A hét szentjei

Nepomuki Szent János áldozópap és vértanú

(Május 16.)

1330 táján született Nepomukban. Az egyház jogait erélyesen védelmezte IV. Vencel királlyal szemben, aki elfogatta, és kegyetlenül megkínoztatta, hogy a gyónási titoktartás megszegésére kényszerítse. A feldühödött király végül 1393. március 20-ának estéjén a Moldva folyóba dobatta.

"Ha a keresztség által úgy megerősíttetnénk a jóban, hogy az általa adott megigazulást többé el nem veszíthetnénk, nem volna szükséges a bűnbánat.

Ami a gyónást illeti: Isten minden időben megkívánta a bűnös embertől, hogy ha bocsánatot akar nyerni, maga legyen vádlója bűnének.

Amikor édes Üdvözítőnk ítélőszéket kíván emelni, amelyben magunk tartozunk a papok előtt vallomást tenni bűneinkről, először az apostolokra lehelt, és azt mondta nekik: Vegyétek a Szentlelket! (Jn 20,22). Mintha azt mondta volna: Bizonyos, hogy tibennetek nincs arra hatalom, hogy az Isten ellen való bűnöket megbocsássátok, hanem én teszlek titeket eszközzé az Istennel való kibékülésben (2 Kor 5,19).

Tagadhatatlan, hogy az emberi szemérmességnek gátlása van a gyónásban, ezért a néma ördög sokaknak száját befogja az oktalan szeméremnek, hogy meg ne gyónjanak. De hiszem, hogy jobb egy ember előtt örök titok pecsétje alatt megvallani a szégyent, mintsem hogy az ítélet napján az egész világ előtt kitudódjék, örök gyalázatunkra és kárhozatunkra."

(Pázmány Péter bíboros szentbeszédeiből)

Szent Rita özvegy

(Május 22.)

Az umbriai Roccaporénában született, 1381 körül. Csak szülei unszolására ment férjhez, mert szerzetesnővér szeretett volna lenni. Durva természetű, italozó férjét állhatatos imádsággal és béketűréssel átformálta. Sokszor böjtölt, imádkozott, és segítette a szegényeket. Férje és gyermekei halála után Casciában az Ágoston-rendi apácák kolostorába lépett. Ott is a szegénység, fegyelem, szeretet, hősies tűrés, szolgálat és betegápolás mintaképe volt. Szívesen elmélkedett Jézus szenvedéséről, és vállalta a szenvedő Jézussal való azonosulást.

"Lelkesedj Jób istenszeretetéért, és lásd meg, hogy buzgósága mennyi jót fakasztott. Gondold meg nagy jutalmát, és minden szenvedésed, állapotod megnyugvást kelt.

A boldog és nemeslelkű Jób úgy ül otthon, mintha az egész világ szeme rajta volna, és bajainak elviselésével azt hirdeti, hogy mindent lelki megnyugvással kell eltűrnünk, és nem szabad engednünk a ránk törő csapásoknak. Nincsen, újra mondom, nincsen olyan emberi baj, amelyből ne tudnánk lelki hasznot kamatoztatni.

Ha a magad szegénységét tekinted, gondolj ennek az igaz embernek a szenvedésére, és rögtön erőre kapsz, a csapás miatt pedig bánatod erejét veszti.

Nem Isten oka a csapásoknak, hanem az emberek gonoszsága. Akik Istenért szenvednek, koronát nyernek."

(Aranyszájú Szent János szentbeszédeiből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu