Egy hét

A kereszténység esélye

Nemrégiben egy elemzésben bukkant föl az a gondolat, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk reménységünk hajnala. Ortega jutott eszembe, A tömegek lázadása című történetfilozófiai esszé írója. Könyve 1938-ban jelent meg magyarul, s nem kis feltűnést keltett. Szerepel benne a hajnal képe. Azt írta, a bolsevizmus is, a fasizmus is "csalóka hajnal". Pedig műve írása idején Hitler és Sztálin még kísérletezőnek látszott a tájékozatlan tömegek szemében.

Még nagyobb ellenkezést keltett Ortegának az a figyelmeztetése, hogy Európa elveszítette erkölcseit. Nem azért, mert az embereket új erkölcsi normák vezérlik, hanem mert egyáltalán nem vezérli őket semmi egyéb, mint életük korlátok nélkül való megvalósításának vágya. Az erkölcstelenség és az erkölcs nélküli életforma ideál lett - így Ortega -, az európaiság immár a szolgálat és a kötelességtudat elvetését is jelenti.

Az újraértelmezett liberalizmus egyik legvonzóbb jelszava az ember szabadságának megvalósulása. De mihelyt a liberalista életfelfogás szembekerül transzcendens begyökérzésű elvekkel, csak erőszakkal tudná akaratát érvényre juttatni. Jól mutatják ezt az Irakban történtek. Az erkölcsös életforma megvalósítását fegyverekre bízzák. De ezek a fegyverek kétfelé osztják a halált.

Az a morál, amelyet a kereszténység hirdet, látszólag válságba került. De csak látszólag. Talán sohasem volt ennyire szükség a földrész megkeresztelésére, eszményekkel telítésére. Ortega szerint Európának arra volna szüksége, hogy megmeneküljön a lélek ürességétől. De ehhez nem szükségesek felfedezések. Elég volna visszatérni a kereszténységhez, azaz az európaiság gyökereihez.

Egy modern imádság

Könyvek halmaiban kotorászva került kezembe Millei IlonaApró tüzek című kötete. Azonnal megejtett A vándor című verse, a mai ember alázatos és reménykedő imádsága.

Vándor vagyok, Uram! Nem tudok pihenni,

árva hajlékomban nem tudok nyugodni,

tűzd ki Hold-lámpásod, hogy utat mutasson,

szítsad Nap-máglyádat, meleget is adjon!

Hajnali harmattal szomjamat oltsad el,

édes gyümölcsökkel éhemet verjed el,

mikor örök vágyról a tücsök hegedül,

társat is adj, Uram, ne legyek egyedül!

Koldus vagyok, Uram! Üres a tarisznyám.

Zúgó szélviharban eloldom paripám,

villámok fényéből kovácsolom kardom,

vetést verő zápor kísér az utamon.

Adj lelkemnek erőt, hadd szálljak szabadon,

virágszirom legyen minden gondolatom,

csillag-tűzzel áldj meg, mikor elindulok,

te tudod, ó, Uram, magam elől futok.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu