|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Liturgia Krisztus mai hirdetői Természetesnek érezzük, hogy egyházunk képes bennünket napról napra az öröm legmagasabb fokán tartani. A napi misék liturgikus imái és szentírási szövegei erőteljesen érzékeltetik ezt velünk. A szentírási szakaszok - elsősorban az Apostolok Cselekedeteiből való részletek - élénk színekkel ecsetelik az ősegyház életét a Szentlélek eljövetele után. A tanítás középpontjában a feltámadt Krisztus személye áll, aki legyőzte a bűnt és a halált, és ezáltal nekünk örömet, de - távolabbra tekintve - örök üdvösséget szerzett. A mai evangélium az Urunk feltámadása utáni eseményeket mondja el, de megismerteti velünk azokat a tanításokat is, amelyeknek a hatása előremutat. Ha csak az elmúlt vasárnapok tanításaira gondolunk: milyen biztató Urunk gondoskodása pásztorai által. Éppen ilyen vigasztaló az apostolok megerősítése az Úr megjelenései által. Ezeknek az eseményeknek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyház maga is ujjong és örvendezik. A mai kezdő énekben Izaiás próféta könyvének szövegét egy újszövetségi gondolat egészíti ki. Ezért mer így imádkozni: "Ujjongó szóval hirdessétek, hogy mindenki hallja, hirdessétek mindenütt a földön: megváltotta az Úr az ő népét, alleluja." Ha már a mise elején így ráhangol az örömre, megtalálja a módját annak is, hogy a továbbiakban ezt kifejtse. A könyörgésben szereplő "emlékezés" nem annyit jelent, hogy visszagondolunk valami szép eseményre. Az emlékezés az üdvösség történetének legnagyobb eseményére vonatkozik. Mi magunk nem is tudjuk teljesen átfogni e nagy misztériumot. Próbáljuk újra meg újra szavakba foglalni, de nagyon sokszor megérezzük a magunk elégtelen voltát. Döbbenten állunk a kegyelmi ajándékok előtt, amikor hatásukat érzékeljük a magunk életében. Méltatlannak érezzük magunkat ezekre az adományokra, amelyek megtisztítanak és újjáteremtenek minket nemcsak a földi életre, hanem - ami mindennél fontosabb - az örök életre. Sajnos, a vasárnapi miséinken ritkán szokott elhangzani az az áldozási ének, amelyet a misekönyv tartalmaz. Ma a szentáldozás előtt Jézus felszólítását halljuk: "Tartsátok meg parancsaimat!" Elkötelezettségre szólít fel minket Urunk. Meg kell értenünk, nincs más választásunk, mint a könyörgés szándékát teljesíteni: "Váltsuk életre cselekedeteinkkel mindazt, amit emlékezéssel felidéztünk." Így lesz teljes az imádságunk, a könyörgésünk és a mindennapi életünk. Verbényi István
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|