Hangulatjelentések

Varsó utcáin

Egy költészeti fesztivál alkalmából öt napot Varsóban töltök, a város szívében. Krakkóhoz szokott érzékeimnek feltűnik, hogy Varsóban gyorsabb az élet. A krakkóiak andalognak az utcán, a varsóiak konok ábrázattal sietnek. Varsó az üzleti élet, a politika és a gazdaság színtere - Krakkó a hagyományok, a kulturális élet, az üldögélés helye. Az ismert varsói mondás szerint "a pénzt Varsóban jó megkeresni, és Krakkóban jó elkölteni". S csakugyan, elég egy rövid sétát tennem, hogy megtapasztaljam: a fővárosban lényegesen magasabbak az árak.

Varsó a vértanúk városa. Az 1944 nyarától hatvanhárom napig tartó varsói felkelés során a nácik a házak kilencvennyolc százalékát lerombolták, és több százezer lakost öltek meg.

Ennek fájdalma most is a mindennapok része: lépten-nyomon az áldozatoknak tisztelgő emlékműveket látni, alattuk mécsesek, virágok. Nagyon sok házon tábla hirdeti: a németek harminc, ötven embert lőttek agyon annál a falnál. Olykor a járda közepén egy sír áll, rajta az oda temetett fiatal felkelő neve...

Szombat este az állami közszolgálati rádió stúdiójában arról faggatnak, ugyan mit jelent egy magyar műfordító számára a lengyel irodalom. Lengyel nyelvtudásom "éles" próbatétele... Mondandóm végén Jerzy Popieluszkóról, a vértanú varsói papról is szólok, akit éppen húsz éve rabolt el és gyilkolt meg három titkosrendőr, s aki egy varsói templom kertjében nyugszik. Az Új Ember Kiadónál most megjelent Popieluszko-életrajzot is megemlítem. Az ő személyének köszönhetően - zárom szavaimat - varsói tartózkodásom nem csupán kulturális, de legalább annyira vallási zarándoklat is. E ponton felkavaró, már-már szent csend áll be: a huszonéves riporterlány elérzékenyül, másodpercekig hallgat - pusztán ezért érdemes volt Varsóba utaznom.

Másnap ott állok Popieluszko atya sírjánál. Megrendülten érintem meg a sír körül kígyózó, rózsafüzért mintázó mohos kövek egyikét. A sír mellett Grzegorz Przemyk, a korszak egy másik vértanújának kegyhelye, akit az érettségije előtti napon kínzott halálra néhány belügyi tiszt. A templom hatalmas oldalfalát beborítják a világháborúban meghalt hazafiak márvány emléktáblái. Huszonévesnél idősebb hőst alig találni közöttük. A fal előtt egy szobor, amely a varsói felkelés legifjabb katonáinak állít emléket: kilenc-tízéves gyermekek harcoltak fegyverrel a páncélozott harckocsik ellen... Jobbra-balra kövek, rajtuk a különböző koncentrációs táborokban megölt lengyelek száma - döntő részük katolikus ellenálló, rengeteg pap és szerzetes. Sorakozzék elénk néhány a kiáltó számok közül, végződjék így ez a beszámoló:

Auschwitz: 3 840 000,

Belzec: 600 000,

Chelmno: 390 000,

Dachau: 160 000,

Gross-Rosen: 325 000,

Majdanek: 500 000,

Mauthausen: 164 000,

Sobibór: 250 000,

Treblinka: 750 000;

a Katyn melletti erdőben a szovjetek által agyonlőtt 14 000 lengyel tiszt.

Varsóban képtelenség közömbösnek maradni.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu