Liturgia

Igazi szabadság?

Deus, per quem nobis et redemptio venit et praestatur adoptio, filios dilectionis tuae benignus intende, ut in Christo credentibus et vera tribuatur libertas et hereditas aeterna.

Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe.

A húsvéti időszak a feltámadás és a hit ideje. A kollektában, a szentmise fentebb idézett kezdő könyörgésében mégsem a hit növekedését kérjük Istentől, hanem két fontos ajándékot. Az egyiket földi életünkre, a másikat pedig örök életünkre. A második a hereditas aeterna: örök, mennyei örökség. Mi lehet ez? Jézus számunkra az örök életet "hagyta" örökségül, tehát a feltámadást kérjük tőle.

Az első kérés némileg szokatlanabb: vera libertas: valódiszabadságot kérünk. A kifejezés megvilágítását a kollekta megelőző soraiban kereshetjük. Számunkra a húsvétban Istentől megváltás érkezett, örökbefogadást nyertünk. Isten szeretett fiai vagyunk, akik Krisztusban hisznek. Ezek után a szabadság nem egyszerűen korlátok nélküliséget jelent. Azt kérjük, hogy az istengyermekséget, a megváltott életet, Isten szeretetének légkörét a maga teljességében, a megsebzettségünkből fakadó gyengeségektől, bűnöktől nem akadályozva birtokoljuk. Ez a valódi, a boldogságra való szabadság. Ez nemcsak egyszerűen annyit jelent, hogy földi életünket harmonikusan, Istennel rendezett módon élhetjük le, hanem mindezt a feltámadás szabadságában, annak nyitott, szabad ege alatt tehetjük meg.

A szentmise evangéliumában Jézus ennek a szabadságnak az útját a szeretetben jelöli meg, amikor így búcsúzik tanítványaitól: "Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." A szeretetben megélt szabadság az egyetlen út, amely elvezet az örök javak, a mennyei dicsőség birtoklásához is.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu