Elkötelezett ember

Bozsóky Pál P. Gerő ferences papra emlékezünk

Akik alkotóereje teljében ismerték, halálának hírére valószínűleg így jajdultak fel: a történelmi múltat sok értékes műben dolgozta fel. Ez a sor azonban még nem volt teljes, hiszen az utóbbi időben többször maga is emlegette, hogy még három könyvet szeretne megírni. Az anyag már régen megvan hozzá.

Szobájának lángjaiban nemcsak eddig elkészült könyveinek a jegyzetei pusztultak el, hanem ez a kiadatlan anyag is. A mohó lángokban ellobbant az alkotó géniusz, elhamvadt a munkakedv, összetört a munkabíró ember. Sok-sok fáradság, utazás, kilincselés a könyvtárak és levéltárak ajtaján, a régmúlt titkainak feszegetése felőrölte ereje javát, a legutóbbi hónapok pedig iszonyatos élményükkel befejezték a rombolást. Eljött a jótékony álom ideje.

Az 1930-as évek elejét beárnyékolta Magyarországon a kegyetlen gazdasági válság. A Bozsóky szülők kemény küzdelmet vívtak négy kisfiuk zavartalan eltartásáért.

A kis Pali a felsősegesdi katolikus iskola jó tanulója volt. Az ötödik osztályt befejezve jelentkezett a ferencesek mariánus tartományába. Bucsuszentlászló, Esztergom, majd érettségi után, már mint igazán érett ember Szombathelyen kezdte a teológiai főiskolát a saját intézményünkben. 1944 őszén őket is hazaküldték, hogy a közelgő szovjet hadseregtől megmentsék a ferences ifjúságot. A front után folytatta tanulmányait, majd 1946-ban pappá szentelték. Mivel őt gimnáziumi tanárnak szánták az elöljárók, kiküldték Párizsba, a Sorbonne-ra. Nagy nehezen 1948-ban megkapta az útlevelet. Visszajönni azonban már évtizedekig nem tudott. Elvégezte az újságírói stúdiumot, gyakorolta is ezt a hivatást. Ahogy tréfásan mondta mindig: az egész világra mehetek, csak a hazámba nem. Édesapja temetésére sem engedték haza. Az újságírás és a rádiózás mellett régi irattárainkat és könyvtárainkat kezdte látogatni. Magyarul és francia nyelven publikált.

Álmában érte a halál április 19-én, Nantes-ban. Odafenn az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a Magyarok Nagyasszonya mellett sokan várják, akiket lelkileg gondozott a nagy nyugati szórványpasztorációban és itthon is. Megköszönjük nagy hitét, rengeteg munkáját, magyarságát, ferences és papi szolgálatait, de azt is, hogy mindenkor hiteles ember volt.

P. Kovács Bánk

(Május 3-án 11 órakor a pesti ferences templomban mutattak be szentmisét lelki üdvéért.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu