Homíliavázlat

Könnyek folytak le arcán

A nagycsütörtöki szertartás után valaki a templom előtt ezt mondta nekem: az utolsó vacsorán Jézus ugyancsak kidobta Júdást. Jól tette, úgy kellett neki. Az első szentmise elől elhárította az akadályt. Egy komoly férfi, aki mellettem állt, szerényen megjegyezte: nem így működik ez. Igaza volt. Ma arról elmélkedjünk, hogy Jézus mi mindent tesz meg, hogy elhárítsa az akadályokat a megigazulás felé vezető utakon.

Íme, Júdás ügye. Jézus nagyon jól tudja, hogy megtévedt. Lopja a rábízott pénzt, melyet a szegények gondozására kellett volna fordítania. Mégis mindent elkövet, hogy jobb belátásra bírja. A szeretet gesztusaival ihleti őt. Amikor a bűnös asszony drága, nárduszból készült olajat öntött Jézus lábára, Júdás méltatlankodott: kár ezért, el lehetett volna adni drága pénzért, hogy azt a szegényeknek kioszthassák. Jézus rászólt: "Hagyd békén, Júdás, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi." (Ján 12). Júdás nem vette észre magát, de Jézus nem adta fel, a lábmosáskor Júdás lábát is megmosta. A vacsorán egy tálba mártja falatját az árulóval: az akkori szokások szerint ez a gesztus igen nagy kitüntetés volt. Hiába. Ezután indul el Júdás...

Ott, az Olajfák hegyén megcsókolja Mesterét, hogy amazok tudják, kit fogjanak el. Jézus nem azt mondja neki: te gyalázatos, elegem van belőled, hanem így szólítja meg: Barátom! Hát csókkal árulsz el engem? Még ez sem józanítja ki a szerencsétlen árulót. Ennyire csak Jézus képes szeretni, aggódni értünk. Miért? Mert nem elveszejteni jött a bűnösöket, hanem megmenteni. Megható, mennyi gyengédséggel fordul mifelénk is. Boldog, aki észreveszi...

Mily nemesen viselkedik Jairus házának udvarában. A tizenkét éves kisleány már reggel óta halott. Igen sokan siratják. Jézus odaér, kijelenti, hogy a kislány élni fog, hiszen csak alszik (Isten szemében a halál ennyi, nem megsemmisülés!). Ekkor többen gúnyosan kinevetik - íme a hitetlenség, a kishitűség akadálya. Minket is hányszor megkísért... Ilyenkor oktalanokat mondunk, lázadunk Isten ellen. Korrigáljuk, tanácsokat adunk neki, számon kérjük. Jézus nem válaszol a hitetlenkedőknek, hanem annyit mond: "leány, kelj föl", és az nyomban föl is kel (vö. Lk 8,40-56). Amikor kimegy a tömeg elé, azok ámuldoznak, és - ahogy az Írásban olvashatjuk - sokan hinni kezdenek. És a nevetők? A gúnyolódók? Bizony, akadnak, akik látva nem látnak, és nem hisznek. Jézuson nem lehet kifogni. Újra próbálkozik, mert nagyon szeret. Rajta nem múlhat egyetlen kárhozat sem.

Megindító jelenet: miután az áruló Júdás kimegy a teremből, Jézus ezt mondja, "szeressétek egymást". Úgy, ahogyan én szeretlek titeket...

Biztos, hogy ekkor könnyek folytak le arcán.

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu