Homíliavázlat

Isten benned él!

Isten Országához tartozom keresztségemtől fogva. Abba a városba kaptam meghívót, amelyről a Szentlecke beszél. A keresztény ember olyan, akinek az Isten szeretete megsebezte a szívét, akinek Krisztus elrabolta, megigézte a lelkét. A Mennyei Jeruzsálemnek vagyok polgára, oda tartozom.

Isten bennem él, és ez nem az én művem. Ő árasztotta szívembe jelenlétét. S örökké vele lehetek. Ezért nem élhetek úgy, mintha nem tudnék erről.

A pápa szavaival élve, "az Ő arcát" kell szemlélnem, egy pillanatra sem szabad elfelejtenem, kihez tartozom, merre haladok, mi a cél. Életem célját mutatja meg ma az egyház a szentlecke szavaival. A kísértő próbálkozik, hogy nem figyelhetsz mindig erre, más dolgod is van, itt, a földön kell élned. Legyen fontos, amit teszel, fontosabb, mint Isten. Vedd le róla a tekinteted! - Itt kezdődik a bűn, amikor elfelejtem, hogy kinek a gyermeke vagyok, elfelejtem, hová tartok, leveszem a tekintetem az ő arcáról. Az lesz a fontos, ami igazából nem fontos.

Nincs templom abban a városban, mert maga az Isten és a Bárány a temploma. Boldogságom már itt, a földön elkezdődik, mert Isten szívében élhetek, miközben a város szívében telik életem, de a tekintetem messzebbre lát. Gyönyörködhetek benne, hogy hogyan viszi végbe általam azt, amit szeretne, hisz olyan jó azt tenni, amit Isten akar.

Ez a szabadságom forrása: az Atya szabad gyermekekeként élhetek, boldogságom és örömem belőle forrásozik. Egyre inkább kibontakozik bennem a Krisztus-arc. Gyermekévé akar tenni, akinek az élete hasonló az övéhez. Aki ugyanúgy örök életű, szabad és boldog. Aki éppúgy képes közölni önmagát, aki éppúgy tiszta szeretet, mint ő.

Őt magát, Istent szemlélhetem szünet nélkül a legszebb képben, mely az emberek városa, Isten arcának az arca, és Krisztus ikonjának a tükre. Hordozhatom őt a városban élve, és belé foglalhatom a várost. Mindezt nehéz életre váltani? Erre Szent Ágoston szavával válaszolhatunk: "Mutassatok nekem egy szerelmest, ő meg fog érteni." Ő az egyetlen kincs, amihez ragaszkodhatok, ő az, akin a lelkem csüng.

Újmisés jelmondatként választottam a szentmise imádságát: őáltala, ővele és őbenne a tiéd. Eleinte mindig azt kértem, hogy Uram, általad, Uram, veled. Mostanában egyre inkább arra hív, hogy benne tegyem a dolgomat. Úton vagyunk tehát a Város felé, s ahogy haladunk, egyre inkább megtapasztaljuk saját szegénységünket, és hogy ő minket ingyen, érdemünk nélkül akar megajándékozni.

"Az Úrban..." - Szent Ignác számára ez a nyelvi kifejezés (amellyel gyakran leveleit is zárta) nem jámbor szólam, hanem a jelenlétnek, az életnek új módja. Azt fejezi ki, hogy Istent keressük és megtaláljuk minden dologban. Ez az a gondolat, amelyet a Jelenések könyve nyomán a következő héten életre válthatunk.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu