Jézus anyja az egyház anyja
A feltámadás és a mennybemenetel után, amikor Mária a pünkösdöt várva, az apostolokkal belépett az utolsó vacsora termébe, ő, mint a megdicsőült Úr édesanyja volt velük, nemcsak úgy volt jelen, mint aki "a hit zarándokútját végigjárta" és a Fiával való egységet "hűségesen megtartotta a keresztig", hanem úgy is, mint "az Úr szolgálója", akit Fia, mint Édesanyát hagyott a születendő Egyházra: "íme a te anyád", így különleges kapcsolat szövődött eme Édesanya és az Egyház között. Hiszen a születendő Egyház az ő Fia keresztjének és feltámadásának gyümölcse. Máriának, aki kezdettől fogva fenntartás nélkül Fia személyének és művének rendelkezésére állt, ugyanezt az anyai odaadást kellett nyújtania az Egyház számára is, elejétől fogva. Fia távozása után Mária anyasága továbbra is fennmarad az Egyházban, mint anyai közvetítés: minden gyermekéért közbenjárva, anyai tevékenységével közreműködik Fiának, a világ Megváltójának üdvöthozó tevékenységében. Joggal tanítja a zsinat: "Máriának ez az anyasága szüntelenül tart a kegyelem rendjében ... amíg be nem teljesül örökre, mind a választottak sorsa". Mivel a megváltás műve minden emberre vonatkozik, az "Úr szolgálójának" anyai közbenjárása, Fia megváltói halálával, egyetemes távlatot nyert.
(Részlet a május 18-án 84. születésnapját ünneplő II. János Pál pápa Redemptoris Mater - A Boldogságos Szűz Mária a zarándokló egyház életében kezdetű enciklikájából.)
|