakátjuk láttán szeretném feltenni a kérdést: lehet-e magánügy a vallásos hit? - Nem. Csak szabad ügy lehet, de lényege szerint közügy, hiszen a hívő ember hite szükségképp áthatja életvitelét, cselekedeteit. Ahogy a hitetlen ember is hat környezetére, anélkül, hogy prédikálna.

Nem lehet magánügy a vallás, mert közösségek létrejöttét is feltételezi, nyilvános megvallásának szabadsága a vallásszabadság része. Ideje volna kiadni nálunk az ENSZ 1966-ban kelt dokumentumát, mely nálunk 1976-ban emelkedett törvénnyé. A Magyar Közlöny akkor közölte is, csak a "pártirányítású" sajtó "bölcsen" elhallgatta. Benne hosszan fel van sorolva minden olyan nyilvános cselekedet, mely a vallásszabadság része.

Úgy tűnik, még mindig időszerű volna ezt az okmányt kinyomtatni, kézbe adni, hogy bevésődjék az emberek tudatába: a vallás csak ott lehet "magánügy", rejtekbe való szertartás csupán, ahol nincs vallásszabadság.

Csak és kizárólag abból a szempontból tekinthető magánügynek a vallás, hogy semmilyen hatóság nem írhatja elő kötelezőként, de nem is tilthatja, akadályozhatja.

Ezen azonban remélhetőleg már túljutottunk.

Ezért valljuk, hogy ma már az a feladat, hogy megtaláljuk az állam, a társadalom, valamint a vallás, az egyházak mindkét részről szabad együttműködésének lehetőségeit.

R.P.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu