Ha jobbítani akarunk

Örvendetes, hogy sivárnak ismert korunkban egyre bensőségesebb teológiai munkák, misztikus elmélkedések jelennek meg, új és új írások, kiadások idézik a régiek időszerű gondolatait.

Pedig... És máris jöhet az ellenvetés, mely kortárs gondolkodók, írók tollából származik. Az amerikai Charles Olson például azért panaszkodik, hogy nem divat az elmélyülés, megelégszünk a felszínnel.

Egy holland szerző egyenesen a "semmi nemzedékét" emlegeti...

Akár vigasztaló lehet az olasz Claudio Magris véleménye. Azt írja, hogy korunkban az írók feladata őrködni a folyóparton. Metaforával él, az időt tartja folyónak, amely elsodorja az emlékeket, sorsokat temetnek el a hullámok. Kellenek tehát őrizők-virrasztók, sőt ár ellen úszók. Ők képesek megmenteni az alámerülőket, kincseket hozni a felszínre, hiszen a világ nem veszítheti el a teremtéskor kapott értékét - értelmét. Írástudók felelősségéről többször szó esett, s ezek közt vannak a teológiai írók, a nemes tollú szépírók, filozófusok és így tovább.

Szent Ágoston gondolata tér vissza ma is az időről, idő és ember kapcsolatáról. Azt írja, hogy ugyan panaszkodunk, milyen sanyarú korban élünk, pedig az idő mi vagyunk. A kor olyan, amilyen az ember. Jó lenne végre megérteni Izaiást, aki által Isten azt üzente, új eget és új földet teremtek, a régi elfelejtődik. Vagyis a készség, a szándék, az együtt munkálkodás ideje mindenkor megtermi új gyümölcsét.

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu