Hűséggel és igazsággal

Mindszenty királypártisága nem politikai gyökerű volt...

A magyar királykoronázás szertartásai közül az egyik legérdekesebb a díszebéd volt. Ez a lakoma azért különleges, mert egyetlen falatot sem fogyasztott el senki az asztalnál helyet foglaló hat személy közül, helyette rövid köszöntőt mondott a hercegprímás és az új uralkodó ezekkel a szavakkal: "Éljen a nemzet!" "Éljen a király!" Minden más úgy történt, mint egy szigorú rend szerint zajló templomi liturgia: be- és kivonulás, kézmosás, nyitó és záró imádság, valamint a díszes fogások, a magyar föld "adományainak" körmenetszerű föl- és lehordása. Az asztalnál csak a királyi pár, a nemzetet képviselő hercegprímás, a kalocsai érsek, a pápai nuncius és a nádor foglalhatott helyet. Ez a szertartásos lakoma csak egyedül nálunk, magyaroknál volt szokásban. Gazdag jelképvilágával azt fejezte ki, hogy mit ajándékoz egymásnak az ország és az uralkodó, és hogy mit vár el, miként szeretne egymásra tekinteni nemzet és király.

Ez a szertartás akkor jutott az eszembe, amikor az utolsó magyar király, IV. Károly boldoggá avatásának előmunkálatai során Mindszenty József írásait lapozgattam, aki közismerten királyságpárti álláspontot képviselt, és nagy tisztelettel tekintett a halála óta sokak által szentnek tartott Károly királyra. Mindszenty József legitimizmusáról jó néhányan írtak már sokféleképpen, de egy helyen sem olvastam azokat a magától értetődő mondatokat, miszerint ha valaki 1892-ben születik és ötvennégy éven keresztül a Magyar Királyság polgára, és ha valaki a saját bőrén tapasztalja az 1918-19-es forradalmi rendszer harcosan ateista és a magyar hagyományokat eltiporni igyekvő arroganciáját, ha valakit ekkor a templomi harangok déli megkongatása miatt megvernek és hitvalló beszédei miatt száműznek papi állomáshelyéről, akkor ez az ember jó okkal kötődik a forradalmat megelőző évezredes államformához, és érthetően nem örül a bolsevik felforgatásnak.

Mindszenty József számára a királyság mégsem csupán egy megszokott intézményrendszert jelentett, sokkal inkább egy olyan örökséget, amit vidéki szülei és hittanárai plántáltak belé, amit már gyermekkorában megszeretett, és felnövekedve erre építette gondolatvilágában a Regnum Marianum Szent István-i eszmerendszerét. Mindszenty József amellett, hogy bírálta a két világháború közötti királyi intézmények tevékenységének káros elemeit, igyekezett tenni is valamit az enyhítésükre. Veszprémi püspökként közismert földosztó szándéka, de már korábban az egyesületi élet támogatásával, plébánia- és iskolaalapításaival, az üldözöttek jogvédelmével, valamint a Teleki Pál fémjelezte nemzeti gondolat képviseletével a háborús náci ideológia által veszélyeztetett magyarság védelmén fáradozott. 1942-es névváltoztatása ebbe a sorba illeszkedő jelképes gesztus volt egy mindinkább embertelenné váló politikai közegben. E gyászos körülmények ellenére Mindszenty József megőrizendő értéknek gondolta Szűz Mária országában a királyságot, amelyet a magyar katolikus hitvallás részének tekintett. Ragaszkodása tehát nem valamiféle politikai elkötelezettségből forrásozott, hanem mélyen átélt hitéből, egyházhűségéből és hazaszeretetéből.

1946-ban népszavazást sürgetett az államformakérdés eldöntésére, hiába. Bár személyes véleménye, elkötelezettsége nem változott, a felemás, új helyzetet tudomásul vette. Habsburg Ottó többször nyilatkozta már, hogy köztük soha nem került szóba a királyság visszaállításának szükségessége.

1971-ben Mindszenty József a pápai kérésnek engedve elhagyta hazáját. Rómában egyik legfontosabb feladatának érezte, hogy a magyar vonatkozású boldoggá- és szenttéavatási ügyek felől érdeklődjék, és tőle telhetően segítse azok előrehaladását. Miután részt vett Kolbe atya beatifikációján, naplójegyzeteiben öröme kifejezése mellett a magyar ügyek lassúságát fájlalta, külön kiemelve Károly király kanonizációs eljárását.

1972-ben első, nem hivatalos útja Zita királyné nyolcvanadik születésnapjának hálaadó szentmiséjére vezette, ahol a himnuszunkat magyarul éneklő család előtt a hitvalló uralkodó életpéldájáról beszélt a sorsában osztozó "keresztutas özvegynek". Első lelkipásztori zarándokútja alkalmával Fatimából ellátogatott Madeira szigetére is, hogy IV. Károly sírja fölött misézzen, és imádkozzék az utolsó magyar király boldoggá avatásáért. Éppen ebben az évben, a hercegprímás érkezése előtt nem sokkal nyitották föl a hitvalló uralkodó sírját, hogy testének állapotát megvizsgálhassák. Ennek az akkori eljárás szerves részét képező eseménynek a kegyelmi erejében bízva kérte a bíboros Isten áldását a világon szétszórt magyarságra. Szentbeszédében a király szenvedéseinek értékéről, életáldozatának értelméről szólt. "Nem a politika bukfenceire irányul itt a figyelmünk - mondotta a bíboros -, hanem az örök erkölcsi értékekre. A király osztozott nemzete sorsában. Maga is számkivetett lett. De megpróbáltatásait keresztény türelemmel viselte. Életét és szenvedéseit népéért ajánlotta fel. Reméljük, hogy egykor imádkozhatunk is hozzá közbenjárásáért."

Mindszenty József tehát ugyanazt idézte hallgatósága elé, mint az egykori koronázási ebéd szertartásos koplalása: az önfeláldozás szükségességét. Károly király mindössze két évig volt Magyarország tényleges uralkodója, rövid élete mégis a magyar királykoronázás alkalmával letett ígéreteihez való hűség példája. Az 1916-os koronázási lakomáról egyetlen fényképfelvétel készült, egy alig kivehető, fakó és homályos kép. Éppen olyan fakó, mint amilyen Károly király emléke ma Magyarországon.

Mindszenty József bár nagyon szerette volna, nem érhette meg Károly boldoggá avatását, de a szent életű király tisztelete hozzátartozik a hercegprímás szellemi örökségéhez, amelyet jó volna ápolni és megőrizni, éppen úgy, ahogyan a Regnum Marianum szépséges gondolatkörét. Hűségből. Mindszenty bíborosnak is azért olyan megingathatatlan a tisztelete, mert írásaiból, szavaiból és tetteiből sugárzik az egyháza és hazája iránti hűség, és a tevékeny szolgálatban testet öltő lelkipásztori elkötelezettség. Ezért várjuk sokan a május elején évről évre megtartott esztergomi engesztelő zarándoklatot, és ezért imádkozunk olyan sokat Mindszenty József boldoggá avatásáért. Bízunk benne, hogy a hűségesek, a hitvalló uralkodó és főpap nemcsak Krisztus király színe előtt találkoznak, hanem majd templomi oltárainkon is.

K.G.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu