|
|
Könyvespolcra Az ösvény A könyv a szerző személyes vallomás jellegű felfedezése: "Keskeny az út, amely az életre vezet" (Máté 7,14), de biztosan járható ösvény, és valóban élhető, egyszerű és boldogító út. Egyre több ember keres széttépett, ideges, kapkodó világunkban belülről rendezett életstílust, amely bölcs egyensúlyával valóban eligazít. A könyv megmutatja, hogy a monostorok birtokában vannak a "jó élet" forrásirodalmának, amit évszázadok tapasztalata hitelesített. Az írás nagy értéke, hogy személyes tapasztalatot ad át. Útleírás és útra kelni csalogató hívás. A szerző, Peter Seewald jó tollú, neves újságíró, esztéta, aki hiteles mondanivalóját érdekfeszítően, irodalmi igényességgel adja elő. Elvezet egy Szent Benedek regulája szerint élő monostorba, elgondolkodtat, kérdez és felel. Segít középpontot, mértéket, eszményt, erőt találni. Szinte észre sem veszi az olvasó, hogy a nyilvánvaló igazságok nyomán milyen egyszerű, mély harmónia tölti be a gondolatait. Napjainkban sokan fordulnak problémáikkal pszichológushoz, terapeutához. Sok pénz és idő, rengeteg erőfeszítés sem képes azonban tartósan biztosítani azt a békességes, élhető életstílust, amelyet az emberek keresnek, és amelyet a kolostorok lakói nap mint nap évszázadok óta megélnek. A lélek hiteles jóakarata, a bölcsesség, a fegyelmezett, rendezett élet váratlan és meglepő eredményre vezet, és konkrét választ ad életünk számos mindennapos problémájára. Az élet elfelejtett művészetét mutatja meg. A fordítás a ciszterci nővérek kismarosi monostorában készült. (Peter Seewald: Az ösvény - Lámpás Kiadó. A könyvet az Új Ember-Márton Áron Kiadó terjeszti.) Tímár Ágnes O.Cist. Megtérítés és megtérés - másként Vigasztalódjál, mert nem keresnél, ha nem találtál volna meg - Pascal legszebb sorai közt olvasható ez a mondat, melyet Henry J. M. Nouwen jezsuita szerzetes, lelkiségi író magyarul most megjelent kötete juttatott eszembe. A szelíd bölcsességéről és őszinteségéről tanúskodó könyv ihletadója egy barátság, mely egyben az elmélkedés kerettörténete is. A szerző egy interjú révén ismerkedik meg a fiatal, reményvesztett újságíróval, aki számára nemcsak az interjú készítése, de mint később kiderül, az egész élet elviselhetetlen tehernek bizonyul. Megélhetése érdekében írói tehetségét érdektelen cikkek írásával, fárasztó ügyintézésekkel kell aprópénzre váltania, miközben házassága is zátonyra fut. Nouwen a gyökértelen és szkeptikus fiatalemberben meglátja az istenkeresés és az igazi értékek iránti őszinte vágyat. Beszélgetésük után úgy dönt, nem engedi útjára reményt adó szavak nélkül a fiút a New York-i forgatagba. Rádöbben azonban arra is, hogy amire vállalkozik, eddigi lelkipásztori feladatait és talán képességeit is meghaladja. Mit is üzenhetnék a rohanó taxik és az üvegborítású irodaházak világának, ahol a szórakoztatóiparban nincs egy perc megállás sem?- teszi fel magának a kérdést, miközben már fogalmazza magában a biztató mondatokat. A könyv lényege és üzenete ezen a ponton ragadható meg: Nouwen úgy térít, hogy nem térít. Legalábbis a szó klasszikus értelmében nem. Nem kezd nyomban a vallásról beszélni. Egyszerűen, szeretettel és figyelemmel fordul a másik felé. Így lesz jelen Isten a fiatalember számára a barátság kezdetétől anélkül, hogy a lelkipásztor élete azonnali megváltoztatását kívánná tőle. Meghitté és szilárddá váló barátságuk, úgy tűnik, át tudja hidalni a kettejük között lévő vallási és kulturális szakadékot. Maga az újságíró buzdítja a szerzőt arra, hogy írjon neki és a barátainak Istenről. Így születik meg a könyv, melynek Nouwen a Te vagy a szeretett címet adja. Mit jelent a szeretet?Mit jelent Isten általszeretettneklenni? Nouwen az embert a szentségi áldozattá váló Krisztus példáján keresztül láttatja. Szeretetté válásunknak négy fontos lépcsőjéről ír, amelyeket fokonként be kell járnunk, mint megérintett,megáldott,megtört és odaadott teremtmények. A könyv utolsó fejezetében Nouwen bevallja, hogy a fiatalember a könyv elolvasása után nem vált kereszténnyé, és kétségei nem oldódtak fel. Az író emiatt nem titkolt csalódással indítja a könyv epilógusát. Az utolsó lapokon azonban az addig leírtak lényege különös változáson megy keresztül. A hithez való eljutásnak egy rejtettebb lehetősége nyílik meg. Az olvasó számára nyitva hagyott kérdés nem válik zavaróvá, mert a sorok mögött futó valóság, az isteni kegyelem munkája sokkal erősebb, mint a fiatalember kételyei. (Henry J. M. Nouwen: Te vagy a szeretett - Budapest, 2004, Ursus Libris) Koncz Veronika A katedrálisok titkai A középkori művészet tudósa, Titus Burckhardt imponáló tanulmányban idézi fel azt a szellemi miliőt, amelyből a XII. és XIII. századi gótikus katedrálisok megszülettek. Ennek során az első klasszikus gótikus székesegyházra, a Chartres-ban álló remekműre összpontosít, de más franciaországi katedrálisokra is bőségesen hivatkozik. Műve 1962-ben született német nyelven, s négy évtizedes késéssel végre magyarul is megjelent. A világmindenséget egy olyan, tökéletesen összeillesztett épületnek látja, amelyben minden rész az egyetlen isteni ősképnek, alapelvnek felel meg. Ez a bizonyos tökéletes épület a középkori gótikus építészet csúcspontja: a katedrális. Pilinszky János e gondolat ikertestvéreként írja Gótika című, 1974-ben született verse lezárásában: "Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad. / A mindenség modellje, áll a templom." Burckhardt módszeresen elemzi a kapu, az ablakok, az oltár kialakításának, díszítésének jelentésrendszerét. Megállapításait száznál is több alaprajzzal és ábrával támasztja alá. "Ami a testben a szív, az a katedrálisban az oltár." "A liturgia a mise ünnepét szakrális színházzá varázsolja" - olvasás közben szüntelenül ilyen mondatokra lelünk. Megjegyzendő, hogy a mű nyelvezete szokatlanul gazdag, telített. A két fordító, Nagy Csaba és Palkovics Tibor derekasan kiállta a próbát. Talán csak a szentírási lelőhelyek megadásában következetlenek, illetve vétenek módszertani hibákat. (Titus Burckhardt: Chartres és a katedrális születése - Arcticus Kiadó, 2001) Zsille Gábor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||