Kompromisszum - és hálaadás

Imanap a felvidéki Komáromban

Immár tizenötödik alkalommal tartották meg a Duna - és a remélhetőleg egyre átjárhatóbb országhatár - túloldalán, Komáromban azt az imanapot, amelyen magyar papi hivatásokért és főpásztorért imádkoztak a felvidéki magyar katolikusok. Az idei alkalom a hálaadás jegyében is zajlott, hiszen május 2-án a Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében új segédpüspököt szenteltek fel, akinek - az apostoli nuncius, illetve a Szentatya kérésére - külön gondja lesz a magyar hívekre...

Jan Orosch püspök - aki huszonnyolc éves lelkipásztori munkája révén nagy megbecsülésnek örvend a felvidéki magyar hívek és papok körében is - annak idején Komáromban kezdte papi szolgálatát, ahogy most, ezen az imanapon püspöki ténykedését is.

A korábbi esztendőkhöz hasonlítva mintha kevesebben jöttek volna el a mostani imanapra. Egyeseket talán az elégedettség, míg másokat a csalódottság tartott távol. A püspöki "bemutatkozás" mindenesetre ígéretes volt - anélkül, hogy nagy ígéretek hangzottak volna el.

A szívvel látni - így szól a püspök jelmondata. "Ha ez megvalósul, akkor valóban javulni fog a helyzetünk" - mondta a hagyományos keresztútjárás előtt Lénár Károly nyugalmazott tardoskeddi esperes, a Jópásztor Társulat elnöke. Hosszú évek óta ők szervezik az imanapokat - amelyekre azért akkor is szükség lesz, ha az új püspök működése minden várakozást felülmúlna is.

Mert a püspök egymagában nem sokra képes, ha papjai nem támogatják. Még kevesebbre, ha nincsenek papjai...

- Ha meghal a pápa, választanak helyette valaki mást, ha meghal egy püspök, akár kettő is léphet utána szolgálatba. De ha egy vidéki plébános meghal vagy nyugdíjba megy, korántsem biztos, hogy jön helyette valaki" - mondja Horváth Károly ipolyviski plébános.

A Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében negyven plébánosi hely nincs betöltve. Azt valóban elmondhatjuk, hogy minden olyan településen, ahol magyarok élnek, van mise, de ez még nem lelkipásztorkodás. Ha nem magyar vagy magyarul tudó pap jár oda, akkor anyanyelvükön legfeljebb énekelnek a hívek... A magyar papi hivatás az elsődleges kérdés. Magyar püspök csak magyar papból lehet. Magyar pap pedig magyar családokból. Ahol születnek gyermekek, akiket vallásosan nevelnek...

Amikor magyar papokért és magyar püspökért imádkoztak tizennégy éven át a komáromi imanapok sok ezer hívőt vonzó alkalmain, kimondva-kimondatlanul köszönetet mondtak azoknak a szlovák papoknak a jó szándékáért és áldozatos munkájáért is, akik igyekeztek-igyekeznek legjobb tudásuk szerint és anyanyelvükön szolgálni magyar híveiket.

Sokan nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy a Felvidéken a pap hivatása az is, hogy magyarságukban is erősítse a híveket. Mert ha nemzeti identitásukat elveszítik, akkor személyiségük károsodik. Értékvesztési folyamat indul meg, amelyben a vallási értékek is hamarosan sorra kerülhetnek. Mert az ilyen esetekben többnyire nem tudatos nyelv- és kultúraváltásról van szó, hanem sodródásról, az erőfeszítés feladásáról. Amikor a kisebbségi népcsoport papjai őrizni és ápolni próbálják híveikben a nemzeti hovatartozás érzését, az nem elítélendő nacionalizmus, hanem értékőrző és lélekmentő küzdelem. A felvidéki magyarok esetében éppúgy, mint a magyarországi szlovákság körében.

Erről is szólt a szentmise homíliájában Jan Orosch püspök.

- A magyar papi hivatásokért és főpásztorért való másfél évtizedes kitartó imádkozás bizonyítja: igénylitek a papi szolgálatot és a főpásztori gondoskodást - és hogy ez anyanyelveteken történjék. Ehhez minden népnek egyaránt joga van, ezt a II. vatikáni zsinat tanítása is hangsúlyozza. Ebben a szellemben akarlak én is szolgálni benneteket egyházmegyénkben. Egy vegyes lakosságú területen mindkét nép nyelvén kell ellátni a szolgálatot. Mert ahogy a pápa mondani szokta: a legrövidebb út a másik emberhez, ha az anyanyelvén szólunk hozzá...

- A magyar hívek közössége reménykedve várta, hogy kifejezetten magyar ajkú főpásztort kap - folytatta a püspök. - Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani: véleményem szerint kompromisszum született, hogy engem javasoltak. Feltehetőleg olyan papot kerestek, aki a szlovákokkal és a magyarokkal is kész párbeszédet folytatni. Egyfajta hídszerepet szeretnék betölteni. Ezt a kompromisszumot építő jellegűnek tekintem. Párkányból jövök: tudom, tapasztaltam, mekkora szerepe lehet a hídnak az ember életében. Lelki értelemben is feladatomnak tekintem a hídépítést; a latin pontifex szó eredetileg hídépítőt jelent - mondotta a főpap.

A hídépítésre szükség van. Minden helyi egyháznak megvannak az adósságai. Az itteni vezetése például nem igyekezett, de legalábbis nem volt képes enyhíteni azokat a fájdalmakat, amelyek a magyar kisebbséget érték: ezeket az embereket kollektíven bűnössé nyilvánították, súlyos vagyonvesztéssel, megbélyegzéssel és később is különféle hátrányos megkülönböztetéssel sújtották őket évtizedeken át. A különböző nemzetiségekhez tartozó emberek között kialakuló jó kapcsolatok megerősítésre szorulnak, merthogy többször is igen törékenynek bizonyultak.

A szentmise végén az új püspököt köszöntő, nyolcvankét éves Burján László atya arról beszélt, hogy tizenegy éven át dolgoztak együtt a magyar és a szlovák hívek lelkipásztori szolgálatában, s kifejezte azt a reményét, hogy a főpásztor ugyanezt folytatja majd az egész egyházmegye területén. "Az volna fontos, hogy a püspökök arra buzdítsák szlovák papjaikat, hogy szeressék a magyar híveket is, s ne az legyen a céljuk, hogy a magyarokat szlovákká tegyék, hanem hogy őket - tartozzanak bármely nemzethez - egyforma szeretettel vezessék Jézushoz..."

A pápai és a magyar himnusz eléneklésével ért véget a XV. komáromi hálaadó imanap. Jan Orosch püspök ezt követően nyilatkozott az Új Embernek.

Óriási várakozás irányul Ön felé. Meg lehet felelni ennek?

- Könnyű valamit megígérni, de annál nehezebb azt megtartani. Nehéz megfelelni a nagy várakozásnak. Amikor ennek ellenére elvállalja az ember a könnyűnek semmiképp sem ígérkező megbízatást, nem csak a maga erejében bízik. Emberileg olykor sok minden elérhetetlennek látszik, aztán kiderül, hogy Isten segítségével és a testvérek, a paptársak és a hívek támogatásával mégsem az.

Homíliájában is beszélt a híd fontosságáról...

- Párkányban voltam plébános mostanáig. Az esztergomi híd innenső oldalán. A hídnak hét pillére van. Erről nekem a szentségek jutottak eszembe. És tágabb értelemben az, hogy szentként, keresztényként kellene élnünk. Ha valóban azok vagyunk, akkor embertársainkkal való kapcsolataink is megváltoznak. Huszonnyolc évig működtem vegyes lakosságú vidékeken: azt tapasztaltam, a valóban kersztény emberek között nincs gyűlölködés, nincsenek igazán mély konfliktusok. A politika képes ilyeneket gerjeszteni, de a jó szándék és a józan ész leszerelheti az ilyen törekvéseket. Ha "kereszténységünk" nem a jó szándékot ébresztgeti bennünk, nem a szeretet parancsát jelenti számunkra, akkor hazugságban élünk, akkor nem vagyunk keresztények.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu