A torinói lepelről - tudományosan...

A torinói halotti lepelről beszélni mindig aktuális, az utóbbi hetekben pedig Mel Gibson filmje is a lepelre és Jézus szenvedésére irányította a figyelmet. Újra és újra kérdezik, mit látunk a leplen, és mit gondoljon róla a keresztény ember, aki a tudomány szempontjait is figyelembe szeretné venni.

A tudomány szigorú szabályok szerint épülő gondolati építmény. Az ember világának értelmezését tűzi ki célul, tiszteletben tartva a logika szabályait, figyelembe véve az értelmezés természetét és nehézségeit. A tudomány elméleteket konstruál, amelyeket mindaddig elfogadunk, ameddig a tapasztalattal való akár egyetlen ütközés nem kényszeríti a kutatót az elmélet elvetésére vagy módosítására.

A tudomány általános érvényű kijelentéseket tesz. Például egy néprajzkutatót nem hoz lázba a faluban egy ember valamely furcsa szokása, a néprajz tudósát akkor érdekli egy szokás vagy viselkedés, ha az általában jellemző a falura. A tudomány nem foglalkolzik izolált jelenségekkel, így a megtestesülés, a feltámadás (és egyetlen más csoda sem) lehet a tudományos vizsgálat tárgya, nem lehet sem a történettudomány, sem a természettudomány számára kérdés. A tudományok nem vizsgálhatják és - értelemszerűen - nem is tagadhatják a csodákat. A csodát tagadhatja a hitetlen: nem hiszi el, hogy Jézus meggyógyította a vakot. Az állítást nem alapozhatja azonban tudományos érvelésre, a történelemnek, a fizikának, az orvostudománynak nincs eszköze arra, hogy egy csodás szemgyógyításról bármit is mondjon. Nem magyarázhatja, és nem tagadhatja.

A gondolkodás szélesebb körű tevékenység, mint a tudományos gondolkodás. Az ember gondolkodhat tudományos igényességgel a természet vagy a társadalom jelenségeiről, gondolkodhat ezekről a tudomány igényeit némileg mellőzve, szembe is kerülhet a tudománnyal, ekkor a tudomány szempontjai általában erősebbek. Az igazsághoz való ragaszkodás megköveteli, hogy a tudomány eredményeit a legnagyobb mértékben tiszteletben tartsuk.

A gondolkodás - mint tevékenység - eredményei nagymértékben függenek az előfeltevésektől. A koherens és fegyelmezett gondolkodás következtetéseit sok tekintetben meghatározzák a kiindulópontok. Ha például abból indulok ki, hogy van Isten, és ő a gondviselőnk, akkor elfogadhatom, hogy feltámasztotta Jézust, és ezt nem támaszthatom alá tudományos érveléssel, még Isten létével sem, hiszen a feltámadás csoda és Isten ajándéka. Ha abból indulok ki, hogy nincs Isten, akkor ki kell zárnom a feltámadás valóságát, és ha mégsem kerülhetem el az állásfoglalást, arra kényszerülök, hogy természettudományos, történeti, szociológiai vagy pszichológiai magyarázatot keressek a róla szóló beszédekre.

A Torinóban őrzött lepel - mint ismeretes - egy megkínzott és keresztre feszített halott férfi képét őrzi. A holttest képe negatív kép, ahogy a lepelről készített fényképfelvétel negatívja hordoz vizuálisan is információt nyújtó képet. Vagyis a lepelre rögzült kép a valódi negatív. A halott férfiről az egyházi hagyomány alapján és a képet elemezve is arra gondolunk, hogy ebbe a lepelbe burkolták Jézus testét, miután levették a keresztről, és sietve eltemették.

Az egyházi hatóság az 1980-as években hozzájárult ahhoz, hogy a lepellel kapcsolatban radioaktív kormeghatározást végezzenek. A C- 14-es vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a vászon valamikor a középkorban keletkezett, vagyis hét-nyolcszáz éves lehet. Az eredmény sok keresztényt elbizonytalanított.

Mit gondoljunk minderről? Logikailag nyilvánvaló, hogy a lepel vagy Jézus halotti leple, vagy nem az. Ezt a vitathatatlan tényt különbözőképpen értékelik a keresztények és a nem keresztények. Ha kiindulásunk az, hogy Jézus a Krisztus, Isten fia, akit halálra ítéltek, megkínoztak, meghalt és feltámadt, akkor mindkét logikai lehetőséget meg kell vizsgálnunk. Ha előfeltevésünk az, hogy nem lehetséges a feltámadás, azaz, hogy Jézus nem támadt fel, akkor csak a második logikai lehetőséggel számolhatunk.

Ha ez a vászon Jézus halotti leple, akkor több mint kétezer éve szőtték, magán őrzi az elmúlt idők nyomait, azonban egy pillanatban kiemelkedett a történelemből. Jézus feltámadásának tanúja volt, annak az eseménynek, amely (az előbb említett feltevés alapján) bekövetkezett, azonban egyetlen földi ember sem tudja, hogy mi történt ott a sírboltban, a bejárat elé hengerített kő mögött. Nem tudhatjuk, hogy hogyan történt a feltámadás, elképzelhető, hogy a Jézus testét borító vásznon ennek nyoma maradt. Ez az esemény nem az emberek szeme előtt folyt le, és egyetlen hasonló eseményről sem tudunk. Ezért a vásznon őrzött kép keletkezése nem lehet természettudományos vizsgálat tárgya. Tehát a radiokarbon-vizsgálat eredménye nem értelmezhető tudományos szempontból. Nem értelmes dolog azzal a "természettudományos" magyarázattal kísérletezni, hogy a feltámadás közben valamilyen sugárzás érte a leplet. Vagy így volt, vagy nem: nem tudhatjuk, és nem is következtethetünk rá tudományos módszerekkel. (Arról sem gondolkodhatunk, hogy Jézus hogyan gyógyíthatta meg a vakot a nyállal kevert sárral.)

Ha a lepel nem Jézus halotti leple, akkor a radiokarbon- vizsgálat szerint a középkorban készítette egy művész vagy hamisító. Ebben az esetben azonban a tudománynak magyarázatot kell találnia a lepellel kapcsolatos tényekre, és választ kell adnia minden kérdésre. Főként arra, hogy milyen technológiával, melyik középkori műhelyben készült, miért nem ismerünk hasonló módszerrel készült más képet, legalább egy zsebkendőnyit. Arra is válaszolni kell, hogyan készülhetett negatív kép (miért nem pozitív), és honnan lehettek a középkori művésznek olyan orvosi-anatómiai ismeretei, amelyekkel a mai orvosok rendelkeznek. A problémák, kérdések sorát folytathatjuk. A tudomány azonban mindeddig nem tudott választ adni egyetlen kérdésre sem.

A leplen látható kép két dologról tanúskodik. Megőrzi a nagyhét eseményeit, mintegy kiegészítve az evangéliumokat és azokkal teljes összhangban. Láthatóvá válik a szenvedés és a halál története. A vászon a feltámadás emléke is, hiszen az a tény, hogy létezik, és hogy az arc megjelenik előttem a vásznon, a feltámadás pillanatát őrző pillanatfelvétel - de nem fizikai értelemben, hanem - csoda az, amint csoda a feltámadás.

A lepel szemlélete nem tudásomat növeli, nem is hitemet, hanem szeretetemet. Hálás vagyok az Atyának, hogy megajándékozott minket Jézus képével, amelyet magunkkal hordhatunk, mint szerelmesünk képét, noha egyébként mindennap találkozunk. Sokszor nézem a képet, mégis nagyon félnék elképzelni az "igazi" arcot, semmiképpen sem rekonstruálnám. Nem szívesen néznék a lepel mögé, ahogyan arra sem vagyok kíváncsi, milyen volt Jézus kamaszkora. Szívesen elvagyok a titkokkal.

Jó azonban rátekinteni a vászonra, és fontos arra gondolni, hogy majd egyszer eljön ama - félt és vágyott - találkozás a titokzatos arccal, ott, a lepel mögött.

Baranyi Károly

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu