Tücsökzene

Délnek néző rövid füvű domboldalakon, vasúti töltések oldalában, réteken és legelőkön mindenütt gyakori a bunkós fejű, fényes feketén csillogó mezei tücsök. Alig takarodott el a hó, márciusban már megjelennek, s kis alagútjaik bejáratánál élvezik a langyosan melegítő napsugarakat. Sütkéreznek, de közben éberen figyelnek mindenfelé. Szükség van az óvatosságra, mert jó néhány madár vadászik rájuk. A kora tavaszi legelőket csapatosan járó seregélyek és pólingok számára igazi csemegét jelent a lyuk szájában üldögélő és könnyelműen elbóbiskoló rovar. Menekülnek a tücskök az ember elől is, de a számukra veszélytelen forgalmat hamar megszokják. Sokszor megfigyeltem, hogy a réten át vezető, sűrűn járt ösvény mellett lakó állatok egy idő után éppen csak a lyuk szájába húzódnak vissza a közeledő ember láttán, és alig haladt el, máris újra előbújnak. Egyszer kipróbáltam, mi történik, ha nem megyek tovább, hanem leülök a kis lakás ajtaja elé. Amikor odaértem, a tücsök menetrendszerűen eltűnt, de néhány másodperc múlva már jött volna kifelé. Amikor azonban - még a lyuk szájában - észrevette, hogy ott ülök, mozdulatlanná dermedt. Majd tíz percig kuporogtunk, én a fűben, ő a bejárat közelében, még odabent, de előbújni nem mert. Láttam, hogy "töpreng", töri a buksi fejét, nem tudja eldönteni, mitévő legyen. Én továbbra sem mozdultam, a napsugarak csalogatták, így aztán végtelen lassan, milliméterről milliméterre előbbre mozdult. Először csak a fejét dugta ki, aztán, ha lehet, még lassabban, fél testével kibújt a lyukból. Szemeit közben le nem vette rólam, láttam rajta, minden pillanatban kész a menekülésre. Ha akkor tüsszentek egyet, talán szörnyethal ijedtében.

A mezei tücsök hímjei ezekben a napokban kezdenek ciripelni, muzsikájukban csak májusban és júniusban gyönyörködhetünk. Mindegyik állatnak maga készítette külön lakása van, ciripelő hangjukkal nőstényt igyekeznek magukhoz csalogatni. Felemelt szárnyaikat dörzsölik össze, ez adja a májusi és kora nyári estékre és éjszakákra annyira jellemző kedves hangot. Késő éjszakáig zenélnek, csak a hajnali, hűvösebb órákban hallgatnak el. Visszahúzódnak a lyuk mélyére, pihennek, de másnap kora délelőtt, amikor a levegő már kellőképpen felmelegedett, újra rázendítenek. Ahol sokan vannak, különösen a késő délutáni órákban és alkonyat idején csodálatos koncertben gyönyörködhetünk. A megtermékenyített nőstények hosszú tojócsövük segítségével mintegy háromszáz petét raknak a talajba, belőlük körülbelül két hét múlva bújnak ki a kis lárvák. Zsenge növényi részekkel és apró rovarokkal táplálkoznak, közben többször is vedlenek. Mindegyikük külön járatot készít magának, lárva alakban telelnek át, fejlődésük tavasszal ér véget. A nyár második felében, a meleg júliusi és augusztusi estéken a mezei tücskök már hallgatnak, de azért nem maradunk rovarzene nélkül. A fűben sáskák, a fákon és bokrokon a zöld lombszöcskék ciripelnek, szeptemberben pedig a pirregő tücskök egy kicsit mindig bánatosnak tűnő muzsikája talán már a nyarat siratja.

Schmidt Egon

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu