A feltámadás tanúja

A feltámadás eseményének, ama nagyszerű és sorsunkat eldöntő pillanatnak, mely végleg megadta a világ létének értelmét, nem volt élő tanúja. Hacsak nem a sírt őrző katonák, akik - ha addig kitartottak szolgálatukban - százfelé futottak a számukra rémületes pillanat bekövetkeztekor. A kereszthalált követő harmadnap reggelén Mária Magdolna ment ki elsőnek a sírhoz, még "a hajnali sötétségben". De már csak a lezajlott esemény nyomait látta: az elhengerített követ és az üres sírt. Meg az életre támadott Mestert, akit először zavarában a temető kertészének nézett. Eksztatikus örömmel szívében futott az apostolokhoz, hogy elvigye nekik a Feltámadott üzenetét. Zihálva törtek fel ajkai közül az alig érthető szavak, s Péter azt hitte, valami megzavarta a fecsegő asszonyt. Azért elindult a sírhoz, János kíséretében - felgyúlva a nagyszerű reménytől -, hogy megnézze, mit történt.

János ért oda elsőnek, de nem lépett a sírkamrába, csak Péter után. És János, aki evangéliumában harmadik személyben beszél önmagáról, egy mindössze kétszavas, de tömörségében is sokat mondó mondatban közli kételyektől gyötört lelkének egy életre szóló, robbanásszerű "igen"-jét. "Látta, és hitt." Mit látott? Mit látott, ami egyszer s mindenkorra meggyőzte őt, hogy az imádott Mestert nem lopták el a rómaiak, nem csempészték ki a főpapok, nem történhetett vele semmi egyéb, mint hogy feltámadott!

A halotti lepel úgy feküdt a sírpadon, benne a bokákat és a csuklókat rögzítő, meg az áll felkötéséhez használt kendők domborulataival, mint a temetéskor, csak most a test nélkül. A lepel és a test semmilyen más módon nem válhatott el egymástól, csak úgy, hogy a test egy bizonyos pillanatban megszűnt a lepelben lenni, és a leplen kívül jelent meg.

Az anyag test fölötti része meg a kendők pedig "ráereszkedtek" a test alatti lepelre. A feltámadott és "megdicsőült" test immár nem követte a fizika földi törvényeit. A János elé táruló látvány meggyőzte az ifjú apostolt. "Látta, és hitt."

***

Jézus feltámadásának, az egyetemes történelem kiválasztott pillanatának nincs, illetve nem volt élő tanúja. Az őrség talán már korábban otthagyta szolgálatát vagy szétfutott, Mária Magdolna "lekéste" az eseményt, a többiek pedig csak az ő hírei nyomán indultak a temetőbe. Egy "tanúja" mégis maradt a történteknek: maga a halotti lepel.

A torinói székesegyházban őrzött ereklye bizonyos tulajdonságai nemcsak igazolni látszanak az elmondottakat, hanem a részletekre vonatkozóan is számos ténnyel szolgál.

Az 1978-ban Torinóban megtartott, korszakos jelentőségű szindonológiai kongresszuson elvégzett műszeres vizsgálatok három fontos tényt állapítottak meg.

Először, hogy a képmást egyes elemi rostok felületi részének halvány sárgásbarna elszíneződése okozza.

Másodszor: a vér valódi embervér.

S végül, hogy a képmást alkotó elszíneződés okát illetően a szakemberek nem tudtak sem tényszerű, sem hipotetikus magyarázattal szolgálni. Nem ismert ugyanis semmiféle olyan emberi eljárás vagy természetes folyamat, mely a képmáshoz hasonló és annak rendkívüli tulajdonságaival rendelkező ábrázolást képes lenne létrehozni.

A rostrészecskék elszíneződését víztartalmuk elvesztése okozza, amit dehidrálódásnak nevezünk. Ennek oka valamilyen hőenergia, illetve égés fellépése lehetett. Erre utal az 1532. évi chambéry-i tűzvészben megégett lepelrészek színének hasonlósága.

A leplen található képmás negatívvolta már a Secondo Pia torinói ügyvéd által 1898-ban készített első fényképek óta ismert. Már akkor kiderült, hogy a sötét és világos foltoknak emberi szem számára megszokott, pozitív képet eredményező együttese a negatív lemezen jelenik meg. Ami csak úgy lehet, hogy a leplen magán a képmás negatíve van jelen. Hogyan lehetséges ez?

Az olasz és amerikai lepelkutatók már a nevezetes 1978. évi kongresszus előtt felfedezték, hogy a képmás foltjai háromdimenziós információkat tartalmaznak. Ami annyit jelent, hogy a világos és sötét foltok nem esetlegesen helyezkednek el a képen, hanem egy koherens rendszer részeként. A lepel adott helyén a testfelület egy pontjának anyagtól való távolságát fejezik ki. Ott sötétebbek a foltok, ahol a lepel érintkezett a testtel, vagy a távolság kicsi (orr, áll, homlok, stb.); a távolság növekedésével a foltok egyre világosabbak, majd egy bizonyos távolságban el is tűnnek.

Megfelelő műszerrel és berendezéssel a képmásba kódolt információkat három dimenzióban is meg lehetett jeleníteni, másképpen szólva a sötét és kevésbé sötét pontok dekódolásával el lehetett készíteni a Lepel Emberének élethű domborművét. Megdöbbentő a gondolat, hogy ez a dombormű minden valószínűség szerint az Úr Jézus fényképe alapján készült élethű szobor. Adjunk hozzá e kutatási eredményekhez még egy, a korábbi időből származó felismerést: a lepel vérfoltjai alatt nincsenek képmást alkotó elszíneződések, illetve égésnyomok.

***

Ha összefoglaljuk a fentebb ismertetett megállapításokat, azt látjuk, hogy azok egy irányba mutatnak, és nagyon is hihetővé teszik a számos szindonológus által vallott és a képmás keletkezésére vonatkozó, Jézus feltámadásával kapcsolatos hipotézist.

Eszerint Jézus feltámadását sajátságos - és valószínűleg nem a földi fizika világába tartozó - villámcsapásszerű fény- és hőjelenség kísérte, mely felszabadította a Megváltó testét földi kötöttségei alól, és képessé tette, hogy "megdicsőült" testével a fizika törvényét hatálytalanítva úgy hagyja el lepleit, hogy a következő pillanatban már azokon kívül jelenjék meg, később zárt ajtókon hatoljon keresztül, és a vízen járjon. E fény- és hőjelenségnek az éppen föltámadó testből kellett kiindulnia vertikális irányú sugárzás formájában, hogy torzítás nélkül a lepel anyagába "fényképezhesse" a test "domborzatát" a halotti kendő alsó és felső felébe. Így jöhetett csak létre a képmás negativitása és az égésnyomok háromdimenziós információ-rendszere.

A kendő belső oldalán a vérző sebekkel történt érintkezés folytán kisebb-nagyobb vérnyomok, illetve alvadt vérfoltok keletkeztek. Ezek felfogták a sugárzó energiát, ami miatt hiányoznak az égésnyomok a vérfoltok alatt.

A kutatások jelen állapotában ennyit tudunk kiolvasni a szent lepelből Jézus feltámadására vonatkozóan. A szenvedéstörténetre és Jézus kereszthalálára vonatkozó tanúságtétel külön elemzést igényel.

E gazdag mondanivaló miatt nevezte II. János Pálpápa a szent leplet néma, de a maga módján nagyon is ékesszóló tanúnak.

Víz László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu